Robert Bresson-filmklub indult a Párbeszéd Házában Jelenits Istvánnal

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A filmeket Jelenits István piarista szerzetes, író tanár értelmezi, beszélgetőtársa Sajgó Sabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója.

A kezdeményezés ötletgazdája Pentelényi László, a Francia Új Hullám Kiadó Kft. szerzőfilmes könyvtár sorozatának szerkesztője. Ebben a sorozatban jelent meg Paul Schrader A transzcendentális stílus a filmben című, 1972-ben íródott, de nálunk csak 2001-ben kiadott tanulmánykötete. Könyvében az ismert amerikai rendező, forgatókönyvíró és kritikus a japán Ozu Jaszudzsiró, a francia Robert Bresson és a dán Carl Theodor Dreyer filmjeinek a stílusát elemzi, azt állítva, hogy „a különféle háttérkultúrájú rendezők a film specifikus megközelítésével közös stílust teremtettek a Szent kifejezésére, s ez a közösség az egyes rendezők egyéni témaválasztásán és filozófiai előfeltételezésein keresztül megmutatkozik…”

Pentelényi László elmondta: azért kezdeményezte a Bresson-filmklub elindítását, mert szeretné, ha minél többen megismernék a francia rendező munkásságát. Bresson alkotásaira jellemző az életközelség és a természetesség. Az úgynevezett vallásos filmek többségében az alkotók a Bibliát illusztrálják, vagy a szentek életét mutatják be cukormázosan, és így sokan úgy érezhetik: vannak a tőlünk távoli szentek és vagyunk mi, gyarló emberek. Bresson filmjeinek szereplői viszont hozzánk hasonlóan esendők, akik azonban törekednek a jóságra, a szentségre.

Május 21-én este Bresson 1943-ban készült, A bűn angyalai című moziját láthatta a termet zsúfolásig megtöltő nézősereg. Anne-Marie, a helyét nem találó, elkényeztetett úrilány bevonul a dominikánus apácazárdába, hogy hasznossá tegye magát, és segítse azokat a kallódó lelkeket, akiket a zárda fölkarol. A kolostor befogadja az eltévelyedett, bűnbe esett jómódú polgárlányokat, és segíti őket visszatérni az erkölcsös életbe. Anne-Marie a börtönben megismeri Thérese-t, és megtudja a szerelmi gyilkosságba keveredett lány súlyos titkát. Anne-Marie küzdelmek árán eléri, hogy a zárda befogadja Thérese-t, mit sem tudva annak múltjáról. Megszállottan próbálja jó útra téríteni a bukott lányt, ami végül a saját halála árán sikerül. Anne-Marie áldozattá válik, de földi halálával elindítja Thérése-t a bűnbánat, a lelki megtisztulás, feltámadás felé.

A vetítést követő beszélgetésen Sajgó Szabolcs a film címével kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy Bresson eredetileg más címet szeretett volna adni filmjének, de végül beleegyezett abba, hogy A bűn angyalai legyen alkotásának a címe. Jelenits István ezzel kapcsolatban kifejtette: a cím egy kicsit játékos, a filmbeli szereplők nem angyalok, állandó feszültségben élnek egymással, mégis, többször megélik a kegyelmet, minden emberi esendőségükkel együtt. Jelenits tanár úr a film kapcsán párhuzamot vont a mozi főhőse, Anne-Marie és Árpád-házi Szent Margit között. Mindketten előkelő származásúak, előbbi jómódú család gyermeke, Margit pedig a király leánya. Mély hivatástudattal élik meg küldetésüket, kiemelkednek környezetükből, és éppen ezért, nagy ellenállással kell megküzdeniük közösségükben, átélik a kitaszítottság érzését. Bresson filmjében a kolostor házfőnöknője elismeri, hogy Anne-Marie hite, másokat jobbá tenni akaró küldetéstudata őszinte, mélyről fakad, mégis, ez kicsit ingerlő, hiszen szinte önkéntelenül szétfeszíti a megszokott kereteket. Anne-Marie-val többen érzékeltetik, hogy nem való közéjük, mert közelebb áll a Jóistenhez, mint ők. A filmben együtt jelenik meg a szentségre való törekvés, és ezzel szemben a bűn, az emberi gyarlóság, kicsinyesség.

