Százötven éve született Bíró Ferenc SJ, Jézus Szíve apostola

A ma esti jubileumi szentmisén a Jézus Társasága és a Jézus Szíve Társasága tagjai, valamint a Bíró Ferencet tisztelő hívek hálát adnak mindazon ajándékokért, melyeket Isten általa adott a magyar egyháznak.

*

Tavaly augusztusban a Jézus Szíve Társasága Bíró Ferencnek szentelt évet hirdetett alapítója halálának 80. évfordulója alkalmából. Az elmúlt időszakban a testvérek különféle módon emlékeztek az alapítóra: 2018. augusztus 26-án Bíró Ferenc SJ személyes tárgyaiból rendezett kiállítással, ünnepi szentmisével, előadásokkal elevenítették fel alakját; felidézték az írásait, melyekből „gyöngyszemeket”, vagyis mottókat válogattak minden hónapra; idén júliusában zarándoklaton vettek részt az alapító szülőföldjén, Munkácson és környékén, valamint tanulmányai helyszínén, Szatmáron.

Bíró Ferenc SJ saját korának nagy hatású személyisége volt, de jövőre irányuló gondolatai mindmáig érvényesek. Életútja megismerhető régebbi és újabb írásokból, a Korda kiadványaiból vagy A Szív újság októberi számából.

Szellemisége felidézésére álljon itt néhány idézet róla, valamint írásaiból.

Fiatal lelkipásztorként nagy hatású prédikátor volt. A róla fennmaradt kép tanúsága szerint egész lénye, arca, kitárt karja sokatmondó üzenetet hordozott – mintha éppen akkor készült volna a fotó, amikor a Jézus Szívéről szóló tanítás vagy a Jézushoz hasonlóvá válás volt beszéde témája.

„Szentek legyünk! Pacsirtákkal dalolva örvendező elszakadással, kiüresítéssel, önlegyőzéssel, de nagy szeretettel folyton: reggel, délben, este imádkozva és dolgozva, szenvedve és még álomban is folyton mondjuk, imádkozzuk: »Jesu similis esse – Jézushoz akarok hasonlóvá lenni!« Ha nehezünkre esik, akkor is legyünk vidámak – szeretetből és szeretettel azért, akinek annyi kínja volt… Őt, kedves Jézusunkat utánozzuk!”

Feljegyezték róla, hogy nemcsak buzdított az életszentségre, hanem gyakran fohászkodott önmaga és a rábízottak mindennapi szentté válásáért: „Jézus Szíve, a szentség forrása, tégy szentté engem, tedd szentekké testvéreimet!”

Sokszor hangoztatta, hogy vallásos életünk nem merülhet ki ájtatossági gyakorlatokban. Az életszentségre törekvés nem öncél, hanem a szeretetben való kiteljesedés. Istennel való kapcsolatunknak át kell szőnie minden tettünket, kapcsolatainkat. Jézus Szíve szeretetének egyik gyakorlati megvalósulását is a testvéri szeretetben látta: „Alkotmányunk alfája a szeretet törvénye, melyet a Szentlélek ír lelkünkbe, omegája pedig Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye.”

Életének utolsó évéből fennmaradt kép az olvasó, imádkozó, elmélkedő atyát ábrázolja. Úgy tűnik, élete végén egyre elmélyültebb, talán csendesebb lett, de szeretete töretlen maradt; minden hozzá forduló vigaszra talált nála. Életrajzíró rendtársa, Petruch Antal SJ írta róla: „Úgy fogja kézbe a tört emberi szívet, mintha előzőleg balzsamba mártotta volna ujjait.”

Az általa alapított Jézus Szíve Társasága tagjait így buzdította: „Gyermekeim, legyenek reálisan misztikusak. Mikor ezt a platánfát látják vagy bármit az anyagi világból, juttassa eszükbe az Istent! Bármivel foglalkoznak, a leghétköznapibb dolgok is Istenhez emeljék magukat!”

Az idős János apostolról feljegyezték, hogy élete végén csak azt ismételgette: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Bíró Ferenc SJ az életszentségre való törekvést, a Jézushoz való hasonulást hagyta örökségül: egyre jobban megismerni, megszeretni, követni az Úr Jézust: „Similis esse volo!”

Szöveg: Gergely Katalin SJC/Jézus Szíve Társasága

Fotó: Jézus Szíve Társasága

Magyar Kurír