Pápai szentmise Fatimában

Kitekintő – 2010. május 13., csütörtök | 13:50

A pápa ötszázezer zarándok jelenlétében idézte fel az 1917-es jelenéseket és kijelentette: Fatima prófétai küldetése még nem ért véget.

A Szentatya 9.50-kor lépett a fatimai szentély területére, üdvözölve a zarándokokat, akik zászlókat és kendőket lengetve köszöntötték őt. A pápa a Jelenési kápolnánál öltözött át, s hamarosan megkezdődött az ünnepi szentmise, amelynek elején António Marto leiria-fatimai püspök köszöntötte őt.

A szentély által közölt információk szerint ötszázezer zarándok vett részt a szertartáson, amelyen négy bíboros, 77 püspök és 1442 pap koncelebrált a pápával.

A pápa szentbeszédét azzal kezdte: ő is zarándokként érkezett Fatimába, ahol Mária a modern időkben élőkhöz szólt. „Imádkozni jöttem Fatimába Máriával és a sok zarándokkal együtt az emberiség nagy családjáért, amelyet annyi betegség és szenvedés ér. Ugyanazokkal az érzelmekkel jöttem Fatimába, mint Boldog Ferenc és Jácinta és Isten szolgája Lúcia, hogy a Szűzanyára bízzam mélyről jövő vallomásomat: 'szeretem' Jézust, az egyház és a papok is 'szeretik' őt és őrá szegezik tekintetüket ahogy közeledik a papságnak szentelt év. Azért is jöttem, hogy Mária anyai oltalmába ajánljam a papokat, a megszentelt életet élő férfiakat és nőket, misszionáriusokat és mindenkit, aki jócselekedei által Isten Házát befogadó házzá teszi."

A Szentatya köszönetet mondott António Marto püspök szavaiért a szentmise kezdetén és a fatimai szentély részéről tapasztalt vendégszeretetért. Üdvözölte a köztársasági elnököt és más közéleti személyiségeket, és „lélekben magához ölelte" a portugáliai egyházmegyéket, amelyeket püspökeik képviselnek.

„Az Úr, a mi reményünk velünk van. Irgalmas szeretetében jövőt kínál népének: jövőt, amelyben vele egységben lehetünk" – folytatta a pápa. Mária a Magnificatban így énekelt: Szívem ujjong Istenemben, üdvözítő megváltómban! A Szűzanya hitte, hogy Isten irgalma „nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik istenfélők". Fatima erre bizonyíték. „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként" – fogalmazott a pápa szentbeszédében. „A kegyelem által szerettek bele Istenbe Jézusban, s Jácinta így kiáltott fel: 'Annyira szeretem mondani Jézusnak, hogy szeretem őt. Amikor sokszor mondom neki, olyan mintha láng égne bennem, de nem éget meg'. Ferenc így beszélt: 'Azt szerettem a legjobban, amiko az Urat láttuk abban a fényben, amellyel a Szűzanya töltött el minket. Annyira szeretem Istent!'" – idézett a pápa Lúcia nővér Emlékezéseiből.

A pásztorgyermekeket eltöltő fény ugyanaz a fény, amely megmutatkozott az idők teljességében: az emberré vált Isten Fiában. Neki hatalmában áll, hogy lángra lobbantsa a leghidegebb és legszomorúbb szíveket is, ahogy az emmauszi tanítványok történetében olvassuk – folytatta a pápa. Reményünknek tehát valódi alapja van: egyszerre történelmi és a történelmen túlmutató eseményre épül, a Názáreti Jézus eljövetelére. Az Istenbe vetett hit megnyitja előttünk a biztos remény horizontját, amelyben nem csalódhatunk: erre a szilárd alapra félelem nélkül építhetjük életünket.

Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Fatima prófétai küldetése véget ért – figyelmeztetett a Szentatya. Itt új életre kel Isten terve, amely azt kérdi az emberiségtől a kezdetektől fogva: 'Hol van testvéred, Ábel? […] Testvéred vére felkiált hozzám a földről!' Az emberiségnek sikerült kirobbantania a halál és a félelem körforgását, de nem sikerült annak véget vetnie… A Szentírásban gyakran olvassuk, hogy Isten igaz embereket keresett, hogy megmentse az ember városát, és ugyanezt tette itt, Fatimában is, amikor a Szűzanya megkérdezte: 'Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek, elviselni az összes szenvedést, amit számotokra küld a bűnökért való engesztelésért, amelyekkel megbántották őt és a bűnösök megtéréséért?'

Egy olyan időben, amikor az emberiség kész volt feláldozni mindent, ami szent a nemzetek, fajok, ideológiák önző oltárán, a Szűzanya leszállt a mennyből, hogy Isten égő szeretetét ültesse mindazok szívébe, akik bíznak benne. Akkor még csak három gyermek volt, életük példája azonban egyre terjedt. „Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére" – zárta beszédét a pápa. Ezután francia, angol, német, olasz, lengyel és portugál nyelven köszöntötte a zarándokokat és megáldotta a betegeket.

A szentmise után a szentély területén körbehordozták a Szűzanya szobrát, a Szentatya pedig a bazilikában rövid imádságot mondott az 1917-es jelenések szemtanúi, Ferenc, Jácinta és Lúcia sírjánál.

Magyar Kurír