Saját munkánkon keresztül részt veszünk a teremtés művében

A lengyel zarándokokhoz intézett köszöntésében emlékeztetett II. János Pál boldoggáavatásának második évfordulójára. Arra buzdította őket, hogy életüket hassa át a pápa hite, szeretete és apostoli bátorsága.

Katekézisét Ferenc pápa a következő szavakkal kezdte: „Ma, május elsején munkás Szent Józsefet ünnepeljük és megkezdjük a hagyományosan Máriának szentelt hónapot”. Két gondolatkört fejtett ki tanításában: előbb a munkáról, majd Jézus szemléléséről elmélkedett.

Szent Máté evangéliumában olvassuk, hogy amikor Jézus visszatér Názáretbe és egy alkalommal a zsinagógában beszél, földijei csodálkoznak bölcsességén és felteszik a kérdést: „Nem az ács fia ez?” (13,55). Jézus belép történelmünkbe, eljön közénk. Máriától születik Isten műve révén, de Szent József, törvényes apja neveli és megtanítja mesterségére is. Jézus családban születik és él, a Szent Családban. Szent Józseftől megtanulja az ácsmesterséget a názáreti műhelyben, osztozik vele az elkötelezettségben, a fáradozásban, a mindennapok örömeiben és nehézségeiben.

Mindez a munka méltóságára és jelentőségére hívja fel a figyelmet. A Teremtés könyve elbeszéli, hogy Isten megteremtette a férfit és a nőt. Megbízta őket azzal a feladattal, hogy töltsék be és vonják uralmuk alá a teremtett világot. Ez nem azt jelenti, hogy zsákmányolják ki a földet, hanem műveljék meg, őrizzék és gondozzák azt saját munkájukkal (vö. Ter 1,28; 2,15).

A munka része Isten szeretet-tervének: arra kaptunk meghívást, hogy ápoljuk és gondozzuk a teremtés minden javát és ezáltal vegyünk részt a teremtés művében. A munka a személy méltóságának alapvető eleme. A munka méltósággal tölt el bennünket, hasonlóvá tesz Istenhez, aki dolgozott és dolgozik, mindig működik (vö. Jn 5,17).

A munka lehetővé teszi, hogy eltartsuk magunkat és családunkat, hogy hozzájáruljunk nemzetünk növekedéséhez. A pápa itt utalt azokra a nehézségekre, amelyek ma különböző országokban a munka és a vállalkozók világát érintik. Gondolt mindazokra – és nem csak a fiatalokra –, akik munkanélküliek. Számos esetben ezt a társadalom pusztán önző nyereségvágyra épülő gazdasági felfogása okozza, amely kívül esik a társadalmi igazságosság minden paraméterén.

Ferenc pápa mindenkit a szolidaritásra szólított fel: a közéleti felelősöket arra buzdította, hogy minden erőfeszítésükkel adjanak új lendületet a foglalkoztatottságnak, amely azt is jelenti, hogy törődnek a személy méltóságával. A Szentatya mindenkit arra bátorított: ne veszítse el a reményt. Szent József életében is voltak nehéz pillanatok, de soha nem veszítette el bizalmát, és le tudta küzdeni a nehézségeket, mivel bizonyos volt abban, hogy Isten nem hagy bennünket sorsunkra.

A pápa ezután a fiatalokhoz fordult: kötelezzék el magukat mindennapi feladataikban, a tanulás, a munka terén, a baráti kapcsolatokban, mások megsegítésében. Jövőjük attól is függ, hogy hogyan élik meg életüknek ezeket az értékes éveit. Ne féljenek az elkötelezettségtől, az áldozathozataltól és ne féljenek a jövőtől. Tartsák életben a reményt: a horizonton mindig látható egy fénysugár.

A pápa ezután aggodalmát fejezte ki az ún. rabszolgamunka jelenségével kapcsolatban. Van olyan munka, amely rabszolgává tesz. Világszerte sokan esnek áldozatul ennek a rabszolgaságnak, amelyben az ember szolgálja a munkát, nem pedig fordítva. A Szentatya minden hívőt, minden jóakaratú embert arra szólított fel, hogy határozottan lépjen fel az emberkereskedelemmel szemben, amelynek része a rabszolgamunka.

Ferenc pápa ezután kifejtette tanítása második gondolatát: Szent József és Mária, a mindennapok csöndes munkájában, csak Jézusra összpontosították gondolataikat. Elkötelezettséggel és gyöngéden kísérték el és őrizték Isten értünk emberré lett Fiának növekedését, elgondolkozva mindazon, ami vele történt. Az evangéliumokban Szent Lukács kétszer is kiemeli Mária magatartását, amely egyben Józsefet is jellemezte: „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk” (2,19.51).

Ahhoz, hogy meghallgassuk az Urat, meg kell tanulnunk szemlélni őt, fel kell ismernünk állandó jelenlétét életünkben. Párbeszédet kell vele folytatnunk, helyet kell neki adnunk az imán keresztül. Fel kellene tennünk a kérdést – mondta a pápa, külön a fiatalokhoz is fordulva – hogy milyen helyet biztosítunk az Úrnak? Szakítunk-e időt arra, hogy párbeszédet folytassunk vele? Kiskorunk óta szüleink hozzászoktattak bennünket, hogy a napot imával fejezzük be. Arra neveltek, hogy érezzük: Isten barátsága és szeretete elkísér bennünket. Gondoljunk többet az Úrra napközben! – hangzott a Szentatya buzdítása.

A pápa ezután a rózsafüzér elimádkozásának szépségére hívta fel a figyelmet, tekintettel a most kezdődő májusra. Miközben az Üdvözlégy Mária imát mondjuk, Jézus titkait szemléljük. Elgondolkozunk életének eseményeiről, hogy Máriához és Szent Józsefhez hasonlóan nekünk is ő álljon gondolataink, figyelmünk, tetteink középpontjában.

Szép lenne, főleg ebben a májusi hónapban, ha együtt imádkoznánk a rózsafüzért a családban, barátainkkal, a plébánián. A közös ima értékes pillanat, ami még jobban megszilárdítja a családi életet, a barátságot. Tanuljunk meg többet imádkozni a családban – buzdított a pápa, majd hozzátette: Kérjük Szent Józsefet és Szűz Máriát: tanítsanak meg bennünket, hogy hűségesek legyünk mindennapi elkötelezettségeikhez, éljük meg hittel mindennapi tevékenységünket és adjunk több helyet az Úrnak életünkben, szakítsunk időt arra, hogy szemléljük arcát. 


Vatikáni Rádió/Magyar Kurír