Szászfalvi László: Ne az egyházaktól féltsük a fiatalokat!

Pályáját református lelkészként kezdte. Föl tudja használni az akkor szerzett tapasztalatokat a politikai életben?

Természetesen. 1990-től Csurgó polgármestere voltam 17 évig, 13 éve országgyűlési képviselő is vagyok. Fontosnak tartom a békaperspektívát; fontos, hogy az egészet, a nagyobb folyamatokat is átlássuk, de az egyes részek is fontosak. Nagy hangsúlyt kell helyeznünk a kisközösségekre, hiszen az egyház a gyülekezeteiben él, ott tud jelen lenni a nemzet életének hétköznapjaiban. Heisenberggel szólva: egyben kell látnunk a részt és az egészet, és ehhez nagyon jól hozzásegítenek ezek a mezei tapasztalatok. Az államtitkári munkámban például nem csak a nagy ünnepek alkalmából látogatok el egy-egy közösséghez, hanem fontosnak tartom, hogy a Kárpát-medencében részt vegyek az egyházak mindennapjaiban. Igyekszem kisebb közösségekhez, kisebb alkalmakra is eljutni.

A Orbán-kormány nem a korábbi kormányok egyházpolitikáját folytatta. Mi az elképzelésük lényege?

Egyházpolitikánk alapja, hogy a kereszténység nemzetmegtartó erő. A magyar államiság történelmében nagyon fontos az egyházak jelenléte. A 21. század elején amellett, hogy alkotmányosan szét van választva az egyház és az állam, a hangsúlyt a kettő együttműködésére kell helyezni. A szétválasztás megkérdőjelezhetetlen, alkotmányos evidencia. A huszadik századi háborúk, gazdasági válságok, a szociális és erkölcsi válság viszont arra indít minket, hogy a mindenkori államnak, kormányzatnak partnereket kell találni az ilyen válságok leküzdése érdekében. Az elmúlt hónapokban elkezdtük helyreállítani a bizalmi kapcsolatot, párbeszéd folyik a kormány és az egyházak közt.

 Az előző kormány okozta erkölcsi és anyagi kárt sikerült helyrehozni?

A legnagyobb kihívás, feladat a bizalmi viszony helyreállítása, ami felé jó úton haladunk. Amikor tavaly az Orbán-kormány átvette a kormányrudat, minden területen romokat talált, sőt még nagyobb romokat, mint amekkorára számított. Most pedig ránk zúdul az az államadósság-visszafizetési kötelezettség, amit az előző években generáltak. Emellett a magyar társadalom hatalmas elvárása, hogy most, azonnal oldjunk meg mindent, minden területen. Így van ez az egyházi területtel is, hiszen konkrét, ki nem fizetett pénzeket kell minél gyorsabban visszatörleszteni. Ettől az évtől helyreállítottuk az egyenlő finanszírozás elvét, és újraindítottuk a szentszéki-magyar vegyesbizottság munkáját – a bizottság két és fél éven át nem ült össze. Tehát a jegelt folyamatokat újra fel kellett hevíteni. Mindez a 2011-es költségvetésben is tükröződik. Ha nem is óriásiak a rendelkezésre álló források, de mindenképp előrelépés, ahogy a költségvetés rendelkezik az egyházakról. Elindítunk öt programot amelyek, ha nem is elégítenek ki minden igényt, de számos kezdeményezés támogatását megalapozzák. Mi nem csak az egyházak fizikális építkezéseit szeretnénk támogatni, hanem azt a lelki, szellemi, missziós, kulturális küldetést is, amit az egyházak megvalósítanak. Ezzel is segítünk azokon a közösségeken, településeken, hátrányos helyzetű családokon, embereken, térségeken, amelyeknek igenis, szükségük van arra a kohéziós erőre, amit az egyházak adnak.

Röviden összefoglalná ezt az öt programot?

Egy egyházi felújítási előirányzat; egy egyházi kulturális programokat támogató kis alap; egy Templom és iskola című, oktatás-nevelési program; egy egyházi szórványprogram; és egy Testi és lelki kenyér című program fog elindulni, amelynek keretében az egyházak szociális-karitatív projektjeit támogatnánk. Ezek a programok lefedik az egyházi és az egyházakkal szemben megfogalmazódó társadalmi igényeket.

Nemrég ismertették az egyházi törvény tervezetét, amelyről folyamatosan egyeztetnek az egyházakkal. A bejelentések óta történt valamilyen előrelépés?

Már több egyeztetésen túl vagyunk. Széles körben egyeztetünk nem csak a nagy történelmi egyházakkal, hanem a ténylegesen egyházként működő kisebb egyházakkal is, továbbá független és egyházi szakértőkkel, valamint a kormányon belül is. Nagy tempót kell diktálnunk, hogy időben elkészüljön a tervezet. A belső egyeztetéseket követően a kormány és a parlamenti frakciók elé fogjuk terjeszteni az előkészített javaslatot. Szeretnénk a definíciókat határozottan megfogalmazni arra, hogy mi a vallási tevékenység, mit értünk egyház alatt. Felmerült, hogy következetesen különböztessük meg az egyházakat és a vallási közösségeket, vallásfelekezeteket, amely a mostani törvényben is megvan, de az mégis összefoglaló jelleggel általában egyházakról beszél. Mint ismert, három kategóriában gondolkodunk: történelmi egyházak, elismert egyházak és egyesületek. Ezen munkálatok dandárját most végezzük. Akik kiesnek, azok egyesületként jegyeztetnék be magukat, a jövőben az egyházi kritériumnak megfelelő közösségek a Fővárosi Bíróságon regisztrálhatnának. Eddig akármelyik bíróságokon be lehetett ugyanis jegyezni egy egyházat, ami káoszt és átláthatatlanságot eredményezett, ezért ezt egy, a Fővárosi Bírósághoz szeretnénk kötni. A bíróságnak szakértői testület lenne a segítségére a gyors döntéshozatalban. Végül azt is ki kell dolgoznunk, hogy amely közösségek kikerülnek az egyházi törvény hatálya alól, azok a civil egyesülési törvény hatálya alatt hogyan tudnak regisztrálni. A lelkiismereti és vallásszabadság közösségi gyakorlásának a feltételei természetesen esetükben is törvényileg garantáltak lesznek.

Eldőlt már, hogy a történelmi kategóriánál a meghatározott időbeli honosság és a megkövetelt létszám együttesen vagy pedig vagylagosan lesz kritérium?

Most arra hajlunk, hogy a száz év honosság, a magyar történelemben és kultúrában hosszú időn keresztül játszott jelentős szerep legyen meghatározó. A taglétszámot ugyanis eleve nehéz megállapítani. A kisebb egyházak ugyanis csak azokat a tagokat regisztrálják, akik aktív templomba járók. Az egyházak belső nyilvántartásait az állam nem tudja felhasználni, figyelembe lehetne venni esetleg a népszámlálásokat vagy az egyszázalékos felajánlások adatait. Az adatok viszont torzíthatnak. Ezek persze még dilemmák, nincs még végleges döntés. Egyértelmű a szándékunk arra vonatkozóan, hogy az unitárius egyház és az ortodox egyházak történelmiek legyenek.

Felmerült, hogy egy vallást csak egy közösség képviseljen. Ez érdekes lenne például a kereszténység vagy éppen a zsidóság esetében is.

Van ilyen törvény Európában, például a bolgároknál, ahol a legjelentősebb vallás az ortodoxia. De itthon ezt elég nehéz lenne megvalósítani, nem tükrözné a magyar realitásokat.

Nemrég egyik számában a Heti Válasz ötven „álegyházat” sorolt fel, köztük volt több, egyházzá avanzsált szociális intézmény is. Velük mi lesz, hiszen nagy valószínűséggel a harmadik kategóriába kerülnek, és valószínűleg nem haszonszerzés miatt használták ki a jogi kiskaput, hanem az anyagi helyzetük nehézségeit próbálták enyhíteni a „csalással”?

Én csak az egyházi törvényről tudok beszélni, de kapcsolatban vagyok Soltész Miklós szociális államtitkárral is, akinek ez a kérdés a területe, hiszen ezek összefüggő kérdések. A mostani törvény is utal rá, hogy a hatálya alá csak az elsősorban hitéleti tevékenységet folytató közösségek tartoznak. Egyházat csak hitéleti tevékenységre lehet létrehozni Magyarországon, ez eddig is így volt, csak a liberális törvény szabályozási rendszerében kiskapuk voltak, ami miatt több száz olyan szerveződés jött létre, amelyek egyházként működnek, pedig elsődlegesen nem hitéleti tevékenységet folytatnak, és azért jöttek létre, hogy forrásokhoz jussanak a költségvetésből. Rendet kell tenni ezen a területen is, és új korszakot kell kezdeni. Fontos, hogy ezeket kivegyük az egyházi törvény hatálya alól. A vallási tevékenységet egyébként civil szervezetként is folytatni tudják. Nem szigorítjuk, hanem megerősítjük a lelkiismereti és vallásszabadságot. A vallásszabadság azonban nem attól függ, ki mennyi pénzt tud kiszivattyúzni a büdzséből.

A kormány jelentős szerepet szán az egyházaknak a cigányok felzárkóztatásában. Ezen ügyben szorosan együttműködik lelkészkollégájával, Balog Zoltánnal?

Természetesen, nagyon jó a kapcsolatunk. Közösen, együttműködve igyekszünk támogatni azokat a programokat, amelyek a cigányközösségek felzárkózását, integrációját segítik. Ezért már eddig is sokat tettek az egyházak, még ha nem is kiabáltak sokat, hanem csendben cselekedtek, állhatatosan, évtizedek, évszázadok óta. Az egyházak mindig is igyekeztek felkarolni a szegényeket, elesetteket. Lesznek is olyan programok, amelyek az egyházak cigánypasztorációs munkáját hivatottak segíteni.

Többen megfogalmazták azt a félelmüket, hogy a kormány állami feladatokat oszt le az egyházaknak, és féltik a magyar településeket az egyházi iskolák elszaporodásától, hiszen több helyen átadták az iskola fenntartását valamelyik felekezetnek.

Az állam nem akar lepasszolni semmilyen munkát, feladatot, hanem, mint mondtam, együttműködésben gondolkodik, hiszen partnereket látunk az egyházakban céljaink megvalósításához. Átalakulásban van az ország, új alkotmányos rendszert építünk ki. Amikor tavaly nyáron eltöröltük a közoktatási törvényben szereplő ötéves büntetőpénzt, nem iskolák százainak átadását céloztuk meg, hanem csak azt, hogy ahol békesség és együttgondolkodás van, ne kelljen büntetést fizetniük azért, mert meg szeretnék menteni a saját iskolájukat. Amikor az ellenzék kifogásokat fogalmaz meg ezzel kapcsolatban, általában hét-nyolc települést tud megnevezni, nem többet. Kérdezem én: miért lenne katasztrófa, ha a közoktatási rendszerben 6 százalékkal jelen lévő egyházak esetleg 2-3 százalékkal növelnék az arányukat? Nehogy az egyházaktól féltsük a magyar fiatalokat!

Szászfalvi László: 1961-ben született Makón. 1986-ban a Budapesti Református Teológiai Akadémián lelkipásztor diplomát szerzett. 1986-tól segédlelkészként dolgozik Csurgó-Alsokon, majd ugyanitt megválasztott lelkész. 1990-től több cikluson át Csurgó város polgármestere. 1994-től a Somogy megyei közgyűlés képviselője, ahol a Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság elnöke. Az 1998-as országgyűlési választáson az MDF-Fidesz közös jelöltként mandátumot szerez Somogy 5-ös számú választókerületében, és az óta is e terület képviselőjeként dolgozik az Országgyűlésben. 1995-ben az Alpok-Adria Munkaközösség kisebbségek munkacsoportját vezette a megyei képviseletben. Csurgó és Térsége Önkormányzati Területfejlesztési Társulás elnöke hosszú évekig. 1998-tól 2002-ig az Országgyűlés Fidesz-MDF frakcióvezetőjének-helyettese volt, illetve az Önkormányzati Bizottság és a Társadalmi Szervezetek Bizottságának tagja. A 2002-2006 ciklusban az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke. 2003-ban a Keresztény Demokrata Fórum elnökévé választotta. 2005-ben lépett be a Fidesz parlamenti frakciójába.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír