Pap- és diakónusszentelés Debrecenben – KÉPGALÉRIA

A zsúfolásig megtelt székesegyházban az egyházmegye papsága, az ünnepeltek rokonai, családtagjai, tanárai, az egyházközségek hívei ünnepeltek együtt.

Az egyházmegye életében a papság szentségének kiszolgáltatása, a hivatás elvállalása öröm. Bosák Nándor püspök a szentmise homíliájában Szent László király jellemét állította példaképül a szentelendők, a papság, az egyházmegye közössége elé, aki irányt ad az életünknek.

Amikor a védőszenteket ünnepeljük, a papság szolgálatát is ünnepeljük, ami  elmélyítése a küldetésnek, a feladatnak, a hivatásnak is – mondta a főpásztor. Ezt követően a papi hivatás tekintetében két mozzanatot emelt ki Szent László király életéből, aki Szent István király halála után a zűrzavaros pártoskodás, széthúzás időszakában kapta hivatását, akkor, amikor megvolt a veszélye a pogánysághoz való visszatérésnek is. Szent László beteljesítette Szent István király király művét, és neki köszönhető, hogy népünk megmaradt a kereszténység útján.


Szent László királynak daliás, délceg alakja volt, katonái közül egy fejjel mindig kimagaslott. Amikor ezt az ellenség meglátta, ész nélkül menekült, mert úgy vallották, hogy a király mögött az Isten angyala harcol ellenük.

Mi a pap szerepe az Egyházban? – tette fel a kérdést a püspök atya. Az Isten embereket választ a papi hivatásra, hogy az ügyét képviseljék. Szent László nem a termete miatt magasodott ki, hanem azért, mert hivatásánál és annak teljesítésénél fogva több volt annál. Ezért valljuk azt, hogy akit az Isten ezzel az ajándékkal megajándékoz, az több, mint más hívő. Ez nem méltóságbeli különbséget, hanem belső, mély alázatot és felelősséget jelent az emberek szolgálatára. A papi hivatásra kiválasztottnak, meghívottnak többet kell teljesítenie, mert nem törődhet csak a saját üdvösségével. Szent László elszántsága példa, ő minden körülmények között elszántan teljesítette feladatát. A papnak ezt az elszántságot kell feléleszteni önmagában.

Egy legenda szerint, amikor László király katonái üldözték a tatárokat, akkor azok cselhez folyamodva aranypénzt szórtak szét, hogy László katonáinak figyelmét eltereljék. De Szent László imádkozott, és hatására a földre szórt aranypénz kaviccsá változott.

Ez mély értelmű gondolatra utal – folytatta a főpásztor. Minden keresztény ember életében és a papi életben is újra és újra olyan helyzetek adódnak, amikor az anyagiak, az élvezetek, önmagunk érvényesítésének a vágya eltereli  figyelmünket az alapvető elszántságról, a kötelességről, a szolgálatról.

Éppen ezért a szentelendők esküvel ígérik, hogy a vállalt szolgálatot teljesítik. Engedelmességet fogadnak, hogy ne a  saját akaratuk, önérdekük érvényesüljön. Vállalják, hogy szegénységben élik az életüket, fogadalmat tesznek a cölibátusra, a tisztaság megtartására.

Imádkozzunk értük, hogy ígéretük ne csak kimondott szó legyen, hanem Szent László király példája nyomán életük minden helyzetében legyenek erősek, kitartóak, elszántak.

Magyar Kurír