Sólyom László fordításában jelent meg a Bencés Kiadó új könyve Ferenc pápáról

Annak, akit a katolicizmus jelene és jövője érdekel, távolabbra kell tekintenie, mint a Vatikán, mint Olaszország és mint Európa: ma globális földrajzi és politikai perspektívára van szükség. Jorge Mario Bergoglio pápaságának egyértelmű jellemzője, hogy ezer év után véget ér az, amit európai pápaságnak gondolunk.

A Napjaink Teológiája sorozat 24. darabjaként megjelent könyvben a szerzők megvizsgálják, milyen az Egyház helyzete Kínában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európában. Szembenéznek azokkal a kihívásokkal, amelyet a vallások találkozása, a laikusok és hívők szerepvállalása jelent. Szó esik a Vatikán és a politika kényes viszonyáról, a menekültkérdésről, a találkozás kultúrájáról, valamint arról, hogyan próbál választ adni a szegények problémájára a pápa által képviselt „város teológiájaˮ. Mindeközben Ferenc pápa különleges személyisége és történeti jelentősége is kirajzolódik.

A könyv fejezeteinek szerzői a történettudomány, egyházjog, pasztorálteológia, egyháztörténelem, kommunikációtudomány, biblikum és politikatudomány világszintű képviselői, közöttük Walter Kasper bíboros.

A kötet utolsó fejezete Juhász-Laczik Albin és Dejcsics Konrád bencés szerzetesek beszélgetését közli a fordítóval, Sólyom Lászlóval. A beszélgetés során végigveszik a könyv legfontosabb témáit – a központ és a periféria, a globalizálódó világ, a szegények és az evangélium, valamint a kortárs lelkipásztori kihívások kérdéseit –, és a hazai egyház és kereszténység szempontjából reflektálnak rájuk.

A könyv bemutatójára június 17-én 17 órakor kerül sor az Akadémiai Könyvtár konferenciatermében. Köszöntőt mond Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát, a kötetről pedig Sólyom László volt köztársasági elnök, Juhász-Laczik Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója és Dobszay János újságíró beszélget majd.

Részletek a könyvből:

„2013 márciusában egy porteñót választottak Péter székébe: egy Buenos Aires-i lakost, olasz bevándorlók gyermekét, egy jezsuitát. Róma új püspökének első szavai között, amelyeket a kollektív emlékezet megőrzött, szerepel az a mondat, amellyel a VI. Pál aulában 2013. március 16-án a sajtó képviselőihez fordult: »Mennyire szeretnék egy szegény és a szegényekért élő egyházat!« Ez hamarosan pápasága vezérlő elve lett.”

„A János pápa által óhajtott »szegények egyházából« Ferenc pápánál »szegény és a szegényekért élő egyház« lett. Ez voltaképpen János pápa kifejezésének helyes értelmezése. A II. vatikáni zsinat, annak dokumentumai és az aulán kívüli erjedés, majd VI. Pál és az őt követő pápák tanítása olyan értelemben pontosították a »szegények egyháza« kifejezést, hogy az a szegényekért és a szegényekkel lévő egyházat jelenti. De ehhez az úthoz hozzájárult a latin-amerikai teológia is, különösen az Aparecidai konferencia, amely a gazdasági és strukturális szemszögből szemlélt szegénység mellé bevezette a szegények teológiáját. Ilyen értelemben programatikussá lett Bergoglio bíboros 2010-ben tett kijelentése: »Meg kell találni a helyes utat a szegényekkel való törődésre, amely az evangélium abszolút és megkerülhetetlen követelménye.«” (Ferenc pápa és az ő ideje, 236–237.)

* * * 

„A kötet ablakot nyit a világra. Külön erénye, hogy mindegyik témáját a globalizáció folyamatába illeszti. Óriási szükség van erre a mi – hogy stílszerű legyek: parokiális – magyar katolicizmusunkban. Önelégülten őrizzük állítólagos védőbástyáinkat, miközben a világ már elment mellettünk. A Szentlélek ajándékai közé sorolnám, hogy végre van egy pápa, aki nem innen való, hanem tapasztalatból tudja, hogy mi van a világban, és mindig az egészet látja. Hozzá kell tennem, hogy a könyv nem akar szentet csinálni Ferenc pápából. Rámutat mindarra a kockázatra, amely Ferenc egyénisége, a katolikus egyház szervezeti és más problémái, valamint a gazdasági és társadalmi világtendenciák együttállásából adódik.” (Sólyom László, a kötet fordítója, Ferenc pápa és az ő ideje, 288.)

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság – Bencés Kiadó

Magyar Kurír