A pápa lépked izzó parázson, vagy a média szenved rövidlátástól?

Az előrejelzések olyan képet festettek, mintha XVI. Benedek mezítelen lábbal sétálna az izzó parázson – vagyis a városok főterein zajló hatalmas tüntetések közepette kellene megküzdenie a katolikusok ellen megmutatkozó hatalmas ellenszenvvel.

A Szentatya maga egészséges szkepticizmussal fogadja ezeket a híreket, bár a németországi utazás előtti hangok olyan erősek voltak, hogy kénytelen volt komolyan venni. A média által elénk vetített drámai képsorok azonban ez alkalommal is szertefoszlottak, a valóság egészen más képet mutatott.

A berlini tömegtüntetés folklór-jellegű felvonulás lett, legfeljebb háromezer résztvevővel, holott több tízezer tüntetőt vártak. A német parlamentben megtapsolták, Erfurt és Freiburg utcáin pedig nagy szeretettel üdvözölték az idős pápát. Még a legvadabb ellenzők is csak ennyit tudtak hozzátenni: „Elég vajon a rokonszenvet keltő kommunikáció ahhoz, hogy lendületet adjon a hitnek, az ökumenikus párbeszédnek, hogy újra elkezdődjön a hosszú ideje félbeszakadt párbeszéd a hitetlenek világával? Ratzinger pápa utazása paradox módon  médiasiker lett, ami azonban lényegében nem változtat semmin.”

Sokan írnak arról, hogy Joseph Ratzinger meghódította a német közvéleményt ez alatt a négy nap alatt, amely során bejárta az országot. Más hangsúlyokkal ugyan, de minden lap pozitívan értékeli az utazást, kivéve talán a New York Times, amely Tosatti szerint „a jó emlékezetű  Pravda hiányában magára vette azt a dicső szerepet, hogy a leginkább előítéletes katolikus-ellenes (és leginkább pápa-ellenes) újság legyen a világon.”

Tosatti végül felteszi a kérdést: vajon ennyi tévedés után nem kellene-e gyanakodnunk, hogy a média ideológiai rövidlátásban szenved?

Magyar Kurír

(tzs)