Pio atya és az angyalok

Pio atya 1913. július 15-én levelet írt egy Annita nevű lánynak, amelyben tanácsokat ad neki – nekünk arról, hogyan viselkedjünk az őrangyallal, hogyan fogadjuk a belső hangokat, hogyan imádkozzunk.

„Jézus leánya!

Szíved legyen mindig a Szentháromság temploma! Jézus növelje lelkedben a szeretet tüzét, és mindig mosolyogjon rád, ahogyan minden lélekre, akit kedvel. Szűz Mária mosolyogjon rád életed minden eseményében, és pótolja bőségesen a földi anya hiányát!

A te jó őrangyalod őrködjön mindig feletted, ő legyen a vezetőd, aki irányít az élet zord ösvényein; őrizzen meg mindig Jézus kegyelmében, támogasson kezével, hogy meg ne botolj valami kőben; szárnyai védelmezzenek a világ, az ördög és a test csábításaitól.

Légy nagy hódolattal iránta, ó, Annita, a jóságos angyal iránt. Milyen vigasztaló a gondolat, hogy ott van mellettünk egy lélek, aki a bölcsőtől a sírig soha nem hagy magunkra egy pillanatra sem, akkor sem, amikor vétkezünk. És ez a mennyei lélek vezet minket, barátként, testvérként védelmez.

Végtelenül vigasztaló azt tudni, hogy ez az angyal szüntelenül imádkozik értünk, Istennek ajánl minden jó cselekedetet és mindent, amit teszünk, a gondolatainkat, a vágyainkat is, ha tiszták.

Kérlek, ne feledkezz meg erről a láthatatlan társról, aki mindig jelen van, mindig készen áll, hogy meghallgasson minket, és még inkább kész megvigasztalni. Ó, milyen kedves meghittség, ó, milyen örömteli társaság ez, bárcsak megérthetnénk! Legyen mindig lelki szemeid előtt, gondolj gyakran az angyal jelenlétére, mondj köszönetet neki, imádkozz hozzá, légy mindig jó társa. Nyílj meg előtte, bízd rá fájdalmaidat; mindig óvakodj attól, hogy megsértsd pillantása tisztaságát. Tudd ezt, és vésd jól az elmédbe. Ő annyira finom, annyira érzékeny! Hozzá fordulj a legnagyobb szorongás pillanataiban, és megtapasztalod majd, milyen jótékony hatással lesz rád.

Soha ne mondd, hogy egyedül vagy az ellenségeiddel vívott harcban; soha ne mondd, hogy nincs egy lélek sem, aki előtt megnyílhatsz, akiben megbízhatsz. Nagy tévedés lenne ezzel a mennyei hírnökkel szemben.

Ami a belső hangokat illeti: ne aggódj, légy nyugodt! El kell kerülnöd, hogy megérintsék a szívedet, ne tekintsd őket fontosnak, mutatkozz közönyösnek, ne vesd meg, ne szeresd vagy áhítsd ezeket a dolgokat. Mindig ezt válaszold ezekre a hangokra: »Jézus, ha te vagy az, aki szólsz hozzám, mutasd meg tettekben, mutasd meg szavaid hatásában, vagyis a bennem lévő szent erényekben.«

Hajolj le az Úr előtt, és bízd rá magad, a szent kegyelem segítségével fordítsd minden energiádat az erények gyakorlására, és aztán engedd, hogy a kegyelem működjön benned Isten tetszésére. Az erények azok, amelyek megszentelik a lelket, és nem a természetfeletti jelenségek.

Ne keverd össze, hogy mely hangok jönnek Istentől. Ha Isten a szerzőjük, annak az egyik legfőbb jele, hogy amint meghallod ezeket a hangokat, eltöltik lelkedet félelemmel és zavarodottsággal, de végül az isteni békével. Ezzel szemben azok a hangok, amelyeknek a szerzője az ellenségünk, megtévesztő biztonságérzetet adnak kezdetben, és ezt követi a zavarodottság, a kifejezhetetlen rossz érzés.

Én egyáltalán nem kételkedem abban, hogy bizonyos hangok Istentől erednek, de nagyon óvatosnak kell lenni, mert az ellenség sokszor keveri bele a saját hangját. De ettől nem kell megijedned: olyan próbatétel ez, amelyen a legnagyobb szentek és a legragyogóbb lelkek is keresztülmentek, pedig ők nagyon kedvesek voltak az Úr szemében. Csak arra kell figyelned, hogy ne higgy könnyen ezeknek a belső hangoknak, különösen akkor, ha olyan dolgokat kérnek, hogyan cselekedj, mit kell tenned. Vigyázni kell, és annak az ítéletére kell bízni ezeket, aki vezet téged, az ő ítéletében megnyugodhatsz.

Jó tehát, ha nagy óvatossággal és alázatos, kitartó érdektelenséggel fogadjuk az ilyen hangokat. Ehhez tartsd magad, és akkor minden arra szolgál, hogy növekedj az érdemekben az Úr előtt. Légy nyugodt a lelkedet illetően, Jézus nagyon szeret téged, igyekezz válaszolni erre a szeretetre azzal, hogy egyre növekszel az Isten és az emberek előtti szentségben.

Imádkozz hangosan is, nem jött még el az ideje annak, hogy abbahagyd, viseld el alázatosan és türelemmel a nehézségeket, amelyeket ezzel kapcsolatban megtapasztalsz. Légy kész arra is, hogy el kell szenvedned a szétszórtságot, a sivárságot, és semmiképpen ne hanyagold el az imádságot és a meditációt. Ez az Úr műve, szívesen beszélget veled a lelki fejlődésed érdekében.

Bocsáss meg, ha most lepihenek. Isten tudja, milyen fáradságos volt számomra megírni ezt a levelet. Nagyon rossz az egészségem, imádkozz sokat, hogy az Úr szándéka az legyen, hogy mihamarabb megszabadítson ettől a testtől.

Megáldalak a jó Francescával együtt. Azt kívánom, hogy Isten karjai közt éljetek és haljatok meg!

Pio testvér”

Forrás: Papaboys.org

Fotó: Today’s Catholic

Magyar Kurír
(tzs)