Szent Medárd püspök

Medárd 456 körül született a pikárdiai Salency-ben, frank nemesember és gallo-római anya gyermeke volt. Tanulmányai befejeztével, 33 éves korában szentelték pappá, a papság és a nép egyhangú kívánságára 530-ban ő lett Picardia tartomány püspöke Veromandumban. Flandria megtérítője, Medárd fáradságot nem ismerve járta egyházmegyéjét: ahol csak tehette, hirdette az Úr igéjét, és irtotta a pogány erkölcsöket. A népvándorlás egyik hullámaként érkező hunok és a vandálok pusztítása nyomán székhelyét áttette Noviomagusba (ma: Noyons), s 532-ben egyesítette a tournai egyházmegyével. E két egyházmegye ötszáz éven át közös püspök irányítása alatt maradt. 545. június nyolcadikán halt meg.

Szent Medárdnak valójában semmi köze az időjárás rendjéhez, a kalendáriumban a szentek ünnepe szerint igazodó néphagyomány azonban nevéhez kapcsolta a megfigyelt időszak időjárásának kezdetét. Első hazai említését Zalán Menyhért a németújvári ferencrendi kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumának naptárából idézi: Medárd napjához azt jegyezték be a XVI. században, hogy parasztok megfigyelés szerint ha e napon esik, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. S fordítva: ha nem esik, akkor ugyanennyi ideig tartó szárazság következik. A negyven bibliai szent szám. Mondabeli magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szentéletű püspök intelmeire, ezért Medárd imádságára negyven napos eső vette kezdetét, elmosva őket.

Magyar Kurír