Foucauld atyáért adtak hálát halála 100. évfordulóján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Boldog Charles de Foucauld-ra emlékező napot a Jézus Kistestvérei közösség és a világiakból álló Názáret közösség szervezte. Mint a szentmise elején is elhangzott: Boldog Károly testvér az erőszak áldozata lett 1916. december 1-jén, de názáreti lelkisége bő termést hozott. Az este folyamán érte adtak hálát.

Alberto Bottari de Castello nuncius a homília kezdetén örömét fejezte ki, hogy itt lehet, és elmondta, mennyire hálás a magyar hívek türelméért, akik nem veszik zokon csekély magyartudását. (A szentmisét latin és olasz nyelven mutatta be, míg a hívek magyarul válaszoltak a kellő helyeken.)

Alberto Bottari de Castello méltatta Foucauld atyát, akit Krisztus nagy tanítványának nevezett; aki az egyházat szolgálta, és az egyházban találta meg az igazi boldogságot.

A homília az olvasott evangéliumi részből (Lk 21,5-19) indult ki, mely a végső időket írja le. Jézus figyelmeztet: vigyázzunk, nehogy félrevezessenek minket, majd további erős mondatok sorjáznak: „De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. (…) Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket.” Az apostoli nuncius emlékeztetett napjaink keresztényüldözésére, „ma kereszténynek lenni mintha bűn lenne” – fogalmazott.

Alberto Bottari felidézte a november 1-jei evangéliumot, amely a boldogságokról szólt (Mt 5,1-12a), amely az értékekre helyezte a hangsúlyt; és bátorított: nem vagyunk egyedül, a szentek példája ösztönöz bennünket – például Foucauld atya élettörténete, életszentsége. A keresztény családból származó, ám szülei korai halála után kevéssé vallásos környezetben felnövekedő Charles először emberi értékeket próbált követni: katona lett, majd a tudomány vonzotta magához. Azonban Isten kereste őt, rátekintett, és elhívta őt – először trappista szerzetesközösségbe lépett be, majd lelkivezető lett a klarisszáknál. Kereste az „igazi” szegényeket, és hogy hogyan tudna velük együtt élni.

Afrikában megtalálta, amit keresett, de társakra nem lelt, bár teljes szívéből szeretett volna egy új közösséget, egy új szerzetesrendet alapítani; egyedül halt meg a sivatagban. Halála, áldozata azonban elvetett magnak bizonyult, mely idővel meghozta termését: szerzetesi közösségek sora született az ő hatására, lelkisége továbbélt ezekben az őt követő közösségekben. (A Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösséget 1939-ben Charles de Foucauld lelkisége nyomán alapította Magdeleine, Jézus Kistestvére (Magdeleine Hutin, 1898-1989).

A főpásztor elmondta, maga is sokat merített Charles de Foucauld példájából, aki egyike volt azon szentéletű embereknek, akik segítették őt az útján. Foucauld atya és Páli Szent Vince az életszentségükkel példát mutatnak nekünk – zárta beszédét Alberto Bottari de Castello.

Az áldozás után a hívek közösen elmondták Károly testvér önátadási imáját.

Fotó: Fábián Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír