Papszentelés Veszprémben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisére az egyházmegye területéről és azon túlról is érkeztek nagy számban papok, rokonok, barátok és hívek, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a szentelendőkért. Az evangélium felolvasása után kezdetét vette a kiválasztás szertartása, amelyben Varga István, a Boldog Gizella Szeminárium és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora felterjesztette a jelölteket a szolgálatra, alkalmasnak ítélve őket a feladatra.

Szentbeszédében Márfi Gyula a papság megéléséről szólt: aki nem tudja átélni a maga semmiségét, kicsinységét, nem is méltó arra, hogy pap legyen. Csak azért vagyunk valakik, mert Isten teremtő szíve létrehozott minket, és meghívott minket lelkipásztornak. Öröm az Ő meghívása, mi pedig örülünk most nektek – szólt a szentelendőkhöz. Éveken keresztül figyelemmel kísértük tanulmányaitokat, és most elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy elindultok a Veszprémi Főegyházmegye szolgálatára.

A pap latinul sacerdos, „szent ajándék” – folytatta. Kérte őket, törekedjenek arra, hogy különösen Isten népe számára legyenek ajándékok. Ne pusztító jégverés, hanem napfény, termékenyítő eső, mely a hívek lelkében segíti megteremni az erényeket és a jócselekedeteket, ugyanakkor a saját lelkükben is ugyanezek megteremjenek és gazdagodjanak. Feltette a kérdést a paptestvéreinek is, hogy valóban szent ajándékok vagyunk-e? Olyan, aki örül annak, hogy szolgálhatja Istent és Isten népét, abban a tudatban, hogy ezáltal maga is gazdagszik. Ezáltal megvalósíthatja, de Isten kegyelméből felül is múlhatja önmagát. Az istenszeretetnek, a felebaráti szeretetnek és az önszeretetnek egyszerre kell megvalósulnia, mert ha egyik hiányzik, akkor a többi sem működik. A papi szolgálat során harmóniára kell törekedni, ne nagyok akarjanak lenni, ne a hívek szeretetének örüljenek elsősorban, hanem valóban Istent és az embereket szolgálják. Az érsek Reményik Sándor Akarom című versével zárta szentbeszédét.

A homília után az áldozópapjelöltek egyenként az érsek elé járultak, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek az érseknek és utódainak. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt a jelöltek arcra borultak, míg a többiek letérdelve imádkoztak. Ezután az érsek a két kezét a szentelendők fejére tette, amit a papság kézrátétele követett. Ezt követően énekelte el az érsek a felszentelő imádságot. Ezután a felszentelt új papokra ráadták a stólát és a miseruhát, majd a főpásztor megkente kezüket krizmával. Végül átadta nekik szolgálatuk eszközeit: a paténát és a kelyhet, majd a szentelési szertartás lezárásaként békecsókot váltott velük, amit a papság békecsókja tett teljessé.

Ezt követően az újonnan felszentelt papok együtt mutatták be a szentmisét főpásztorukkal, majd a szertartás végén újmisés áldásban részesítették.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír