Salva Kiir, a cowboykalapos, dél-szudáni elnök – tudta, hogy ő is katolikus?

Új sorozatot indítunk, amelyben érdekes katolikus személyiségeket mutatunk be, akiknek azonban az egyház iránti elkötelezettségük többnyire nem kerül napvilágra. Elsősorban a napi események kapcsán feltűnő embereket választunk majd, ebből kifolyólag a sorozat megjelenése nem lesz teljesen rendszeres, de történelmi személyiségekről is írunk. Igyekszünk olyanokat választani, akik nem csak névleg katolikusok, hanem gyakorolják is a hitüket, ugyanakkor ez nem garancia arra, hogy makulátlan az életük. Ne ijedjenek meg kedves olvasóink, ha egyes bemutatásra kerülő emberek némely cselekedetei sehogyan sem egyeztethetőek össze a katolikus hittel, elvégre az egyház a bűnösök egyházának tartja magát. 

Elsőként Salva Kiir Mayardit, a nemrég függetlenné vált Dél-Szudán elnökét mutatjuk be, aki a jubai katedrális rendszeres szónoka, ismertetőjele pedig a Bush elnöktől kapott, mindig hordott cowboykalapja. 

Dél-Szudán vagy teljes nevén a Dél-szudáni Köztársaság kelet-afrikai ország, egyben a kontinens legújabb állama, mely 2011. július 9-én vált függetlenné Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. 2011. január 9. és január 15. között népszavazást tartottak az országrész függetlenedéséről, amikor a résztvevők 99 százaléka a déli országrész függetlensége mellett voksolt. Az ENSZ 2011. július 14-én vette fel az országot tagjai közé. 2011. július 28-án tagja lett az Afrikai Uniónak is. Fővárosa Juba.

A Wikipédia szócikke úgy tájékoztat: niloták (dinkák, nuerek, shillukok stb.) a 10. század előtt érkeztek meg Szudán területére, a 15. és 19. század közötti törzsi vándorlás következtében.  A 16. században érkező, jelenleg harmadik legnagyobb népcsoportnak számító zandék hozták létre Dél-Szudánban a legnagyobb kiterjedésű államot. A 18. században az avungarák érkeztek a területre, és hamar fennhatóságot szereztek a zandék felett, amelyet a britek 19. századi érkezéséig meg is tudtak tartani. A földrajzi akadályoknak köszönhetően az iszlám nem tudott a területen elterjedni, ami lehetővé tette az itt élő népeknek, hogy megtartsák vallási és kulturális örökségüket, illetve vallási és politikai intézményeiket.

A zandéknak a 18. században problémás kapcsolatuk volt több más törzzsel is, például a morókkal, a mundukkal, a pöjulukkal és több kis csoporttal Bahr el Ghazalban, főleg királyuk, Gbudwe terjeszkedési politikája miatt. A 19. században a franciák, a belgák és a mahdisták ellen küzdöttek szabadságuk megtartása érdekében. Az Iszmail pasa irányítása alatt lévő Egyiptom először az 1870-es években kísérelte meg a terület gyarmatosítását, megalapítva Ekvatória tartományt a déli területeken. Az 1880-as években kitörő Mahdi-felkelés azonban destabilizálta a születő tartományt, így az 1889-ben megszűnt. A terület 1899 után brit igazgatás alá került, Szudán többi részével együtt.

A gyarmatosítók által nem sokkal korábban egyesített Szudán ötven évnyi brit és egyiptomi uralom után 1956-ban lett független. A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között. Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport –  amelyek közül a legnagyobb a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) – harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint kétmillió halálos áldozatot követelt, valamint több mint négymilliónyian menekültek el.

A (valószínűleg) 1951-ben született Salva Kiir Mayardi, az ország első elnöke a déli területeken legnagyobb számban megtalálható dinka nép leszármazottja, akárcsak a függetlenségi mozgalom előző vezetője, John Garang (habár nem ugyanahoz a klánhoz tartoztak). Kiir az első szudáni polgárháború idején, az 1960-as években az Anyanya nevű szeparatista hadsereghez csatlakozott. Az 1972-es Addis Ababa-i egyezmény idejére alacsony rendfokozatú tisztté lépett elő. Amikor 1983-ban Garangot küldték el egy katonai lázadás elfojtására, ő a lázadók oldalára állt, és az akkor századosi rendfokozatot viselő Kiir, valamint sok más déli vezető is követte a példáját, létrehozva az említett Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereget a második szudáni polgárháborúban. Mivel Garang ezredes kevés harci tapasztalattal rendelkezett, ezért nagymértékben az Anyanya veteránjaira, köztük Kiirre hagyatkozott a hadsereg vezetésében. Kiir ennek köszönhetően a mozgalom katonai szárnyának vezetőjévé vált. A vezérkari főnöki tisztségéből megpróbálták elmozdítani 2004-ben, amely majdnem a szervezet széthullásához vezetett. A mozgalom katonai szárnyának körében azóta is nagy népszerűségnek örvend, katonai győzelmeinek köszönhetően. 

2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek, amelynek tető alá hozásában aktívan vett részt Salva Kiir Mayardi is. Ezután Dél-Szudán autonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról. A naivashai béke 2005-ös aláírása után Kiirt Dél-Szudán alelnökévé nevezték ki. Miután Garang 2005. július 30-án életét vesztette egy helikopterbalesetben, őt választották utódjának, így ő lett Dél-Szudán elnöke és Szudán első alelnöke. 

Kiirt 93 százalékkal választották újra a 2010-es dél-szudáni általános választáson, amelyet a nagyarányú győzelem miatt több lapban is az elszakadás felé tett első lépésnek minősítettek. A választást azonban sok kritika érte a demokratikus aktivisták és a nemzetközi megfigyelők részéről, akik megfélemlítésről és kényszerítésről is beszámoltak. Újraválasztása után Omar el-Besír szudáni elnök az ideiglenes alkotmány alapján ismét első alelnökké nevezte ki Kiirt.

Kiir híres megjegyzése volt 2009 októberében a közelgő függetlenségi népszavazást illetően, hogy ez a referendum arról szól, hogy „valaki másodrendű legyen az országában” vagy „szabad ember a saját független hazájában”. Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kiáltotta ki függetlenségét Szudántól. Az ország lakosságának 98,83 százaléka szavazott a függetlenség mellett. A határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek, ezért 2011 nyarától hétezer ENSZ-békefenntartó ellenőrzi ezeket a területeket. Dél-Szudán legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig nyolcszázan haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország tíz tartományából kilencre terjednek ki. Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.

Dél-Szudán 8,5 millió fős lakossága kétszáz etnikai csoport között oszlik meg, jelentős részük animista vagy keresztény (Észak-Szudánt ezzel szemben többnyire muszlim szudániak lakják). Az országban két felsőoktatási inzézmény működik, az egyik a Szudáni Katolikus Egyetem. A Külügyek Jeruzsálemi Központja blogján (Jerusalem Center for Public Affairs) Jacques Neriah izraeli Közel-Kelet szakértő (Jichak Rabin egykori, meggyilkolt miniszterelnök volt tanácsadója) meg is jegyzi, hogy a környező, muszlim jellegű országok nem nagyon örülnek egy keresztény, Izraelt támogató (és az amerikai zsidóság által támogatott) ország létrejöttének. Alain Chouet, a francia hírszerzés veteránja például arra hívta fel a figyelmet a Heti Válasznak adott interjújában az arab tavasz kapcsán, hogy Szudánban nem kis része volt a polgárháború kitörésében annak, hogy a Muszlim Testvériség helyi megfelelője bekerült a kormányba, és bár kisebbségben volt a kabinetben, mégis erőteljes iszlamizációt indított. 

A BBC portrécikke azt írja Kiirről: nem olyan intellektus, mint elődje, ám tudja, hogyan kell bánni a tömeggel. Emellett Kiir elkötelezett katolikus, rendszeres látogatója a jubai római katolikus székesegyháznak, ahol beszélni is szokott. A déli törzsek között nagyok az etnikai feszültségek, de az elnökről többen úgy tartják, azon kevesek egyike, aki egyben tarthatja a frissen megszületett államot. Az elnök különös ismertetőjegye állandóan (öltönyhöz is) viselt, fekete, puhabőrű cowboykalapja. Ezt még 2006-ban kapta Bush elnöktől, egy szudáni politikusokkal tartott találkozón, legalábbis Michael Collins Dunn, az amerikai Közel-Kelet Intézet blogjának szerzője szerint, aki hozzáteszi: nem ez Kiir egyetlen kalapja, kapott egy ugyanilyet John Kerry szenátortól is. 

A következő részben várhatóan John Boehnert, a washingtoni kongresszus képviselőházi elnökét mutatjuk be, aki az utóbbi napokban került a figyelem középpontjába, az amerikai adósságról szóló vita kapcsán. 

Magyar Kurír

(szg)