A Szentatya libanoni látogatásának utolsó napján a béke ajándékát kérte a Közel-Kelet népeinek

Kitekintő – 2012. szeptember 16., vasárnap | 16:00

XVI. Benedek pápa szeptember 16-án, libanoni apostoli látogatása harmadik, egyben utolsó napján, helyi idő szerint délelőtt 10 órakor szabadtéri szentmisét mutatott be Bejrút ún. „City Center Waterfront” térségében. A vasárnap délelőtti szertartásnak, csakúgy, mint az egész apostoli látogatásnak, a béke volt a fő témája.

A szertartáson mintegy 350 ezer hívő vett részt, jelen volt a maronita katolikus Michel Szulejmán köztársasági elnök is. Számos óriáskivetítő tette lehetővé, hogy a hívők sokasága közelről követhesse a több nyelven bemutatott liturgiát. A szertartás elején Béchara Raï maronita pátriárka köszöntötte a Szentatyát.

A szertartáson a pápa átnyújtotta „Ecclesia in Medio Oriente” kezdetű Apostoli buzdítását a térség pátriárkáinak és püspökeinek.

Homíliájában XVI. Benedek pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését, amelyben Jézus megkérdezi tanítványait: „Ti kinek tartotok engem?” (Mk 8,29). Ma is, mint az évszázadok során, sokan vannak, akik egyéni választ adnak erre a kérdésre.

Olyan megközelítésekről van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy megtaláljuk az igazság útját. Nem szükségszerűen hamisak ezek az értelmezések, de nem kimerítők, mert nem jutnak el Jézus identitásának középpontjáig. Csak az juthat el az igazság megismeréséhez, aki elfogadja, hogy követi Krisztust, vele szeretetközösségben él a tanítványok közösségében. Péter, aki egy ideje már Jézus közelében élt, ekkor így válaszolt: „Te vagy a Messiás!” (Mk 8,29).

Kétségtelen, hogy helyes, de még mindig nem elégséges válaszról van szó, hiszen Jézus pontosítja azt – mondta a pápa. Jézus tudta, hogy az emberek ezt a választ felhasználhatnák olyan terveikhez, amelyek idegenek személyétől és ezáltal hamis, evilági reményeket támaszthatnának vele kapcsolatban. Nem hagyja, hogy pusztán emberi értelemben vett felszabadítót lássanak benne, akinek eljövetelét annyian várják.

Megjövendöli tehát tanítványainak, hogy sokat kell majd szenvednie, halálra ítélik, majd feltámad. Jézus meg akarja értetni tanítványaival, hogy ki is Ő valójában. Egy szenvedő Messiás, egy Szolga, nem pedig egy mindenható politikai felszabadító. Jézus az Atya akaratának egészen élete feláldozásáig engedelmeskedő Szolga. Ezt már megjövendölte Izajás próféta is, ahogy ezt felidézte a szentmise első olvasmánya. Jézus állítása döbbenetet keltett. Péter szemrehányást tett Mesterének, visszautasítva szenvedését és halálát. Jézus azonban szigorú Péterrel és korholó szavakat intézett hozzá. Kinyilvánította, hogy ha valaki követni akarja őt, akkor el kell fogadnia, hogy hozzá hasonlóan szolgává váljon.

Jézus követése azt jelenti, hogy magunkra vesszük keresztünket és elkísérjük őt útján, amely nem a földi hatalom vagy dicsőség útja. Olyan út, amelyen szükségszerűen le kell mondanunk önmagunkról, el kell veszítenünk életünket Krisztusért és az evangéliumért, azért, hogy végül megmentsük azt. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az élet a feltámadáshoz, az igazi és Istennel való végleges élethez vezet. Ha úgy határozunk, hogy elkísérjük Jézus Krisztust, aki mindenki Szolgájává lett, akkor lépjünk egyre bensőbb kapcsolatra Vele, figyelmesen hallgassuk Szavát és abból merítsünk ihletet tetteinkhez – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta:

„Azért hirdettem meg az október 11-én kezdődő Hit évét, hogy minden hívő megújítsa elkötelezettségét a szív megtérésének útján. Arra bátorítalak benneteket, hogy a Hit évében mélyítsétek el hiteteket, tegyétek tudatosabbá azt és erősítsétek meg a Jézus Krisztushoz és evangéliumához való csatlakozásotokat!”

Jézus olyan útra akar bennünket vezetni, amely mindenki számára a remény útja. Jézus dicsősége abban a pillanatban nyilatkoztatja ki magát, amikor a leggyengébb emberségében, különösen a megtestesülésben és a kereszten. Isten úgy mutatja ki szeretetét, hogy szolgává válik, önmagát adja nekünk. Rendkívüli misztérium ez, amelyet olykor nehéz elfogadni. Maga Péter apostol is csak később érti ezt meg.

A második olvasmányban – magyarázta a pápa homíliájában – Szent Jakab arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus hiteles követése konkrét tetteket igényel: „Én tetteimből bizonyítom hitemet” (Jk 2,18). Az egyház számára elsődlegesen fontos feladat, hogy szolgáljon. A keresztények Jézus példájára legyenek valódi szolgák. A szolgálat Krisztus tanítványai önazonosságának alapvető eleme. Az egyház és a keresztények hivatása, hogy szolgáljanak, mint ahogy ezt maga az Úr tette, ingyenesen és mindenkit szolgált megkülönböztetés nélkül.
Egy olyan világban, amelyben az erőszak továbbra sem szűnik meg és folytatja halált okozó pusztítását, az igazságosság és a béke szolgálata sürgető feladatot jelent egy testvéri társadalom, a szeretetközösség építése céljából.

A pápa hozzátette: „Kedves Testvérek! Különösen imádkozom az Úrhoz, hogy a Közel-Kelet térségének adjon olyan embereket, akik a békét és a kiengesztelődést szolgálják, hogy mindenki békében és méltóságban élhessen. A keresztények alapvető feladata, hogy erről tanúságot tegyenek itt, együttműködve minden jóakaratú emberrel”.
XVI. Benedek mindenkit arra szólított fel, hogy legyen a béke munkása. A szolgálat álljon a keresztény közösség életének középpontjában.

Az egyházban minden megbízatás mindenekelőtt szolgálat Istennek és a testvéreknek. Ez a lelkület hasson át minden keresztényt; kötelezzék el konkrétan magukat a legszegényebbek, a társadalom peremére szorultak, a szenvedők szolgálatában, hogy mindenki megőrizhesse elidegeníthetetlen emberi méltóságát.

A Szentatya végül a testükben-lelkükben szenvedőkhöz fordult, hangsúlyozva, hogy szenvedésük nem hiábavaló. Jézus Krisztus, a Szolga, minden szenvedőhöz közel áll. Jelen van mellettük is. Bárcsak találkoznának olyan testvéreikkel, akik konkrétan kinyilvánítják Jézus szeretetteljes jelenlétét, amely soha nem hagyja el őket. Teljenek el Krisztus reménységével! – buzdította a szenvedőket homíliája végén XVI. Benedek pápa.

Az Apostoli buzdítás átnyújtásakor a Szentatya azt kívánta Libanon és a Közel-Kelet lakóinak: a dokumentum vezesse őket azon a sokféle és összetett úton, amelyen Krisztus előzi meg őket. Erősödjön meg a hit, remény és szeretet közössége országaikban és minden közösségükben, hogy hihetővé váljon tanúságtételük Istenről, aki közel áll minden emberhez!

Kedves közel-keleti Egyház! Meríts az Üdvösség eredeti életnedvéből, amely ezen az egyedülálló, szeretett Földön valósult meg! Haladj tovább a hit útján atyáid nyomdokain, akik kitartásukkal és hűségükkel megnyitották az utat az emberiség isteni Kinyilatkoztatásra adott válaszához. Az evangélium továbbra is visszhangozzék a Közel-Keleten, csakúgy, mint 2000 évvel ezelőtt, ma és mindörökké!

 


A pápa az Úrangyala elimádkozásakor Közel-Kelet szenvedő lakosságához fordult és erőteljes felhívást intézett a nemzetközi közösséghez a béke mielőbbi megvalósításáért.

A Libanoniak Nagyasszonya körül a keresztények és muzulmánok egyaránt összegyűlnek. Járjon közben isteni Fiánál különösen Szíria és a szomszédos országok lakóiért, adja meg a béke ajándékát. „Jól ismeritek a konfliktusok és az annyi szenvedést okozó erőszak tragédiáját. Sajnos, a fegyverek zaja továbbra is visszhangzik, csakúgy, mint az özvegyek és árvák kiáltása” – mondta a Szentatya, majd így folytatta:

„Az erőszak és a gyűlölet rátámad az életre; első áldozatai a nők és a gyermekek. Miért van annyi szörnyűség? Miért van annyi halál? Felhívást intézek a nemzetközi közösséghez! Felhívást intézek az arab országokhoz, hogy mint testvérek javasoljanak olyan kivitelezhető megoldásokat, amelyek tiszteletben tartják minden ember méltóságát, jogait és vallását! Aki a békét akarja építeni, az nem tekinthet úgy a másik emberre, mint a kiirtandó rosszra. Nem könnyű a másik emberben olyan személyt látni, akit tisztelni és szeretni kell, mégis erre van szükség, ha építeni akarjuk a békét, a testvériséget.

Isten adja meg Libanonnak, Szíriának és a Közel-Keletnek a szívek békéje ajándékát, a fegyverek elhallgatását és minden erőszak beszüntetését!

Bárcsak megértenék az emberek, hogy mindnyájan egymás testvérei! Mária, aki a mi Anyánk, megérti aggodalmunkat és szükségleteinket. A jelenlévő pátriárkákkal és püspökökkel most anyai oltalma alá helyezem a Közel-Keletet. Bárcsak Isten segítségével megtérnénk, hogy buzgón munkálkodjunk a béke megvalósításán, amelyre szükség van a harmonikus, testvérek közötti élethez, származásra és vallásra való tekintet nélkül” – hangzott a Szentatya felhívása a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír