Szent Jeromos, a könyvtárosok védőszentje

Szent Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus) Stridoniumban, a mai Horvátország területén született Kr. u. 340 körül, és Betlehemben halt meg Kr. u. 419 vagy 420. szeptember 30-án. Latin nyelven alkotó ókeresztény író, az egyházatyák egyike. Húszéves kora táján Rómában a kor híres grammatikusának, Donatusnak volt tanítványa. Irodalmi mesterei között Quintilianus, Cicero, Fronto, ifjabb Plinius nevét említi.

Tanulmányai befejeztével felvette a keresztséget, majd Galliába utazott, feltehetőleg a trieri híres remetetelepre. Szerzetesi évei után visszatért Itáliába, Aquileiába, majd 373-ban a Szentföldre indult. Útközben, 374-ben a szíriai Antiochiában megbetegedett, kényszerpihenőjét görög-tudása tökéletesítésére fordította. Utazását felépülése után sem folytatta, hanem mintegy öt éven át a közeli khalkiszi sivatagban remeteéletet élt. Itt kezdett héberül tanulni egy kikeresztelkedett zsidótól. 382-ben ismét Rómába utazott, ahol I. Damazusz pápa megbízta a Biblia latin szövegének (a Vetus Latina néven ismert korábbi latin fordításnak) revíziójával, amit ma Vulgata néven ismer a világ. 386-ban érkezett meg a Szentföldre, 398 és 405 között lefordította az Ószövetség valamennyi héber könyvét, s a 410-es években készült el bibliakommentárjaival. Leveleiből – melyek egész pályafutását végigkísérik – mintegy 125 maradt fenn.

Szent Jeromos korának „könyves” embere volt. A könyvtárak és könyvtárosok védőszentjeként tiszteljük.

Az egyházi könyvtár az egyik legrégebbi könyvtártípus. Magyarország 20. századi történelmét ismerve tudjuk, hogy 1950 után e könyvtárak egy része megsemmisült, illetve könyvraktárrá vált, vagy zárt gyűjteményként, legfeljebb korlátozottan nyilvánosan működött. Sorsuk a rendszerváltás után változott meg. Ahhoz, hogy ezek a könyvtárak újra életre keljenek, hogy „visszaverekedjék” magukat az országos könyvtári hálózatba, az elmúlt két évtizedben közgyűjteményi jellegüket kellett bizonyítaniuk, azt, hogy közszolgáltatásokat nyújtó könyvtárak és nem múzeumok. Napjainkban egy egyházi könyvtár meghatározott szakterületekkel (teológia, segédtudományai, egyháztörténet stb.) kapcsolatos információkat közvetítő, közművelődési feladatokat ellátó intézmény.

A 20-21. század könyvtárosa – ha egyházi könyvtár és könyvtáros is – már nem
„… boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, –
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetűk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel...”.

(Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal)

Az egyházi könyvtárosok ma már könyvtári képesítéssel vagy azzal is rendelkező, fiatal és középkorú világiak, akik mindent megtesznek azért, hogy műemléki környezetben korszerűen őrizzenek, feltárjanak, szolgáltassanak egy muzeális állományrészt és működtessenek egy modern teológiai szakkönyvtárat.

Az egyházi könyvtárak megnyugtató finanszírozása a rendszerváltozás óta a mai napig nem megoldott, sőt a gazdasági válság miatt napjainkban egyre bizonytalanabb. Az egyházi könyvtárosok és könyvtárak ezért rászorulnak minden égi és földi segítségre.
Szent Jeromos, a könyvtárosok védőszentje, könyörögj érettünk!

Ásványi Ilona
az Egyházi Könyvtárak Egyesülése elnökségi tagja

Kép: Hieronymus S. Divi Hieronymi in vitas patrum per celebre opus. Lugduni, 1512.
(A kép a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár gyűjteményébe tartozó korai antikvából való)