Sajgó Szabolcs felidézte a film egyik kulcsmondatát, ami a gyilkos Thérése szájából hangzik el: akinek beteg a szíve, az még meg tud bocsátani, de a halott az már nem. Az ő egyik pillanatról a másikra való lelki megtisztulása Anne-Marie halálakor Sajgó Szabolcsot Lázár Krisztus általi feltámasztására emlékezteti. Jelenits István hangsúlyozta, hogy Thérése szinte teljesen egyenrangú főszereplője a filmben Anne-Marie-nak. Rámutatott: a kolostorban élő apácák emberi gyarlóságainak, küzdelmeiknek bemutatása teszi hitelessé Bresson filmjét. A főnöknő az, aki talán bölcsebb a többieknél, sikerül legyőznie belső tökéletlenségeit, és képes kicsit felülemelkedve szemlélni a dolgokat. Ez a döntéseiben is megmutatkozik. Érdekesnek minősítette Jelenits tanár úr a két világnak, a börtönnek és a kolostornak a bemutatását a filmben. Zárt világ mindkettő, de Bresson a börtönviszonyokat sem ábrázolja kegyetlennek. Nem egy diktatúra, hanem egy demokrácia börtönét látjuk, amelyben a rabokkal is igyekeznek emberségesen bánni. Az, hogy ez Thérése esetében nem működik teljesen, annak köszönhető, hogy ő maga provokálja a rabtartóit. A két intézmény együtt is működik, hiszen a börtönből visznek rabokat a kolostorba, megadva nekik az esélyt, hogy új életet kezdhessenek.

Sajgó Szabolcs ennek illusztrálására felidézte azt a jelenetet, amikor Thérése-t átviszik a zárdába. Ekkor a két világ találkozása egyértelmű. A Párbeszéd Házának igazgatója kifejtette: napjainkban ha valaki bűnt követ el, és börtönbüntetésre ítélik, szabadulása után visszatérhet a világba, de vajon milyen segítséget kap? A Bresson által felvillantott rendszer nagyszerűsége abban áll, hogy mindazok, akik vállalják, hogy új életet kezdenek, a kolostorban menedéket kaphatnak, ugyanúgy kezelik őket, mint mindenki mást, ugyanolyan jogaik és kötelességeik vannak, mint nővértársaiknak. Tiszteletben tartják az emberi méltóságukat. Vajon melyik egyházközség alkalmas arra, hogy olyan támaszt adjon a megtévedt, a törvénnyel összeütközésbe került, de bűneit megbánó, új életet kezdeni akaró személlyel szemben, mint a Bresson filmjében bemutatott kolostor? – tette fel végezetül a kérdést Sajgó Szabolcs.

A Bresson-filmklub további vetítései:
(pénteken 19 órától)
– május 27. – A Bois de Boulogne hölgyei (1945)
– június 10. – Egy falusi plébános naplója (1950)
– június 24. – Egy halálraítélt megszökött (1956)
– szeptember 16. – Zsebtolvaj (1959)
– szeptember 23. – Jeanne d’Arc pere (1962)
– szeptember 30. – Vétlen Balthazár (1966) –
– október 14. – Mouchette (1967)
– október 28. – Egy szelíd asszony (1969)
– november 11. – Egy álmodozó négy éjszakája (1971)
– december 2. – Lancelot, a tó lovagja (1974)
– december 9. – Talán az ördög (1977)
– december 16. – A pénz (1983)

Fotó: Párbeszéd Háza

Bodnár Dániel/Magyar Kurír