Sajtókonferencián számoltak be a vatikáni püspöki szinódusról

A washingtoni bíboros érsek a szinódussal kapcsolatban egy rendkívül megkapó hasonlatot alkalmazott: „Ha egy-két szóval vagy egy képpel próbálom jellemezni a szinódust, akkor azt mondom, hogy az egyház a Szentlélek lobogó lángjának közepében áll” – monda Wuerl bíboros.

Szviatoszlav Sevcsuk, kijev-halicsi görög-katolikus nagyérsek, az egyház életerejét abban az eszmecserében látja, amelyet az egymástól annyira eltérő országokban élő püspökök folytatnak. A kihívások ellenére a főpásztorok nagy lelkesedéssel fogadták a pápa új evangelizálásra szólító felhívását, a Hit évében pedig nagy lehetőséget látnak a hithirdetés megújítására.

John Tong Hon bíboros, Hong Kong püspöke, aki a szinódus egyik delegált elnöke is, továbbra is fontosnak tartja a katekéták szerepét. Ez a téma még értékesebbé válik a mostani tapasztalatcsere által.

Monsengwo Pasynia kongói bíboros erőteljesen hangsúlyozta, hogy az egyháznak vissza kell térnie a szegényekhez. Számos ok, ami miatt új evangelizációra van szükség, éppen abból a tényből fakad, hogy eltávolodtunk a szűkölködőktől. A gazdagságot nem lehet evangelizálni – szögezte le az afrikai bíboros. A válsághelyzetekben úgy kell cselekednünk, amint Assisi Szent Ferenc tette a maga korában, amikor meg akarta reformálni az egyházat. Ez pedig a szegényekhez való visszatérésben valósul meg – mondta a kongói bíboros.

A hívek gyónás szentségéhez járulásának kérdésével, a helyi egyházakban tapsztalható különbségekkel is foglalkoztak a szinódus résztvevői. Laurent Monsengwo Pasinya Kinshasa csodálkozását fejezte ki, hogy a kérdés problémaként vetődött fel. „A mi híveink számára a gyónás normális dolog, rendkívül magas a gyónók száma” – mondta. Hasonló értelemben nyilatkozott a szlovák Ján Babják eperjesi görög-katolikus érsek. Szlovákiában a hívek rendszeresen gyónnak – mondta, hozzátéve azonban, hogy a szomszédos Németországban üresek a gyóntatószékek. (Erről a nyelvi csoportos megbeszélések során beszéltek a szinódusi atyák.)

Az eperjesi görög-katolikus érsek hangsúlyozta még a búcsújáró helyek nagy szerepét. A zarándokhelyek témájával kapcsolatban fontosnak tartja felkészültebb, érettebb papok jelenlétét. „Olyan lelkipásztorok vezessék a kegyhelyeket, akik szeretik Istent és ugyanakkor az embereket is, akiket főként a gyónás szentségén keresztül, a meghallgatásban és az aggodalmak megoldásában segítenek” – mondta Ján Babják szlovák érsek.

A velencei pátriárka, Francesco Moraglia érsek meglátása szerint a katolikus hívek kisebbségi komplexumban szenvednek. Ennek oka pedig abban áll, hogy sok hívő nincs tisztában a hit lényegével, vagyis azzal, hogy a hit nem egyszerűen valami, ami az értelem és a természetfölötti között helyezkedik el, hanem a valóság totális együttszemlélése. A velencei érsek gondolata szerint az értékek válsága és a gazdasági nehézségek – amelyek remélhetőleg nem okoznak társadalmi válságot – elvezetnek bennünket az igazán lényegeshez. Ebben közös elemeket ismerhetünk fel, míg a túlzottan jóléti társadalomban az értékek eltűnésének vagyunk a tanúi.

José Horacio Gómez, Los Angeles érseke, aki első alkalommal van jelen a római püspöki szinóduson, rendkívüli kegyelemként éli meg ezt a lehetőséget. Része lenni az egyháznak, amely gondolkodik önmagáról, amely készséges az eszmecserére és amely nyitott a laikus hívek közreműködése irányában, a remény jele. A világi hívek és a plébánia szerepét méltatta az ukrán görög-katolikus nagyérsek, Szviatoszlav Sevcsuk is. „A plébánia az a kivételes hely, ahol ma az egyház ténylegesen segíti a családot abban, hogy az új nemzedéknek átadja a hitet. Mert a hit csak ott adható tovább, ahol a hit eleven. A plébánia az a hely, ahol a hívek találkoznak az élő, feltámadt és az egyházban jelenlévő Krisztussal” – mondta még az ukrán főpásztor.

(VR)