Szép napunk támadt: Füzes Ádám a vízkeresztről

Szép jel, szép csillag, szép napunk támadt – énekeljük egyik népdalunkban. Mi ez a szép nap?

F.Á. A január hatodiki ünnepet liturgiánk az epifánia névvel illeti. A szó a római birodalmi életből származik, azt fejezi ki, amikor a császár hatalmának teljes pompájában megjelent az udvar előtt. A kereszténység számára az epifánia az istenség megnyilvánulása a világban. Az evangéliumok beszámolóihoz kapcsolódóan az ünnep vesperása három eseményről emlékezik meg. A szinoptikus evangéliumok nyomán Jézus megkeresztelkedését és a napkeleti bölcsek kiseded Jézusnál tett látogatását ünnepeljük. „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” – olvashatjuk a Máté evangéliumban Jézus keresztségének leírásakor, az Atya szózata révén nyilvánul meg Jézus istensége a világnak. A három király arany, tömjén, és mirha ajándékai az Istennek kijáró tiszteletet szimbolizálják. A királyok látogatását kapcsolták össze a házszenteléssel. A harmadik esemény a kánai menyegző, mely János evangelistánál Jézus nyilvános működésének a kezdete. A nyugati egyház ma a három eseményből a három király látogatására teszi a hangsúlyt, és ekkor szenteli meg a vizet, Jézus keresztségét pedig egy héttel később ünnepli. A keleti egyházban a hangsúly a keresztségen van, melyre az egész adventi időszakban készülnek.

A nyugati egyházban hangsúlyos háromkirály kultusz kialakulását, okát hol keressük?

R.R. Nálunk a karácsonyi pásztorjáték része a napkeleti bölcsek látogatása. Más európai országokban, például Ausztriában a „csillagénekesek” kíséretében történik a házszentelés. Franciaországban, Svájcban megsütik a „királyok tortáját”, meglepetésként elrejtik benne a betlehemi jászol egyik alakját, és aki megtalálja, az lesz a nap királya. A játékba az ember belejátssza magát is, és Krisztus születésének misztériumát a képek, történések átélésével tudja megközelíteni.

F.Á. Láthatóan az embert magával ragadja a történet meseszerűsége, és vonzza, hogy maga is költsön hozzá. A három – bölcs, mágus, király – Isten jelét ismeri fel, és ered útnak, hogy kövesse. Idegenként felismerték a jelet, holott nem voltak az ószövetségi tudás letéteményesei. Gáspár, Menyhért, Boldizsár legendás alakok, de mint Ábrahám, ők is elindultak Isten hívására, és eljutottak hozzá.

Alakjuk számos költeményben megjelenik. Mi minden ragadja meg a költőt ebben a történetben?

R.R. A beszélgetésünkre a diákok gyűjtöttek össze olyan irodalmi, képzőművészeti alkotásokat, melyek a három királyok látogatásával foglalkoztak. Hallgatva a verseket gondolatban magunk is végigjártuk a királyok útját, és a közelebb kerültünk a történet üzenetéhez. Fontos gondolatokat fogalmaztak meg a diákok, hadd idézzek ezekből: Az úton, amelyen eljutok Istenhez, megtalálom a saját életem értékeit is. Lehetsz bárki, jöhetsz bárhonnan, megtalálhatod Istent. Ha találkozol vele, másként fogsz továbbmenni. Az embernek szüksége van arra, hogy ezért a találkozásért áldozatot hozzon, próbatételt álljon ki.

A szakrális hagyomány a királyok útjához kapcsolja a házszentelést. Milyen módon él ma ez a szokásunk?

F. Á. Az egyház fontosnak tartja a házszentelés szokásának éltetését. Olyan alkalom ez, amikor a szentelést végzővel együtt imádkozik egy család, egy közösség a lakóhely áldottságáért. Bár tudjuk, hogy Isten áldását elsőrendűen az ember hordozza, mégis imádkozhatunk azért, hogy hajlékunk az Isten áldásának befogadója, hordozója legyen. Azt kérjük, legyen ez a számunkra fontos és védett hely Isten szándéka szerinti jó dolgok hordozója, így például a tisztaságé, alázaté, jóságé, szelídségé, egészségé, a törvény teljességéé. Van továbbá – ma a II. Vatikáni Zsinat szerint kevésbé hangsúlyos - remélt hatás a házszentelésben: a gonosz távoltartása. Az ajtófélfára kerülő felirat – C-M-B 2013 – egész évben emlékeztet a házszentelési imára.

A népi hagyomány a szenteltvizet „háromkirályok vizének” nevezi, megteremtve ezzel a kapcsolatot a két ünnep között.

F. Á. Összekapcsoljuk a gyakorlatban is, hiszen a megszentelt vízzel végezzük a házszentelést, azt imádkozva, legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé, amit a víznek cseppje érint. A szenteltvízzel a hívő Isten áldását, védelmét viszi el. Szép példákat látok arra, hogy „szent sarkok” jönnek létre otthonokban, ahova ez a víz is bekerül. A szentelmény feladat valóban ez: jusson el az áldás mindenhova. Láthatjuk, mennyire szétválik a templomi és a mindennapi életünk valósága. A szentelmény segít, hogy ez a kettő egyesüljön.

Trautwein Éva/Magyar Kurír