Szent László-estek Győrben: A lovagkirály a litván kereszténnyé válási folyamat főszereplője

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Győri Egyházmegye által szervezett ismeretterjesztő estet a város Múzeumházában tartották. Az eseményen jelen voltak Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Németh László általános püspöki helynök, valamint Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora és Mogyorósi Márk püspöki titkár.

Kuzmányi István, aki közel három évet élt Litvánia fővárosában, Vilniusban, a könyveiben és publicisztikáiban feltárt magyar–litván kapcsolatok mentén mutatta be Szent László litvániai kultuszát.

Az előadó először a litván kultúrát igyekezett közelebb hozni a hallgatósághoz. Rámutatott: e kultúra sok szállal kötődik a magyar és a katolikus kultúrához, ennek ellenére keveset tudunk egymásról, holott kölcsönösen tanulhatnák egymástól. Kuzmányi István ismertette: a litván szó első írásos említése a Quedlinburgi Krónikában található (1009) – a sorokat lejegyző Querfurti Szent Brúnó a litvánok közötti misszió során halt vértanúhalált; a litván a világ egyik legősibb nyelve (megelőzve a latint, a németet) az ógörög és a szanszkrit nyelvek rokona (az indoerópai nyelvcsalád tagja). Litvánia Európában az egyik legkatolikusabb ország, lakosainak túlnyomó többsége római katolikus (több mint 2 millió hívő, 8 egyházmegye, melyből 2 érseki székhely, egy katonai ordinariátus, közel 800 pap és 677 plébánia). Azt katolikus közegben is kevesen tudják, hogy a Szent Fausztina által festetett Isteni Irgalmasság kegyképe nem Krakkóban, hanem Vilniusban található. A képet Fausztina nővér 1934 és 1936 közötti itt-tartózkodása idején készítette egy vilniusi festőművész. A Krakkóban látható kegykép később, a szentté avatott nővér halálát követően, 1942-ben készült.

A másik kiemelt kegyhely az ország északi részén található, a Keresztek-hegye, amelyet a 19. századi cári deportálások idején a vallásos hívek alakítottak ki; szomorú „virágzását” a szovjet elnyomás idején élte. Ez a hely volt 1993-ban II. János Pál balti zarándoklatának központi helyszíne, a szentatya itt nevezte Litvániát a „keresztek földjé”-nek. Számunkra, magyarok számára két kedves vilniusi vonatkozás, hogy 1579-ben Báthori István lengyel király, litván nagyfejedelem és erdélyi fejedelem alapította a vilniusi egyetemet; 1956-ban pedig, a legnagyobb szovjet elnyomás idején, mindenszentek ünnepén a helyi lakosság szimpátiatüntetést tartott a magyarországi forradalom mellett.

Szent László kultuszának történelmi szempontú elhelyezéséhez Kuzmányi István rávilágított a 14. század európai, hazai és litván történéseire. Európában a kor fontosabb eseményei a pápák „avignoni fogsága”(1309–1377), a száz éves háború, az Oszmán Birodalom megalakulása, a Bizánci Birodalom hanyatlása voltak, párhuzamosan ekkor indult el a reneszánsz Itáliában, ekkor írta meg Dante az Isteni színjátékot. A Magyar Királyságban az Árpád-ház kihalását követően, az Anjou-királyok uralkodása kezdődött, ezt az időszakot három fontos történés jellemzi: a visegrádi királytalálkozó (1335), a Képes Krónika elkészülte (1358), valamint a pécsi egyetem alapítása (1367).

Ezzel szemben a Litván Nagyfejedelemséget egy rövid 13. századi intermezzót leszámítva a pogány kultúra és hitvilág jellemezte még, melyet a 14. századi európai kultúra már nem tudott tovább „kezelni”. Maga a fejedelemség folyamatos külső támadásoknak volt kitéve a Német Lovagrend és kisebb részt a Moszkvai Nagyfejedelemség részéről. Ezeket sikeresen kivédte. A Litván Nagyfejedelemség a tatárokkal kötött szövetségben, melynek része volt a náció hadrendbe állítása és letelepítése, folyamatos portyázásokat vitt végbe a Lengyel Királyságban. Ekkor a Nagyfejedelemség Európa legnagyobb területtel rendelkező országa volt (a Balti-tengertől a Fekete-tengerig ért határa, magában foglalva nagyrészt a mai Litvánia, Belarusz és Ukrajna területét). A kor és a magyar történelem utolsó lovageszményét megélő királya, Nagy Lajos Szent László példáját követve három alkalommal is hadjáratot indított a pogány litvánok ellen (1351, 1352, 1353), az utolsó kettőt a pápa is segítette, keresztes háborút hirdetve Magyar-, Cseh- és Lengyelországban a litvánok és tatárok ellen.

E történelmi közeg együttes hatására a kor litván fejedelme, Jogaila (magyarul: Jagelló) belátta, hogy tovább nem odázhatja a döntést: vagy a keleti ortodoxiához vagy a nyugati katolikus közösséghez kell csatlakoznia. Utóbbi mellett döntött, és a lengyel főurakkal megkötötte a krevói egyezményt (1385. augusztus 14.). Ennek értelmében megkeresztelkedett, Szent László pártfogását kérve hajtotta keresztvíz alá fejét, és II. Ulászló néven írta be magát a történelembe. Ezt követően kötött házasságot Hedvig lengyel királynővel, majd perszonálunióban egyesítve vezette a Lengyel Királyságot és a Litván Nagyfejedelemséget. Ezáltal a litván egyházat bátran nevezhetjük az Egyház „legfiatalabb leányá”-nak.

A később szentté avatott Hedvig békés eszközökkel segítette a litván missziót (többek között kollégiumot alapított litván papnövendékeknek Prágában, majd Krakkóban). Jagelló gyors egyház- és dinasztiaépítői munkát vitt végbe (a Jagelló-ház a lengyel és a cseh uralkodók mellett három magyar királyt is adott). Ennek a folyamatnak két állomása: felépítette a vilniusi székesegyházat, melynek védőszentjévé Szent Szaniszló püspök mellett Szent Lászlót tette, majd pedig megalapította a vilniusi egyházmegyét. Előbbi nem véletlen, hiszen a kor legnépszerűbb szentje a magyar lovagkirály volt, akinek nyughelyén, Váradon már virágzott tisztelete Nagy Lajos és később Luxemburgi Zsigmond tudatos kultuszépítő tevékenységének köszönhetően.

Jagelló országépítő munkája során ellentétbe került Zsigmond királlyal, mivel le akarta győzni az Európa északi felén területet szerző Német Lovagrendet, akiket Zsigmond támogatott. Miután a 15. század legfontosabb csatája 1410-ben Grünwaldnál az egyesített lengyel–litván csapatok oldalán sikert hozott, a magyar király a lovagrend melletti korábbi pénzügyi kezessége okán többszörösen vesztes helyzetbe kerül. A két uralkodó közötti feszültség megoldásánál is ott találjuk Szent Lászlót, hiszen 1412-ben II. Ulászló a békekötés feltételéül szabja a szent váradi sírja fölött tett esküt. Jan Długosz krónikás leírásából tudjuk, hogy a két király gyalog tette meg a zarándokutat Debrecenből a mai Nagyváradra, ahol együtt ünnepelték pünkösdöt.

Az előadás utolsó felében Kuzmányi István képes vetítés segítségével bemutatta a vilniusi székesegyházat és benne azt a kápolnát, melyet Szent Lászlónak szenteltek, és amelyet a mai formájában a 19. században alakítottak ki. A Szent László-kápolna újranyitására hosszú küzdelem után 2015-ben kerülhetett sor. (Ennek feltétele a litván–lengyel történelmi viszálykodás csapdahelyzetéből való kiszabadulás volt, a litván történelmi tudat ugyanis nem kitüntetett helyen kezeli Jagellót, aki feladta a Nagyfejedelemség függetlenségét.) Az első magyar nyelvű szentmisét Tál Zoltán plébános vezetésével 2016. július 21-én a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya-plébánia zarándokcsoportja ünnepelte a kápolnában.

A Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője, összegezve előadását, hangsúlyozta: a litván kereszténnyé válási folyamatban főszerep jutott Szent László király pártfogásának. A Győri Egyházmegye jubileumi évre választott mottója ebben a kontextusban is igaz: „Lászlóban lett kereszténnyé és szentté…”. A lovagkirály a jelent és a jövőt illetően is „kulcsokat” ad a kezünkbe: adott egy ország főszékesegyháza, abban egy kápolna, mely a magyar király tiszteletére van szentelve. Csak rajtunk múlik, szeretnénk-e közelebb kerülni a litvánokhoz, és együtt ünnepelni velük, elmélyíteni Litvániában is Szent László király kultuszát.

Az előadást zenei műsor foglalta keretbe. Czéhné Zilahi-Szabó Judit, a Győri Hittudományi Főiskola tanára és Maróti Gábor egyházmegyei zeneigazgató, a Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének vezetője Arcangelo Corelli (1653–1713) itáliai barokk zeneszerző Sonate per violino e basso continuo című művéből a X. Szonáta Preludio és Adagio tételét, továbbá a VII. Szonáta Preludio, Vivace, Sarabanda, Largo és Corrente, valamint Allegro tételét adták elő.

Forrás: Győri Egyházmegye 

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír