Százezer ember életét mentették meg a Mare Nostrum program keretében

A Mare Nostrum programmal a nagylelkűség egyik szép története ér véget. Az olasz humanitárius misszió azután kezdődött, hogy 2013. október 3-án elsüllyedt egy menekültekkel teli hajó Lampedusa partjainál, és 366 ember odaveszett. Egy héttel később újabb 560 ember fulladt vízbe az olasz partoknál, főként szíriaiak és eritreaiak.

Az elmúlt hónapokban a Mare Nostrum program keretében több mint százezer ember életét mentették meg, köztük kilencezer kiskorúét, akik felnőtt kíséret nélkül utaztak. Olaszország vállalta annak felelősségét, hogy emberi életeket mentsen meg. Nem nyugodtak bele abba, amit Ferenc pápa 2013. július 8-i lampedusai látogatása alkalmával a közöny globalizációjának nevezett.


A misszió most azonban véget ér. Nem azért, mert a menekültekkel terroristák érkeztek volna a Földközi-tenger felől; ők egészen más utakat találnak maguknak. Az akció befejezésének az az oka, hogy Olaszország nem tudja tovább állni a költségeket. Az Európai Unió szerint ez az olaszok feladata. Ráadásul úgy véli, hogy az olaszok segítőkészsége miatt növekedett a menekültek száma: „Minél több embert ment meg a flotta, annál többen indulnak útnak a tengeren” – gondolják sokan.

Ha véget ér a Mare Nostrum humanitárius misszió, valóban kevesebben érkeznek majd, mert a tengerbe vesznek – jegyzi meg Riccardi. De hogyan lehet a flotta segítőakciójának tulajdonítani a menekültek növekedő számát? Olyan országokból érkeznek, ahol harcok dúlnak: Irakból, Szíriából, Szomáliából, Eritreából, Líbiából vagy Nigériából menekülnek a Boko Haram mozgalom szélsőségesei elől. Nem elég magyarázat ez? – teszi fel a kérdést a szerző. 2014 januárja óta 32 681 szíriai és 32 537 eritreai érkezett Olaszországba. Libanon pedig több mint egymillió szíriai menekültet fogadott be.


Az olasz partokra érkező menekültek számának növekedése azt jelzi, hogy drámai helyzet alakult ki Irakban és Szíriában, és a világ déli részén számos helyen. Könnyű a Mare Nostrum programra hárítani a felelősséget, elfedve ezzel, hogy az Európai Unió országainak együttesen kellene felelősséget vállalniuk.

Olaszország számára hatalmas kihívást jelent a helyzet, a 2. világháború óta nem volt dolguk ennyi menekülttel. A menekültek megmentésére irányuló akciót mindenképpen egy másik akciónak kell kísérnie: a helyben történő segítségnyújtásnak, amely a helyi konfliktusok megoldására irányul. Munkahelyeket kellene teremteni, és számos együttműködést kialakítani. Stockholmban rádióműsor foglalkozik azzal, hogy felhívja a figyelmet az utazás veszélyeire. Az eritreaiak ezt hallgatják. De ezen túl sokkal fontosabb lenne kialakítani egy, a világ déli részére vonatkozó egységes politikai programot.

A Frontex által irányított Triton akció – amelyet az Európai Unió a Mare Nostrum helyett fog támogatni – nem ezt célozza: a program keretében ellenőrzik az EU déli határait, figyelik a part felé tartó hajókat, de nem az emberi életek mentése lesz a fő szempont. A Mare Nostrum program végeztével ismét sok ember merülhet hullámsírba.


A háború elől menekülők áradatát nem lehet megállítani. A háborúban szenvedőket segítjük, amikor megmentjük azokat, akik elkeseredésükben a tengeren át menekülnek – vélekedik Andrea Riccardi. – A délről érkező népesség mozgását irányítani, kezelni kell, ezt a feladatot nem lehet elhárítani. Tudja ezt mindenki, aki becsületesen gondolkodik. Lehet hangosan kiáltozni az ellenkezőjét, de attól nem az az igazság.

Ha a menedékjogot kérők számát nézzük, azt látjuk, hogy 2013-ban 435 ezer főről volt szó, ez százezerrel több, mint az előző évben. Ez nem valamiféle megszállás, hanem egy olyan jelenség, amelyet 28 ország együtt képes lenne  kezelni. Nem lehet tiszta lelkiismerettel azt mondani, amit a svájciak mondtak a 2. világháború alatt: „A hajó megtelt.” Ha nincs a Mare Nostrum, akkor hamarosan azt mondhatjuk: „Milyen sok hajó süllyedt el!” És tudtuk előre, hogy ez fog történni – zárta elemzését a Szent Egyed közösség alapítója.

Fotó: Ladifesa.it

Magyar Kurír