Pásztorok legyetek, ne vállalkozók! – Diakónusokat szentelt pappá Ferenc pápa Rómában

„Az Úr azért választott ki benneteket, hogy a nevében gyakoroljátok a papi szolgálatot, így folytatva az ő személyes tanítói, papi és pásztori küldetését” – kezdte beszédét a pápa, külön felhívva a felszentelés előtt álló diakónusok figyelmét, hogy kerüljék az egyházi karrierizmust, ne váljanak állami hivatalnokokká, hanem maradjanak mindig Isten szent népe szolgálatában. 

„A szent tanítás szolgálatát gyakorolva Krisztus, az egyetlen tanítómester küldetését folytatjátok. Vele együtt olyan pásztorok lesztek Isten szent és hűséges népe számára, akik a nyájjal együtt vannak, hol elöl, hol hátul haladva. Régebbi nyelvezettel »egyházi karrierről« beszéltek, aminek ma azonban nem ugyanaz a jelentése.

Ez a karrier szolgálat, melynek megvannak a maga nyomai, a saját stílusa, amit a papoknak követniük kell, ez pedig a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Ez Isten stílusa.”

Ferenc pápa a papi közelség négy vonását elemezte. „Közelség Istennel az imádságban, a szentségekben és a misében. Beszélni az Úrral, közel lenni az Úrhoz, ahogy Isten közel jött hozzánk a Fiában, még a nehéz pillanatokban is. A pap legyen közel az Istenhez az imádsággal, mert a papban, aki nem imádkozik, kialszik a Szentlélek tüze” – magyarázta. Másodjára a pap legyen közel a püspökéhez, mert benne találhatja meg az egységet mint Isten munkatársa. Ferenc pápa felidézte egyik emlékét egy papról, aki „eltévelyedésekor” felhívta a püspökét. Gondoljon a pap arra, hogy a püspök neki is atyja. Legyen alázatos, menjen hozzá, legyen hozzá közel – mondta a Szentatya.

A harmadik közelségként a papok egymással való kapcsolatát azonosította. A pápa azt kérte a felszentelés előtt állóktól, hogy soha ne szólják meg, ne szapulják egymást. Ha valami gondjuk van, keressék fel egymást, és a másik szemébe nézve mondják el gondjukat. Ha szükséges, forduljanak a püspökhöz, aki segíteni fog. Ne pletykáljanak, ne fecsegjenek. Legyen egység egymás közt a papi tanácsban, a bizottságokban, a munkában. Tehát közelség egymás közt és a püspökkel.

Ferenc pápa számára a legfontosabb közelség Isten szent és hűséges népét illeti. Szavai szerint senki nem tanulta, hogy pap legyen. Tanultak egyházi tudományokat, amit előír az Egyház. Ők azonban választottak, Isten népének a soraiból, ahogy az Úr mondta egykor Dávidnak: „A nyáj mögül hívtalak meg téged.” „Ne felejtsétek el, honnan jöttetek, családból, népetekből. Ne veszítsétek el Isten népe illatát érezni!” – kérte, majd Pál apostol Timóteushoz intézett szavait idézte: „Emlékezzél anyádra és nagyanyádra!” Igen, ahonnét jöttek, ez pedig Isten népe. A Zsidókhoz írt levél szerzője mondja:

Emlékezzetek azokra, akik bevezettek benneteket a hitbe. Ez a nép papsága, nem az állami hivatalnokoké!”

Ferenc pápa arról is szólt, hogy a közelségen túl Isten stílusa az együttérzés és a gyengédség. Azt kérte, ne zárják be a papok a szívüket, amikor az emberek hozzájuk fordulnak segítségért. Szánjanak időt rájuk, hallgassák meg őket, legyenek irgalmasok, amiként a mennyei Atya is irgalmas. „Ő soha nem fárad bele az irgalmasságába” – hangsúlyozta, hozzátéve, Isten irgalmassága másfelől gyengédség is.

Végül arra buzdította őket, hogy távolodjanak el a hiúságtól, a pénz gőgjétől, mert az ördög a „zsebén” keresztül lép be az ember életébe. Gondoljanak a szegényekre, ne legyenek törtetőek, hivatalnokok, akik egyházi karriert építenek. Végül arra buzdította őket, hogy nem kell félniük a rájuk váró keresztektől, ha közel maradnak Istenhez, a püspökükhöz, egymáshoz és Isten népéhez.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír