Pimpa bohóc a háború által megtépázott Moszulban mosolyt varázsol a gyerekek arcára

Marco Rodari, a Per Far Sorridere il Cielo – Claun Pimpa – OVD szövetség alapítója a varázslaton keresztül, bohócterápiával és a nehézségekkel küszködő családoknak juttatott élelemmel és orvossággal segít Irakban, gondoskodik a testi-lelki traumát szenvedett gyerekekről.

Első „bohócszakmai” tapasztalatát olasz kórházakban szerezte, amikor azt látta, hogy a szenvedő kicsinyeket sikerül elvarázsolnia, elszórakoztatnia. Önkéntesként tíz évig dolgozott különböző kórházakban, bohócként járta a gyerekosztályokat, jó hangulatot varázsolt a beteg gyerekek világába.

Külföldön Romániában gyakorolta először a mesterséget, amikor a szalézi oratóriummal látogatták az árvaházakat. Azóta járt már Jordániában, Gázában, Irakban, Egyiptomban és Szíriában is, hogy előadásaival elvigye a gyerekeknek a varázslatot. Korábban télen irodalomtanár, nyáron bohóc volt, minden évben útnak indult olyan helyekre, ahol az élet ritmusát a bombák zaja szabta meg. Előfordult, hogy az összetűzések miatt nem ért haza időben a tanítványaihoz, csak november-decemberben tudott visszajutni, ezért végül úgy döntött, otthagyja az iskolát, és piros bohócorral „felfegyverkezve” járja a világot.

2018 júniusában már járt Irakban, akkor a varesei újságnak beszélt Samiláról, akivel azután találkozott, hogy egy bomba elpusztította a házát és az egész családját. Azóta meg sem szólalt, de Marcónak sikerült mosolyt csalnia az arcára a trükkjeivel, varázslataival, és a kislány újra beszélni kezdett.

Idén újra a közel-keleti országba ment, igyekszik bejárni a háború sújtotta vidéket, Bagdadtól Moszulig számos északi városba, az iraki Kurdisztán területére is eljutott. Amikor három éve Moszulban járt, nagyon megrendítő tapasztalata volt, hogy a gyerekek az előadást nem a szokásos zsibongással fogadták, nem mosolyogtak, nem beszélgettek. Idén már más volt a helyzet,

újra sikerült megnevettetnie őket azon a helyen, ahol korábban kikiáltották a kalifátust, ami véleménye szerint a 2000-es évek egyik legszörnyűbb dolga, amit az ember létrehozott.

Az Iszlám Állam uralma alatt élni azt jelenti, tiltott, elfojtott életet élni, elnyomni az életet. Marco hallja az idősek otthonaiban, hogy akik átélték fiatalkorukban a bombázást, soha nem felejtették el. 2014-ben ő maga is átélte Gázában a folyamatos bombázást. Felborult a normális alvási ciklusa, még ma is előfordul vele, otthon Olaszországban, hogy hajnali 3 és 4 óra között úgy érzi, bombák robbanását hallja. Nem csodálkozik hát, ha a gyerekek, akik kénytelenek hosszú időn át bombatámadások közepette élni, éjjel-nappal emlékeznek erre.

Célja, hogy terjedjen a missziója, és vannak is helyben fiatalok, akik belekezdenek, aminek nagyon örül.

Ezek a fiatalok a béke magvetői lesznek ezeken a szorongatott helyeken, ahol nehéz az embernek megtalálnia a helyét, a dolgát, nehéz meglátnia az élet szépségét.

Minél több gyereket meg akar nevettetni, apró trükköket tanít nekik, tanítja a bohócnak készülő fiatalokat. Együtt dolgozik más szervezetekkel, misszionáriusokkal, az ő közreműködésükkel jut el a gyerekekhez. Egy másik projektje is folyamatban van, munkatársai a Csodák iskoláját működtetik a Gázai övezetben, Moszaderben, egy faluban, amelyet már háromszor leromboltak a háborúk során.

Sok végtelenül nehéz helyzetet lát, ami olykor el is keseríti. Így vallott erről a Pápai Missziós Művek portáljának: „Mindennaposak a rossz pillanatok is. Amikor az ember ennyi pusztítást lát, kézzelfoghatóvá válik az emberi nem kudarca.

Amikor már elviselhetetlen, akkor jönnek a gyerekek, ráncigálják a bohóc nadrágját, játszani akarnak. Ők azok, akik minden helyzetben megmentették az életemet.”

Tudja, hogy sebzettek, ugyanakkor azt is tudja, hogy „ők, a gyerekek az elsők, akik képesek talpra állni. Amikor felkelti a kíváncsiságukat, felélénkülnek, képesek olyanok lenni, amilyennek lenniük kellene: gyereknek. És amikor az örömük mosolyt csal néhány idős, néhány felnőtt arcára, az az igazi feltámadás pillanata – magyarázza, és hozzáteszi:

Az a gyermek, akinek varázslatot ajándékoztál, a béke hordozója lesz.”

Amikor Szíriában járt, a hadsereg testőrként kísérte egészen Aleppóig: „Meglepő volt, mennyit dolgoztak azért, hogy egy bohócot eljuttassanak a gyerekekhez. Ez azt jelenti, hogy nagyon tiszteletben tartják a gyerekkort. Ez a piros orr arra is képes, hogy letegyék a kalasnyikovot, túlzás nélkül mondhatom.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Mondo e Missione; Inliberta.it

Fotó: Mondo e Missione, Claun il Pimpa/Facebook

Magyar Kurír