Rácsodálkozni Isten szavának szépségére – Nemzetközi Gregorián Fesztivál kezdődik Vácott

– Mi a gregorián?

– A gregoriánnak van egy tudományos jellegű és egy liturgikus meghatározása. Előbbi szerint a gregorián az Egyház egyszólamú éneke, amellyel megszólaltatja azokat a szentírási szövegeket, melyek a liturgia szövegét képezik. Tehát a liturgiában elmondott szövegek dallamáról van szó. Liturgikus szempontból pedig az Egyház énekelt örömujjongása afölött, hogy hallja Isten szavát, amit a maga megtapasztalt valóságában tovább is ad, tehát igehirdetés is egyben.

– Mikor alakult ki a gregorián?

– A tulajdonképpeni gregorián mint stílus, a 9–10. században jött létre, ekkorra alakult ki az alaprepertoár. Ehhez aztán jött később, a 11–12. században még sok-sok tétel, s minden, ami ezután következett, az a már kialakult stílus folytatása volt.

– Említette a szentírási szövegeket, melyek a liturgia szövegét képezik. Milyen szövegekről van szó?

– Amikor a szentmisén vagy a zsolozsma alkalmával megszólal a gregorián dallam, akkor laikus füllel talán hajlamosak vagyunk elvonatkoztatni attól, hogy valójában mi is szólal meg. A gregorián dallam viszont nem vonatkoztat el ettől. Ami megszólal, az a Zsoltárok könyve, néhány ószövetségi, illetve újszövetségi szövegrész. Minden zsoltárt úgy dolgoz fel ez a dallam, hogy már benne rejlik a zsoltár krisztológiai értelmezése. Hogyan kerül bele ez a dallamba? Úgy, hogy akik komponálták a dallamokat, nemcsak olvasták a Szentírást, nemcsak elmélkedtek fölötte, hanem ismerték a Szentíráshoz írt kommentárokat is, melyeket például Szent Ágoston vagy Beda Venerabilis írt. Amikor a gregorián dallamok szerzői elolvasták ezeket, új értelmet kapott számukra a zsoltár, és ennek megfelelően jegyezték le a dallamokat. Így fogalmazódott meg, hogy mit is közvetít számukra az ószövetségi dallam, egyrészt ez prófécia, másrészt tipológia, és az egésznek egy új értelmezést ad. Példaként megemlítem a Stuttgarti zsoltáros könyvet: a könyv szkriptora képeket festett a szövegekhez és széljegyzetekkel is ellátta, Szent Ágoston kommentárjai alapján. A kép és a kommentár egységet képez. Ugyanez van a gregoriánban: a dallam nemcsak szöveg, hanem kommentár, nemcsak a dallamkép, hanem a kettő együtt.

– A gregorián tehát az ószövetségi zsoltárokban gyökerezik, ráépülve a zsinagóga körül kialakult énekekre?

– A gregorián dallamkincs kialakulásában valóban benne van a zsinagógai istentisztelet énekmódja, de ahogy a kereszténység terjedt, különböző népekkel, azok kultúrájával, zenei kincseivel találkozott. Ezek mind meghatározták a fejlődését. A gregorián ma a római Egyház hivatalossá vált éneke, de ahol kialakult, az a 8–10. századi Karoling-kori Európa. Szoros értelemben nem tartozik hozzá viszont példának okáért a mozarab dallamkincs és a legősibb modális dallamkincsünk, az ambrozián énekmód.

– Mennyiben változott meg a gregorián szerepe a liturgiában, miután létjogosultságot nyert a szentmisén az evangelizáló zene? Kiegészítik egymást, vagy két teljesen külön zenei műfajról van szó?

