Sok százan vettek végső búcsút a fiatalon elhunyt Bakonyi János atyától

Nemcsak János atya utolsó szolgálati helyéről, Kókáról és Tápiószecsőről érkeztek nagy számmal a hívek, hanem minden olyan településről, ahol korábban szolgált: Vácról, Veresegyházról, Őrbottyánból, Erdőkertesről, Salgótarjánból, Mogyoródról.

A gyászmisét a Rózsafüzér Királynője-templomban Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta több mint hetven paptestvér, köztük Varga Lajos segédpüspök jelenlétében.

„Nemrég egy fiatal vértanú pap, Brenner János boldoggá avatásán vettünk részt Szombathelyen, most egy fiatalon elhunyt papot temetünk. Amikor hálát adunk János atyáért, egyben kérjük is az Aratás Urát, hogy az ő fiatal papjának az áldozata árán is gondoskodjék az ő népéről, Egyházáról, és küldjön helyette papokat. Amikor bejöttem ide, egy ministráns fiú állt az ajtónál. Ennek a kisfiúnak az arcán keresztül én egy új papot is véltem felfedezni. Egy közös imádságra hívlak most benneteket, a feltámadás reménységével” – fogalmazott Beer Miklós.

Az evangélium után Gável Henrik albertfalvai plébános emlékezett meg János atyáról. Elmondta, hogy János atya egy paptestvérénél ebédelt aznap, onnan sietett hittanórát tartani. Nem utolsó vacsora volt, hanem utolsó ebéd. János atya nagyon szeretett paptestvéreivel lenni. Ebéd után még meggyónt, alig egy órával halála előtt. Tisztán állt az Úr elé. Egy másik paptestvér, amikor értesült a balesetről, odasietett, és feladta neki a szent kenetet, miközben imádkozó hívek vették körül kiterített testét. Az Úr egy pillanatra sem hagyta egyedül János atyát. Nem ágyban, párnák közt halt meg, hanem miközben egyik helyről ment a másikra, az úton. De hiszen úton vagyunk mindannyian! Ő is kereste az útját, kapucinusnak készült. A puritanizmus volt rá jellemző. Amije volt, továbbadta, nem ragaszkodott semmi földi dologhoz. Amikor nemrégen egy jegyespárt készített fel, megjegyezte nekik: én felkészítelek benneteket, de összeadni már nem én foglak, mert már nem leszek itt akkor. A próféta szólt belőle, bár ő a kapucinusokra gondolt, de az Örök Haza várta.

A szentmisét és a gyászszertartást követően a közeli temetőbe utolsó útjára kísérte a tömeg szeretett papját. A sírnál Beer Miklós püspök búcsúzott János atyától. „Az élő Krisztust hirdette, az élő Egyházat szolgálta, és minden papi szava, ténykedése az örök élet üzenete volt. Most kialudt benne a szívvel lobogó életnek eleven lángja. De ez csak a látszat. Itt a földön tovább él lelkipásztori munkásságának szellemi öröksége, ő pedig tovább él az örök életben. Ha el is ment most közülünk, elevenen itt marad mindaz, amit gyászoló hívei hallottak, tanultak tőle. Megmarad a sok emlék is, amit ünnepek és hétköznapok eseményei idéznek róla. Megmarad a biztató tanítás: Krisztus azért jött, hogy a benne hívőknek életük, mégpedig bőséges örök életük legyen. Itt gyászoló hívei nagy részét is keresztelte, tanította, a szentségek áldásával gazdagította. Sokakat vitt Jézushoz elsőáldozáskor, majd sürgette a gyakori áldozást, végül sokakat készített fel a Jézussal való utolsó találkozásra. Itt a temetőben is azok közt nyugszik majd, akik ismerték és szerették. Sokan neki köszönhetik, hogy Isten népéhez tartoznak. Szent közösség fűzte össze híveivel, mindenkinek mindene akart lenni. Szívének és otthonának ajtaja nyitva volt hívei számára.”

A sírt és környékét elborították a koszorúk. János atya alig tízéves szolgálata alatt ezreknek mutatott utat. Hívei rajongásig szerették, mert önmagát adta nekik.

Szöveg és fotó: Hrabóczki József Sándor

Magyar Kurír