„Umbria gyöngye”, Olaszország egyik legismertebb szentje 1381-ben született Roccaporanában, Cascia környékén. Szüleinek évekig tartó imádsága után Rita születését égi hang jelezte: azt kérte, hogy a születendő kisleányt Ritának, igazgyöngynek nevezzék. Hegyek között fekvő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte.
Szívében lángoló istenszeretet gyulladt: apáca akart lenni, hogy eggyé válhasson isteni Megváltójával, aki jelenléte édességének érzésével mindannyiszor megajándékozta őt, valahányszor szülei engedélyével visszavonulhatott a házukban kialakított kicsiny imahelyre. Ám kezét szülei egy helybeli ifjúnak ígérték, aki vad és erőszakos ember volt.
Ritának fiatalon férjhez kellett mennie. Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal a feltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét, és lelkét Istenhez vezetnie.
Idős szülei halála után újabb és újabb gyász érte Ritát: meghalt férje, aki már tisztelte és szerette őt; majd egy évvel később meghalt két kicsiny fia, akikért úgy imádkozott, hogy az Úr vegye őket magához, mielőtt még az atyjuk halála miatti bosszú beszennyezné lelküket.
Rita, családjáért élve, ellenfeleinek és férje gyilkosainak megbocsátva, előmozdította a szembenálló családok megbékélését és egységét. Már mint özvegy és mint az Isten tökéletes szeretetére vágyódó személy, megszabadulva minden földi kötöttségtől, egészen a Mindenhatónak kívánta magát átadni. Miután sok fájdalom árán eloldódtak e földi kötelékek, Rita kolostorba lépett. Casciában a Mária Magdolnáról elnevezett Ágoston-rendi zárdába jelentkezett, ahol háromszor visszautasító választ kapott özvegysége miatt. Végül azonban 1407-ben csodálatos módon jutott be: Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején a kolostorba.
Életének pontos dátumait, így fogadalomtételének évét sem ismerjük. Valószínű azonban, hogy még nem volt harmincéves, amikor befogadták a karnővérek közé, s – minthogy olvasni nem tudván nem tudott a szerzetesnővérekkel együtt zsolozsmázni – egyéb imádságok elmondására kötelezték. Rendtársai közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki.
Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét; utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte.
1447. május 22-én hívta Isten az örök boldogságba. Átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást; sértetlenül került ki a tűzvészből is, amelyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg a casciai szent közbenjárására.
Szent Rita a kétségbeejtő helyzetbe került emberek védőszentje, továbbá az anyaságé, a meddőségtől szenvedőké. Spanyolországban a házassági gondoktól szenvedők patrónája. Itália leginkább tisztelt női szentje. Művészeti jelképei a rózsák, amelyeket ünnepén megáldanak.
Urunk, Istenünk, tölts el minket a kereszt bölcsességével és erejével, amellyel Szent Ritát gazdagon elhalmoztad. Add, hogy megpróbáltatásainkat a szenvedő Krisztussal együtt viseljük el, és így az ő húsvéti misztériumát egyre bensőségesebben átélhessük. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen.
Képek: News.va
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria