KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
A Boldog Charles de Foucauld-ra emlékező napot a Jézus Kistestvérei közösség és a világiakból álló Názáret közösség szervezte. Mint a szentmise elején is elhangzott: Boldog Károly testvér az erőszak áldozata lett 1916. december 1-jén, de názáreti lelkisége bő termést hozott. Az este folyamán érte adtak hálát.
Alberto Bottari de Castello nuncius a homília kezdetén örömét fejezte ki, hogy itt lehet, és elmondta, mennyire hálás a magyar hívek türelméért, akik nem veszik zokon csekély magyartudását. (A szentmisét latin és olasz nyelven mutatta be, míg a hívek magyarul válaszoltak a kellő helyeken.)
Alberto Bottari de Castello méltatta Foucauld atyát, akit Krisztus nagy tanítványának nevezett; aki az egyházat szolgálta, és az egyházban találta meg az igazi boldogságot.
A homília az olvasott evangéliumi részből (Lk 21,5-19) indult ki, mely a végső időket írja le. Jézus figyelmeztet: vigyázzunk, nehogy félrevezessenek minket, majd további erős mondatok sorjáznak: „De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. (…) Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket.” Az apostoli nuncius emlékeztetett napjaink keresztényüldözésére, „ma kereszténynek lenni mintha bűn lenne” – fogalmazott.
Alberto Bottari felidézte a november 1-jei evangéliumot, amely a boldogságokról szólt (Mt 5,1-12a), amely az értékekre helyezte a hangsúlyt; és bátorított: nem vagyunk egyedül, a szentek példája ösztönöz bennünket – például Foucauld atya élettörténete, életszentsége. A keresztény családból származó, ám szülei korai halála után kevéssé vallásos környezetben felnövekedő Charles először emberi értékeket próbált követni: katona lett, majd a tudomány vonzotta magához. Azonban Isten kereste őt, rátekintett, és elhívta őt – először trappista szerzetesközösségbe lépett be, majd lelkivezető lett a klarisszáknál. Kereste az „igazi” szegényeket, és hogy hogyan tudna velük együtt élni.
Afrikában megtalálta, amit keresett, de társakra nem lelt, bár teljes szívéből szeretett volna egy új közösséget, egy új szerzetesrendet alapítani; egyedül halt meg a sivatagban. Halála, áldozata azonban elvetett magnak bizonyult, mely idővel meghozta termését: szerzetesi közösségek sora született az ő hatására, lelkisége továbbélt ezekben az őt követő közösségekben. (A Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösséget 1939-ben Charles de Foucauld lelkisége nyomán alapította Magdeleine, Jézus Kistestvére (Magdeleine Hutin, 1898-1989).
A főpásztor elmondta, maga is sokat merített Charles de Foucauld példájából, aki egyike volt azon szentéletű embereknek, akik segítették őt az útján. Foucauld atya és Páli Szent Vince az életszentségükkel példát mutatnak nekünk – zárta beszédét Alberto Bottari de Castello.
Az áldozás után a hívek közösen elmondták Károly testvér önátadási imáját.
Charles de Foucauld francia származású szerzetes, pap, földrajztudós, nyelvész, a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség alapítója. 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban. Mozgalmas, katonai szolgálattal, afrikai felfedezőutakkal töltött évek után 1890-ben belépett egy szigorú trappista szerzetesközösségbe.
1901-ben pappá szentelték, és a Szaharába ment, megpróbált egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni akart, hanem szeretni. Egész életével akarta „kiáltani az evangéliumot”. 1916. december 1-jén egy mohamedán szektához tartozó tuareg csapat, francia ügynöknek vélve, megtámadta és meggyilkolta.
Már 1901-ben megfogalmazta elképzelését egy új szerzetesrendről, a Jézus Szent Szívének Kistestvéreiről, de életében nem talált követőkre. Tizenhét évvel halála után, 1933-ban azonban megalakult az általa megálmodott szerzetesrend férfi ága, és 1939-ben létrejött a női ág is. 1968 óta mint Jézus Kistestvérei Közösség működnek. Charles de Foucauld boldoggá avatási eljárása 1978-ban kezdődött el; 2005. november 13-án avatták boldoggá.
Fotó: Fábián Attila
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria