Szeretetszolgálatok a médiában

Hogyan lehet katolikus szeretetszolgálatként működni melldöngetés nélkül, mégis megmutatva önmagunkat? – Szikora József, a MAKÚSZ elnöke szavai szerint erre a kérdésre keresték a választ az előadók az újságírószövetség tanulmányi napján.

Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője elismerte, idén a menekültek, migránsok kérdésével kapcsolatban mind a gyakorlati segítségnyújtás, mind a kommunikáció területén új helyzet állt előttük.

A Máltai Szeretetszolgálatnak tudatosan visszafogott a kommunikációja, több mint két évtizednyi tapasztalattal a hátuk mögött az általános területeiken magabiztos kommunikációt folytathatnak. A menekültkérdésben azonban nincs náluk a bölcsek köve – jelentette ki.

Ezt követően egy négyperces videót vetített le a 2012-es balatonföldvári nemzetközi mozgáskorlátozott táborról. Ezekben a táborokban kifejezetten olyanok vesznek részt a sérült fiatalokkal, akik különben nem ismerik őket, hogy azok önállóbbak lehessenek, és ezzel kívánja a szeretetszolgálat megvalósítani azt az alapvetést, hogy a mozgáskorlátozottaknak nem sajnálatra, hanem elfogadásra van szükségük.

Romhányi Tamás képgaléria segítségével érzékeltette a szeretetszolgálat sokoldalú tevékenységét, amelyben különösen a nehéz helyzetben lévő gyermekek segítésének szentelt hosszabb időt. Rámutatott, hogy leginkább a gyermekeknél lehet elvágni a szegénységspirált, ha kellő mértékű energiát fektetünk a velük való foglalkozásba. Kiemelte: nagyon fontos, hogy olyan emberek végezzék a felzárkóztatást, integrálást, akik a kihívást látják és nem a problémát a tarnabodi vagy a monori gyerekekben.

A kommunikációs vezető elmondta, menekültügyben nem olyan felkészültek, mint az általános társadalmi problémákban, kicsit huszonöt évvel ezelőtt érzik magukat, amikor létrehozták az első hajléktalanszállójukat a Miklós utcában. Eleinte a Keleti pályaudvarnál – más külföldi alapítású szervezetekkel szemben – nem is voltak jelen, mert úgy látták, hogy nincs valódi válsághelyzet, az ott tartózkodóknak van pénzük. Úgy gondolták, csak pazarlás lenne ötödiknek odaállni ételt osztani. Amikor már sok család volt kinn az utcán, akkor mentek oda július 13-án orvosi szolgálattal. Ha új is a helyzet, nincsenek kőbe vésett szabályok, és most kell kitalálniuk, hogyan és miként segítsenek, az általános alapigazságokból kiindulva mégiscsak könnyű a dolguk.

Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese elmondta: az 1931-ben alakult és 1991-ben újjáalakult segélyszervezet két módon nyújt segítséget: egyrészt egyházmegyei szociális intézményhálózata révén, másrészt mozgalmi rendszerén keresztül, önkéntes csoportjai révén.

Zagyva Richárd feltette a kérdést, hogy egy alapvetően a mindennapi, rendszeres segítségnyújtásra berendezkedett segélyszervezeten mennyire kérhető számon, hogy egy hirtelen katasztrófahelyzetben beavatkozzon. Hiszen erre anyagi forrást is fel kell szabadítani, másrészt emberi erőforrást is kell hozzá szervezni. Ezen kívül egyes esetekben, mint amilyen például a menekülthelyzet kialakulása is volt, nem olyan egyértelmű, mikor alakul ki már krízishelyzet, mikor jön el az ideje a beavatkozásnak. A Katolikus Karitász nyár végén érezte úgy, hogy ideje szerepet vállalni, a többi segélyszervezettel a Karitatív Tanácsban és más formában egyeztettek – hogy ne egymást ütve, hanem egymást erősítve tudjanak segíteni –, s ennek eredményeként a menekülttáborokban és a fóti gyermekotthonban nyújtottak támogatást.

A segélyszervezetek a menekültválság idején a valódi rászorulókat igyekeztek szolgálni, ezért például Röszkén hozott létre bázist a Karitász, ott, ahol a kukoricaföld mellett, a mezőn gyűlt össze sok ember. Az általános menekültügyi statisztikákhoz képest ráadásul jóval inkább családok voltak itt, mintsem egyedülálló férfiak.

Zagyva Richárd hangsúlyozta, hogy munkájukra a keresztény médiát leszámítva nemigen voltak kíváncsiak a tömegtájékoztatási eszközök.

Sokféle dolgot meg lehet mutatni egy menekülttáborban, ez igazából a médiumok hozzáállásán múlik – mondta. – Ugyanúgy meg lehet mutatni a földről ételt kaparászó kisgyermeket, akit egy rövid időre magára hagyott az édesanyja, mint azt, hogy épp ugyanakkor egy segélyszervezet ételt oszt.

Az igazgatóhelyettes hangoztatta, hogy a Katolikus Karitász a tudatos, mértéket szabó segítés híve, és ahhoz, hogy ott tudtak lenni Röszkén és Szlovéniában Dobovánál, a szervezeten túlmutató, óriási összefogásnak, rengeteg támogatónak köszönhető.

Dúl Géza atya, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense kicsit kilógott a sorból, hiszen nem segélyszervezetet képviselt, de a cigányság integrációjához ahhoz hasonló szervezeti felépítettségre és tudatosságra van szükség – derült ki beszámolójából.

Dúl Géza szerint az integrációnak kétirányúnak kell lennie: egyrészt kell magukkal a cigányokkal foglalkozni, de a többségi társadalommal is, hogy annak befogadóképességét javítsuk. A cigánypasztorációnak nagyon fontos feladata, hogy a cigány társadalmon belül jöjjön létre egy olyan munkatársi réteg, aki aztán a gyermekekkel és idősebbekkel foglalkozik. A cigányok a saját népükhöz tartozóktól sokkal jobban elfogadják a kritikát és a segítő megnyilvánulásokat, amit egy „kívülállótól” idegenkedve fogadnának. A cigánypasztorációs referens szerint komoly probléma, hogy a cigányok nehezen tudnak büszkék lenni saját kultúrájukra, mivel annyi negatív dolog kapcsolódik nemcsak a többségi társadalomban, hanem a saját megítélésükben is ahhoz. Pedig például a cigányok Istenre való nyitottságának van egy olyan egészséges magja, amely példamutató és amire kiválóan lehet építeni a hitre való nevelésük során is.

A tanulmányi napon átadták a MAKÚSZ két kitüntetését is. A harminc év alatti, a szakmát kiválóan művelő és a katolikus értékrendet képviselő újságírók elismerésre szolgáló Sinkó Ferenc-díjat idén Veres Ádám, a Keresztény Élet internetes portáljának szerkesztő-rendezője érdemelte ki. A díjat, amelyet a névadó lánya, Sinkó Veronika adott át, hagyományosan az újságírószövetség Táncsics-díjasai ítélik oda.

A MAKÚSZ Nívó-díjban részesítette Gebauer Szabolcsot, aki tizenegy éven keresztül tevékenykedett a szervezet főtitkárként. Gebauer Szabolcs idén novembertől azért nem tudja aktívan betölteni tovább ezt a szolgálatát, mivel Brüsszelben dolgozik az MTI tudósítójaként. Éppen ezért nem is tudott jelen lenni az eseményen.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír