Sajtótájékoztatót tartott Arturo Sosa, az új jezsuita generális

A sajtótájékoztatón részt vett Federico Lombardi, a generális ad providentiam asszisztense és tanácsadója (a rendfőnök legközvetlenebb munkatársa – a szerk.), korábbi szentszéki szóvivő is, valamint Patrick Mulemi SJ, a római jezsuita kúria szóvivője.

„Az evangéliumot hirdetni egy új világban, főként ott, ahol erre nagyobb szükség van, elköteleződni abban, hogy a mély sebeket hordozó világba a kiengesztelődést elvigyék” – jelölte meg a Jézus Társasága alapvető küldetését Arturo Sosa, aki nem vázolta fel a jezsuita közösség új programját, viszont emlékeztetett arra, hogy az általános rendgyűlés tovább folytatódik a kormányzó hivatal megválasztásával, amely segíteni fogja az új elöljárót küldetésében.

A venezuelai származású jezsuita elöljáró felidézte hosszú és termékeny kapcsolatát Jorge Mario Bergoglióval, és kiemelte, hogy Ferenc pápával könnyen és mélyen megértik egymást, hiszen kapcsolatuk még Bergoglio jezsuita rendi szolgálata idején kezdődött.

A konferenciatermet zsúfolásig megtöltő újságírók kérdéseire válaszolva a generális leszögezte, a jezsuiták számára továbbra is elsődleges marad a hit szolgálata és az intellektuális képzés. Arra a kérdésre, hogy miként gondolják a jezsuiták a kiengesztelődés szolgálatát, így fogalmazott: „Kiengesztelődést keresni mindenki között – különféle módokon.”

„A világ minden részében érezhetők a szakadások, azok a mély sebek, melyek megosztanak és súlyos helyzettel szembesítenek minket. Ez nagy felhívás a kiengesztelődésre, kihívás számunkra, hogy mi, a Jézus Társasága, legalább egy kicsit hozzá tudjunk járulni az emberek közötti kiengesztelődéshez, ami ugyanakkor az Isten és a teremtett világ közötti kiengesztelődést is jelenti.”

Ezen társadalmi szakadások egyike éppen Venezuelában van, Arturo Sosa hazájában, amelynek népe kinyilvánította akaratát, hogy békében szeretne élni, erőszak nélkül. A rendfőnök rámutatott, hogy a kőolaj mint állami monopólium használata a demokrácia fejlődésének egyik akadálya. Kínával kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy a jezsuiták jelenléte különösképpen is fontos az oktatás területén.

Személyes hangon válaszolt a hogylétéről érdeklődő újságíró kérdésére: derűs és bizakodó lélekkel fogadta az új megbízatást, és örömmel vette a rendtársai segítségét, de főként az Úr támogatását: „a Jézus Társasága különösen is az Övé, és Ő bizonyára nem mulasztja el a segítségét”.

Őszintén elmondta, hogy nem tetszik neki a „fekete pápa” elnevezés (a jezsuita rendfőnököket szokták így nevezni, ruhájuk színére és jelentőségükre utalva – a szerk.), mert éppen a jezsuiták, kezdve a legfőbb elöljárójukkal, a pápa és a püspökök szolgálatában állnak. Azt is megvallotta, hogy kora ifjúsága óta közel áll a Jézus Társaságához, amikor először megérintette a Szent Ignác-i lelkiség.

Annak ellenére, hogy a legutóbbi három generális időskorában lemondott, a kinevezés továbbra is egész életre szól. Azonban Sosa atya éppen Benedek pápa tanúságtételére utalva megállapította, hogy a legfőbb jezsuita elöljáró lemondhat akkor, amikor ereje megfogyatkozik. Mindemellett nyilvánvalóvá tette, a jezsuiták számára is fontos, hogy kövessék Ferenc pápa buzdítását, és így „kilépő egyházzá” legyenek. Végül az új rendfőnök kiemelte a kommunikáció és az evangelizáció közötti termékeny kapcsolatot, ami nagyon fontos a jezsuiták számára.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió magyar és spanyol nyelvű adásának szerkesztősége

Magyar Kurír