– Már a kérdésben benne foglaltatik a válasz, az egyik liturgikus zene, a másik evangelizáló vallásos zene. Így mindkettőnek megvan a maga helye, létjogosultsága és nagy jelentősége. A gregorián ének teljesen hozzákapcsolódik a liturgikus szöveghez. Nem mondhatjuk, hogy az Egyház megfeledkezett a gregoriánról, mert ha van egy énekes mise, akkor azoknak a dallamai gregorián dallamok. A pap felszólítása, „Az Úr legyen veletek!”, már önmagában egy gregorián dallam, legyen bármilyen egyszerű is. Ugyanígy a Miatyánk is. Az egy másik kérdés, hogy van-e olyan énekegyüttes, amely képes a Graduale vagy az Antiphonale dallamkincsét énekelni egy adott közösségben. Ehhez egyrészt folyamatos énekgyakorlatra van szükség. Ezek az énekek ugyanis nem a hívek számára íródtak. Gondolok itt a bevonulási vagy az áldozási énekre, amely a Graduale Romanumban szerepel.

A gregorián éneknek viszont van egy sajátossága, pontosan közvetíti számunkra egy szentírási szövegnek a belső, mély tartalmát. Ezért is írja azt a II. vatikáni zsinat, hogy a gregorián ének igazából a mintája azon énekeknek, melyek a későbbi korokban keletkeztek. A gregorián énekhez való idomulás adja meg az új dallam örökérvényű voltát. Azt már a gyakorlat mutatja számunkra, hogy melyek ezek a dallamok: ahogy a gregoriánnál is találjuk, alkalmazkodik a szöveg belső, mély teológiai dinamikájához. A másik kérdés, hogy hol született ez a dallam? Ha a dallam ugyanúgy az Isten csendjében keletkezett, mint a gregorián, akkor szentté válik, és azáltal is, hogy találkozik a szent szöveggel: az imádságos csend, a kontempláció és a Szentírás találkozása egy emberben, és ennek kifejezése zeneileg. Sok fiatallal beszélgettem erről a kérdésről, és egyetértettünk abban, hogy ilyen jellegű, elmélyült zenére van szükség a templomokban, és nemcsak a gregorián, a klasszikus polifónia, vagy a népénekeink kell, hogy képviseljék ezt, hanem az újabban keletkezett dallamok is. Az pedig, hogy milyen kísérete van ennek, gitár, lant, furulya, hegedű, másodlagos kérdés.

– Ez héten csütörtökén immár hetedik alkalommal veszi kezdetét Vácott a nemzetközi gregorián fesztivált. Kinek az ötlete volt eredetileg ennek az eseménynek a létrehozása?

– A fesztivál szülőatyja Béres György atya volt, aki miután 1956-ban külföldre távozott, a hatvanas években a bécsi egyetemen tanította a gregoriánt és a gregorián szemiológiát, ami az ősi kódexekben található neuma (hajlítást jelző írásjegy) lejegyzések tudománya. Ezt az egész tudományágat behozta és elterjesztette Magyarországon, még az 1980-as években. Ez egyébként kevésbé tudományág, sokkal inkább egy zenei imádság, annak bizonyítéka, hogy az ősi kódexeink milyen kifinomultan és gyönyörűen jelezték a kinyilatkoztatás és a dallam kapcsolatát a liturgiában. Közben akkoriban már több nyugati országban – így például Belgiumban, Watou városában – tartottak nemzetközi gregorián fesztiválokat, amelyekre a legjobb schola énekegyüttesek mentek el együtt énekelni, pontosabban a lehető legszebben imádkozni a szent szövegeket. Így merült fel Béres György atyában az ötlet, hogy Magyarországon is meg kellene honosítani a gregorián fesztivált.

– Van-e valami, amiben különbözik az idei fesztivál a korábbiaktól?

