Szaléziak az egykori gyerekkatonák társadalmi integrációjáért

Különösen Afrikára jellemző az a tény, hogy több ezer fiú és lány vesz részt a harcokban. A szegénység, a családok szétesése,  az iskolából való kimaradás, bántalmazás, elhanyagolás és emberrablás a fő okai annak, hogy a gyerekek olyan körülmények közé kerülnek, amelyek megfosztják őket a gyermekkoruktól és rombolják a személyiségüket.

Sok terrorista csoport élő pajzsként és öngyilkos merényletek végrehajtására használja a gyerekeket vagy gyilkosságra kényszeríti őket. A gyerekek olcsó haderőt képviselnek, és könnyű őket manipulálni. Gyakran elkábítják és propagandafilmekkel traktálják, mielőtt harcba küldenék őket.

Az ENSZ a fegyveres konfliktusok fokozódásáról számol be az elmúlt években. A civil szervezetek és a kiskorúak védelmét szolgáló intézmények jelenleg úgy becsülik, hogy ötven fegyveres csoport tizenkilenc országban és nyolc kormány továbbra is toboroz vagy felhasznál gyermekeket az ott dúló fegyveres konfliktusokban.

A szaléziak több országban is segítenek gyermekeket és fiatalokat, akik átestek a gyerekkatonasággal járó traumatikus élményen, második esélyt nyújtanak nekik a tanulásra és a képzésre. A fizikai sebek idővel begyógyulnak, de az érzelmi és pszichológiai sebek gyógyítása egy életen át eltarthat.

Kolumbia – Szalézi Szakképző Ifjúsági Központ, Cali

A szaléziak által működtetett szakképzési és ifjúsági központ gyermekgerillák rehabilitációjára szakosodott. Kolumbiában sok ilyen központban kínálnak a szaléziak lehetőséget a fiataloknak a tanulásra és a szakképzésre. Azoknak a gyermekeknek, akikkel soha senki nem törődött, mielőtt ide kerültek volna, a központ sorsfordító és életmentő lehetőség.

Egy nagy komplexumról van szó, tantermekkel, kosárlabdapályával, kollégiummal és műhelyekkel. Olyan fiúknak, lányoknak és fiatal felnőtteknek nyújt lehetőséget, akik megszöktek a lázadóktól, vagy elfogta őket a kolumbiai hadsereg. Egy tipikus hétköznapon a volt gyerekkatonák boldogan futkároznak a tágas udvaron, mások pingpongoznak vagy zenét hallgatnak. A legtöbben részt vesznek valamilyen szakmai képzésben. A gyermekeket a gerillacsoportok toborozták, valójában elrabolták és arra kényszerítették őket, hogy a gyakran legveszélyesebb „piszkos munkát” elvégezzék a harcok során.

A kolumbiai háború több mint negyven éve tart, számos fegyveres csoport vesz részt ebben a brutális harcban a hatalom birtoklásáért. Sok az olyan gyermek, akik nem ismertek mást életükben, csak a háborút, annyira fiatalon sorozták be őket. Tizenéveseket és még fiatalabb gyermekeket arra készítettek fel, hogy katonák legyenek, elrabolva tőlük a gyermekkorukat. Azok számára, akik túlélik, és megszabadulnak a rémálomtól, létezik néhány hely, ahová segítségért fordulhatnak. Jelenleg körülbelül ötszáz gyermek vesz részt programokban, de ha létrejön a béke, nagyobb szükség lesz az ilyen központokra. „Imádkozunk a békéért – mondja Mark Hyde atya, a Szalézi Missziós Iroda igazgatója. – És amikor eljön a béke, és szükség lesz további programokra, mint ez, a szaléziak ott lesznek, hogy segítsenek megfelelni az igényeknek.”

Kongó – Don Bosco Goma

Az elmúlt tíz évben mintegy 36 ezer gyerekkatonáról szólnak a jelentések a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de az UNICEF jelentései szerint legalább hatezren még mindig aktívak közülük, különösen az északi Kivu tartomány falvaiban.

Amikor 2008-ban kitört a polgárháború ebben a régióban, több ezer ember menekült a Goma Don Bosco központba, és ez lett a koordináló pontja számos nemzetközi humanitárius szervezetnek is. A szalézi központ továbbra is segíti az egykori gyerekkatonákat, hogy új életet kezdhessenek, mivel a sorozással az egész életük a feje tetejére állt.

Itt is elindították a máshol már jól bevált „Don Bosco megtanít élni” programot, amelynek keretében az itt menedékre találó volt gyerekkatonáknak, utcagyerekeknek és sérült gyerekeknek is lehetőséget biztosítanak a tanulásra. A program első lépcsőjeként a fiatalabb gyerekeket visszavezetik az iskolarendszerbe, vagy bátorítják őket, hogy kezdjenek el tanulni. Kis csoportokban foglalkoznak velük, és nevelésük során sokkal engedékenyebbek, mint a megszokott iskolai oktatásban, hogy végül felzárkóztassák őket, és visszatérhessenek a hagyományos iskolába. A program második szakaszában olyan fiatalokkal is foglalkoznak, akik már túl idősek vagy nem akarnak visszaülni az iskolapadba. Nekik különböző műhelyekben szakmákat tanítanak, és ennek keretében folytatnak általános képzési programot.

A foglalkozások során a hagyományos életvitelhez szükséges tudást is megtanítják a gyerekeknek. A sporton keresztül is nevelik őket a csapatmunkára, a barátságra és az önismeretre, de van zenei, tánc-, képzőművészeti és színjátszás-oktatás is.

A program harmadik szakaszában a fiatalokat visszavezetik a munkaerőpiacra. A szaléziak kapcsolatot alakítanak ki különböző cégekkel, amelyek hajlandóak a náluk végzett fiatalokat foglalkoztatni.

Srí Lanka – Szalézi Rehabilitációs Központ, Colombo

Srí Lankán még a lányokat is besorozzák katonának. A helyi polgárháborúban harcoló gyerekek számára – immár több mint húsz éve – a hadviselés és a fegyver a valóság, nem a tanulás és a játék. Míg egyes gyerekek harcolnak, mások felderítőként és vezetőként tevékenykednek, vagy az ellenőrző pontokat felügyelik. Más megbízásokat is teljesítenek, például a lányok főznek és mosnak a fegyveres katonákra. Néhányukat öngyilkos merényletekre is felhasználják. Nem és életkor nem nyújt védelmet a sorozáskor. Vannak gyerekek, akiket már egész kis korukban besoroznak, és a lányok még keményebb bánásmódban részesülnek, mint fiú társaik.

A lány katonáknak ugyanúgy kell teljesíteni, mint a fiúknak, de nekik szembe kell nézniük a nemi erőszakkal is. Gyakoriak a szexuális kizsákmányolásról, az emberkereskedelemről és a kényszerített prostitúcióról szóló jelentések. A háború által kiváltott tipikus traumák mellett a lányok ki vannak téve a nem kívánt terhességnek, a nemi úton terjedő betegségeknek és a társadalom megbélyegzésének, ami megnehezíti, ha lehetetlenné nem teszi visszailleszkedésüket a társadalomba.

A colombói rehabilitációs központ, amelyet eredetileg az utcagyerekek és a szexuális visszaélés fiatal áldozatainak rehabilitációjára nyitottak meg, az elmúlt években az egykori gyerekkatonák kezelését és képzését is biztosítja. Más szalézi missziók is nyitottak rehabilitációs központokat az ország egész területén, rajtuk kívül a Don Bosco Nővérek is működtetnek Negombóban egy Segítő Szűz Máriáról elnevezett házat, amely 173, egykor gyermekkatonának hurcolt lánynak ad otthont.

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír