Papokat szentelt Ferenc pápa – „Szívetekből szóljatok az emberekhez!”

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az új papok közül tizenhárman római egyházmegyések, négyen az olasz alapítású Famiglia dei Discepoli (a Tanítványok Családja) szerzetesi kongregáció tagjai, egyikük minorita ferences szerzetes és van közöttük egy szír-malabár rítusú lelkipásztor is, az indiai Thamassery egyházmegyéből.

Ferenc pápa szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Kedves testvéreim!

E fiaink az áldozópapságra kaptak meghívást. Érdemes egy kicsit elgondolkodnunk, mily magasztos szolgálatot is kapnak az egyházban. Jól tudjátok, hogy az Úr Jézus az új szövetség egyetlen főpapja, de őbenne Isten egész szent népe is királyi néppé lett. Mi, mindannyian! Ugyanakkor az Úr Jézus külön ki akart választani egyeseket tanítványai közül, hogy az egyházban az ő nevében nyilvánosan papi hivatást töltsenek be minden ember javára, és folytassák az ő személyes tanítói, papi és pásztori küldetését.

Amint ugyanis őt erre küldte az Atya, úgy küldte ő is a világba először az apostolokat, aztán pedig a püspököket, az ő utódaikat, akiknek végezetül papokat adott segítőtársul, akiknek az a feladata, hogy a püspökökkel egységben a papi szolgálatban, Isten népét szolgálják.

Végiggondolták hivatásukat, és azért álnak most itt, hogy az áldozópapság rendjében részesüljenek. A püspök pedig kockáztat – kockáztat! –, és kiválasztja őket, ahogyan az Atya kockázatot vállalt valamennyiünkkel.

Krisztushoz, az örök főpaphoz válnak hasonlóvá, vagyis az új szövetség valódi papjaivá szenteltetnek, és ezen a címen – amely összekapcsolja őket a papságban püspökükkel – az evangélium hirdetői, Isten népének pásztorai lesznek, vezetik az istentiszteleti cselekményeket, különösképpen az Úr áldozatának liturgikus bemutatását.

Ti pedig, akik részesültök a papság szentségében, gondoljátok meg, hogy a szent tanítás szolgálatát gyakorolva Krisztusnak, az egyetlen tanítónak küldetésében vesztek részt. Hirdessétek mindenkinek Isten igéjét, amelyet ti magatok is örömmel fogadtatok. Állhatatosan olvassátok Isten igéjét és állhatatosan elmélkedjetek róla, hogy higgyétek, amit olvastatok, tanítsátok, amit hitben befogadtatok, és megéljétek, amit tanítottatok.

Tanításotok legyen táplálék Isten népe számára! Szentbeszédeitek ne legyenek unalmasak! Prédikációitok találják szíven az embereket, ez pedig akkor fog megvalósulni, ha szívetekből szóltok, vagyis ha azt mondjátok nekik, ami a ti szívetekben van. Így kell másoknak adni Isten szavát, tanításotok így jelent majd örömet és támaszt Krisztus híveinek! Életetek illata a tanúságtétel lesz, mert a példamutatás épít, hiszen a szavak példa nélkül csak üres szavak, szép gondolatok maradnak, amelyek nem érik el az emberek szívét, sőt még ártanak is nekik: nem használnak!

Folytatjátok majd Krisztus megszentelő tevékenységét is. Szolgálatotok által lesz teljessé a hívek lelki áldozatbemutatása, mert Krisztus áldozatához lesz kapcsolva, amelyet kezetek az egész egyház nevében vérontás nélkül mutat be a szent titkok ünneplésének oltárán.

Amikor bemutatjátok a misét, ismerjétek fel, amit tesztek! Ne siessétek el! Utánozzátok, amit bemutattok – ne legyen életidegen rítus, mesterkélt szertartás –, hogy így, részesedve az Úr halálának és feltámadásának misztériumában, Krisztus halálát hordozzátok tagjaitokban, és vele együtt új életet éljetek!

A keresztséggel új tagokat kapcsoltok Isten népéhez. Soha senkitől nem szavad megtagadni a keresztséget, aki kéri azt! A bűnbánat szentségével megbocsátjátok a bűnöket Krisztus és az egyház nevében. Én pedig Jézus Krisztusnak, ami Urunknak, és az ő jegyesének, a szent egyháznak nevében kérlek titeket, ne fáradjatok bele abba, hogy irgalmasak legyetek. A gyóntatószékben azért lesztek ott, hogy megbocsássatok, nem azért, hogy ítélkezzetek! Utánozzátok az Atyát, aki sosem fárad bele abba, hogy megbocsásson! A szent olajjal megerősítitek a betegeket. Azáltal, hogy szent szertartások végeztek és a nap különböző óráiban dicsőítő és kérő imákkal fordultok Istenhez, Isten népét és az egész emberiséget képviselitek.

Ne felejtsétek, hogy az emberek közül nyertetek kiválasztást, és arra rendeltettek, hogy az ő javukra foglalkozzatok Isten dolgaival, s ezért örömmel és őszinte szeretettel gyakoroljátok Krisztus papi működését. Egyedül Istennek s ne magatoknak akarjatok tetszeni! Szörnyű olyan papot látni, aki önmaga örömét keresi, aki „páváskodik”!

Végül Krisztus, a főnek és pásztornak küldetésében részesedve, püspökötökkel fiúi közösségben, törekedjetek a híveket egy családdá egyesíteni – az egység szolgái legyetek az egyházban, a családban –, hogy Jézus Krisztus által, a Szentlélekben az Atyaistenhez vezessétek őket. Mindig tartsátok szemetek előtt a jó pásztor példáját, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak; nem akart kényelmes életet folytatni, hanem elindult, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: Vatikáni Rádió

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír