Sándor István halotti levele

Ádám László tartományfőnök ezt a levelet valószínűleg a kommunista üldözés alatt írta, azonban csak a rendszerváltozás után, 1990-ben került napvilágra. A levélben összefoglalja Isten szolgájának az életét, készületét a vértanúságra és tudatos önfeláldozását. A levél magyar fordításából az utolsó sorokat közöljük.

„Néhány hónapig bujkált, majd álnéven munkát vállalt egy fővárosi üzemben.

Itt dolgozott 1951 márciusától 1952 júliusáig.

Katakomba-életében is folytatta azonban ifjúsági apostolkodását anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is belekeveredett volna a politikába. Havonként szentségimádásokat, vasárnapi és ünnepnapi zarándoklatokat a főváros környéki kegyhelyekhez, lelkigyakorlatokat és alkalmi találkozókat szervezett. Ez az életforma a Golgotára vezetett. 1952. július közepén egy napon elhurcolták a munkahelyéről és többé nem tért vissza sem oda, sem a lakására.

Több más rendtársunkat is ugyanez a sors érte. Az elkövetkezendő nyolc hónapban ők viszontlátták még egymást néhányszor az ítélet előtt. Egyik alkalommal Sándor István rendtársai felé fordult és bocsánatukat kérte, egy másik alkalommal magába merülten imádkozni látták... Eljött Nagy Szent Gergely napja. Attól a naptól kezdve nem látta őt többé senki és hírt sem kaptak róla...

Sok víz lefolyt a Dunán. Cellatársai, akik együtt töltötték vele az utolsó hónapokat, úgy emlékeznek rá, mint egy szentre. Az isteni Megváltó útját követve fölemeltetett a földről. Az utolsó imádság nem halt el az ajkán, hanem kezében a vértanúk pálmájával folytatja értünk a Mindenható előtt.”

Ádám László tartományfőnök

www.sandoristvan.hu/Vatikáni Rádió/Magyar Kurír