– Egészen más jellegű lesz, mint a korábbiak voltak. A résztvevők kifejezetten igénylik, hogy a rendezvény elmélyült, ünnepélyes imafesztivál legyen. Lesznek tudományos előadások is, melyek bemutatják, hogy mi a gregorián, milyen forrásai vannak, hogyan adhatjuk elő. Ez mindazok számára is érdekes lehet, akik hallottak valamit a gregoriánról, s bár nem mélyültek el a tanulmányozásában, szeretnének többet megtudni róla. A fesztivál másik jellemzője lesz a sok imaalkalom. Egy egész napot végigéneklünk a gregorián dallamokon. Minden jelenlévő lehetőséget kap ezzel, hogy megtapasztalhassa, milyen volt a 8., 9., 10. században kibontakozó és virágzó Egyház imaélete. Ez elsősorban a szerzetesi kolostorokban valósult meg. Ne felejtsük el, hogy azokban született meg az európai kultúra. A szerzetesek nemcsak imádkoztak, hanem dolgoztak, az „Ora et labora” állandó váltakozása hozta létre Európát, s az európai kultúrát. Az imádság szentelte meg, adta meg a mi kultúránknak azt a jellegét, amit még ma is megtapasztalunk.

– Ami azonban sajnos egyre inkább háttérbe szorul, a mindennapokban alig mutatkozik már meg.

– Mai világunk sokban különbözik a régebbi korok világától, de hadd idézzem a Szentírást: „Az okos gazda a maga kincsesládájából mindig régit és újat vesz elő.” Az Egyház folyamatosan alakult a történelem során és nincs ez másképp most sem. Az Egyháznak mindig Krisztushoz kell idomulnia. Így ebben a világban kell hirdetnünk az örömhírt, de mindig Krisztusra kell tekintenünk. Az egy másik kérdés, hogy miként szólíthatjuk meg a világot. Az üzenet közérthetővé tétele nem járhat együtt az elvilágiasodásunkkal, mindig krisztusiaknak kell maradnunk.

– Mit remél a fesztiváltól?

– Azt, hogy megerősíti az Egyházzal és Krisztussal való közösségünket. Ez a rendezvény fő célja. A másik pedig, felhívni a figyelmet arra, hogy a gregorián ének milyen mély spirituális többletet ad az egyénnek és a közösségnek egyaránt. Amikor Németországban előkészítették az új énekeskönyvet, felmérést végeztek, amelyből kiderült: ott vannak gyümölcsöző közösségek, ahol az Istennel való kapcsolat a liturgiában kontemplatívabb jelleget ölt. Ott, ahol többet énekelnek gregoriánt, időt engedve az Istennek, hogy a dallamokban, a szövegekben Ő szólaljon meg. A gregorián mise Graduale – Olvasmányközi ének tétele – vagy a Tractus sokszor hosszú tételek. A Graduale Romanumban található olyan traktus, amely hat-hét oldalas. A szöveg önmagában rövid, de az, hogy valaki mennyi ideig énekli ezt, megadja a lehetőséget a hallgatónak, hogy minden egyes szót megízleljen. Az pedig, hogy egy csodálatos dallamon keresztül hallgatja Isten szavát, lehetővé teszi, hogy belesimuljon a hatalmas, transzcendens szépségbe.

Nagy Szent Gergely gregoriánt diktál
(Hartker antifonárium, St. Galleni kolostor)

A mai korban különösen aktuális a mondás, hogy olvasd a Szentírást és ízleld az összes szavát, s találd meg benne a magad számára az üzenetet. A Graduale vagy a Tractus rengeteg időt ajándékoz az embernek ahhoz, hogy gyönyörködjön Isten szavában. Pontosan ez a gregorián lényege, hogy az ember is csodálkozik Isten szavának szépségén, ugyanakkor időt ajándékoz az Istennek, hogy szóljon hozzánk. A legegyszerűbb, legszelídebb módon veszi rá az embert arra, hogy az idejét adja oda Istennek. Ne rohanj, hallgasd meg, hogy neked mit akar mondani az Isten. Ezért is van az, hogy amikor a gregoriánt kapcsolatba hozzák Nagy Szent Gergely pápával, akkor úgy ábrázolják, hogy egy galamb – a Szentlélek – súgja a dallamokat neki. Hallgasd meg, hogy mit súg a Lélek az Egyháznak. Hallgassuk meg mi is, hogy mit súg nekünk, a gregorián dallamok révén.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír