Száz éve született Naszályi Emil

Szívem ünnepi szózattól árad, zengem dalomat a Királynak”. A 44. zsoltárral énekeljük a hála és köszönet szavát Emil atyánkért, amikor a 100. születésnapját ünnepeljük. 2002-ben meghalt, és mégis él. Nem ment el. Közöttünk van, jelen van és velünk van. Tanítása, regulamagyarázatai és elmélkedései mindennapi kenyerünk lettek.

Naszályi János 1910. december 15-én született Bicskén, mélyen vallásos, négy gyermekes iparos család elsőszülött gyermekekeként. Édesanyja már születésekor a Szent Szűznek ajánlotta. Az imádság és a kemény, becsületes munka mindennapi életükhöz tartozott. Édesapja művelt ember volt, a község iparos társadalmában jelentős szerepet vitt. Kisfia tőle tanult meg olvasni, mielőtt még iskoláskorú lett volna. A keresztény elveken épülő családi légkör és a község vallási élete jó talaja volt hivatásának. Az Isten, az ember, a természet, a munka, a tanulás és a zene szeretetét, mind otthonról hozta magával. Prohászka volt a püspökük, ő bérmálta. Szülei tanítója és hittanára sürgetésére a kiváló szellemi képességű gyermeket 1921-ben beíratták a Budai Szent Imre gimnáziumba. Bejáró diák volt, a napi utazás kötöttségével sok nehézséget kellett leküzdenie a tanulásért. Még középiskolás volt, amikor Isonzót megjárt édesapja halálos ágyánál megvallotta, hogy pap szeretne lenni. Az apa azt kérte tőle, hogy első szentmiséjét majd érte mutassa be.

A gimnázium 7-8. osztályát már oblátusként végezte, 1929-ben pedig felvételét kérte a ciszterci rendbe. Zircen megkapta a fehér ruhát és rendi nevét: Emilt. A novíciátusi év és az első klerikátusi év után Rómában tanult 6 évig az Angelicumon, az Aquinói Szent Tamásról, az Angyali Doktorról elnevezett pápai egyetemen. Két doktorátust szerzett: filozófiait és teológiait. Az akkor induló új tudományt, a szociológiát különös érdeklődéssel tanulmányozta. A gregoriánban való alapos kiképzését is Rómában nyerte. Solesmes-be és sok más monostorba is ellátogatott, hogy gregorián tudását a gyakorlatban is elmélyítse.

Pappá is Rómában szentelték 1935-ben a San Giovanni e Paulo-bazilikában, Albino Lucianival, a későbbi I. János Pál pápával együtt. Római éveiben ismerte meg a fiatalon elhunyt misztikus szentet, Galgani Gemmát, akit papi élete védőszentjéül választott. Ott volt a boldoggáavatásán, tiszteletét ő hozta haza Magyarországra.

Amikor 1938-ban hazajött Rómából, Endrédy Vendel zirci apát novíciusmesterré és a rendi főiskolán a morális és egyházi ének tanárává nevezte ki. Mint minden nagy nevelő, a rendi fiatalság lelki vezetését szent feladatnak tekintette és minden adottságával teljesítette.

Az 1940-es években országos hírű előadó- és lelkivezetőként tartották számon. Szentgotthárdtól a Hajdúságig, Budapesttől Bajáig járta az országot, lelkesen, fáradságot nem ismerve. lelkigyakorlatokat adott minden korosztálynak és minden társadalmi rétegnek, szerzeteseknek, egyházmegyés papoknak, kispapoknak, egyetemistáknak, diáklányoknak, cserkészeknek és gyári munkásoknak. Benne egy nagyformátumú egyéniség tüzes lélekkel szólt az Istenről, a szociális problémák keresztény megoldásáról.

A művészien kidolgozott liturgikus gregorián énekkel, sokaknak tudott irányt mutatni az Isten felé vezet úton. Kodály Zoltán is felfigyelt a Zircen megújuló gregoriánra. A nagylétszámú Schola Zircensis 1943-as zeneakadémiai szereplésekor ezt írta Emil atyának: „Látom, megint van mestere a gregoriánnak Magyarországon”.

Ugyancsak a 40-es években a Zirci Mária Kongregációból indult el a monasztikus életre vállalkozó lányok köréje szerveződése. Így vezette el őt az Úristen a XVII. század elején magyarföldön kihalt ciszterci női monasztikus élet újra megteremtésére, a Regina Mundi, a Világ Királynőjéről nevezett monostor megalapítására. A háború nyomán rombadőlt ország láttán az engesztelés gondolata indította el a ciszterci nővérek szerzetesi közösségét. Endrédy apát Naszályi Emilre bízta a feladatot, 1945-ben, Mindszenty József veszprémi püspökként Dekrétummal megerősítette. Ő pedig megkezdte az emberektől lehetetlennek ítélt életformát. Elindult a földosztáskor kapott romos juhistállóba és a körülötte lévő 50 hold megművelésére egy kis csapat mezőgazdasági munkában gyakorlatlan, de az Istenért mindenre vállalkozó és engesztelni akaró lánnyal.

A juhistállóból lassan Bakonyboldogasszony lakható monostora lett. Azok a falak hallották a hajnali kettőkor fölhangzó istendicséretet, és a teremni kezdő földek látták a kapáló, palántázó, a gémes kútról vizet hordó, majd arató nővéreket, látták a jelenkorban megvalósuló ősi ciszterci eszményt és a nővérek boldog, engesztelő monasztikus életét. Emil atya vezette be őket a ciszterci szokásokba, napirendbe, a zsolozsma végzésének módjába, sőt a mezőgazdasági ismeretekbe. Élte, amit tanított és azt tanította, amit élt.

Öt boldog év után jött a szerzetesrendek feloszlatása 1950-ben. Amit addig épített, annak vége lett. Az eszményen kívül más nem maradt. De az biztos alap volt új út és új fészek, lényegében a folytatás kialakítására. Legfontosabb törekvése az volt, hogy a megváltozott helyzetben, a nyomasztó körülmények és a tiltás ellenére is, a közösség együtt maradhasson.

Az Úristen gondolatai nem emberi gondolatok. Noha a Szentírás szerint is a lámpásnak a tartón van a helye, hogy mindenkinek világítson, Emil atyát most mégis mintegy véka alá rejtette. Ez a véka az érdi Tárnoki úti családi házban folytatódó Regina Mundi közössége volt. Minden vágya és törekvése arra irányult, hogy azt az izzó szeretetet, ami benne élt az Isten, a monasztikus életeszmény és a Ciszterci Rend iránt, továbbra is átadja övéinek.

Élete küzdelmeire és kitartó imájára a Mindenható jósága megengedte, hogy az ősi mintát követő monostor 1993-ra fölépülhessen és annak oltáránál még 9 évig misézhessen és az új kezdés éveiben még taníthatta az érkező fiatal nővéreket.

A legnagyobb műve, hogy Szent Benedek Reguláját mint életformát megvalósította, megtartását megmutatta, és átadta.

A Gondviselés titokzatos terve volt az is, hogy még a kezdet kezdetén találkozott a majdani Apátnővel, akinek még Zircen hitoktatója volt, és aki zseniális beleérzéssel tudta átvenni eszményét és a monostor vezetését. Művük megerősítésére még 1965-ben VI. Pál pápa magánkihallgatáson bátorította őket a folytatásra. Bár Emil atya pótolhatatlan nekünk, hiszen vele együtt nőttünk fel, akik benne Atyánkat tiszteljük, az Apátnő méltó folytatás, benne Anyánkat tiszteljük.

Az Alapítónk által kitűzött életeszmény megvalósítására csak úgy tudunk törekedni, ha elfogadjuk, hogy közösségünk Emil atya lelki-szellemi hagyatékának a letéteményese, ha tudatában vagyunk annak, hogy mit kaptunk tőle, és miért adhatunk hálát érte Istennek.

„Szívem ünnepi szózattól árad, zengem dalomat a Királynak!” Hálával az Úristen iránt, aki alapítónkul Emil atyát adta, hisszük, hogy velünk ünnepli a 100. születésnapját, mi még itt a földön, ő az örök hazában a ciszterci szentek társaságában.

A nagy jubileumot december 19-én vasárnap, a fél 9-kor kezdődő szentmisében ünneplik a ciszterciek érdi Regina Mundi templomában – ahol Naszályi Emil teste is nyugszik –, annál az oltárnál, amelynél a legszentebb áldozatot teljes átéléssel mutatta be nap mint nap. Az ünnepi szentmisét Spányi Antal székesfehérvári püspök celebrálja.

Ciszterci nővérek/Magyar Kurír