Szerzetesség és szakképzés

A szerzetesi szakképzők helyzete még az egyházi iskolák között is sajátságos: az egyházi vezetési és érdekérvényesítési struktúrában, egyáltalán a szakmai képviseleti rendszerben nehezen találják a helyüket akár az egyházon belül, akár az állami vezetéssel kapcsolatban.

A szakképzés mindig határmezsgye volt: kevesen élik át problémáit és látják át működését, így aztán gyakran olyan döntések születnek, melyek megosztóak.

Az egyes szerzetesrendekben is meglehetősen egyediek a szakképző iskolák: külön utak, próbálkozások, válaszok keresése speciális helyzetekre. Dinamikusak, kreatívak annak érdekében, hogy fennmaradjanak és megfeleljenek küldetésüknek.

Az elmúlt másfél év alatt – a szerzetesi szakképzési kerekasztal keretében – öt alkalommal ültek le a szerzetesek közül azon rendek képviselői, akik szakképzéssel is foglalkoznak. Nincsenek sokan, öt rend foglalkozik ezzel a területtel (is). A szaléziak alapértelmezetten, hiszen alapításuk és küldetésük is e területre fókuszált. Mellettük még bencések, piaristák, és szeptember óta a ferencesek is. A női rendek közül a premontrei nővérek foglalkoznak szakképzéssel Zsámbékon. A kerekasztalokon kiderült, hogy nagyon sok terület van, amiben érdemi közös gondolkodásra és közös továbblépésre van lehetőség.

A szakképzésben nagy rendszerbeli változásoknak lehetünk tanúi: a változás némi bizonytalanságot szül, így nagy alkalmazkodóképességet kíván. Magyarországon bevezetésre kerül(t) a duális képzés, ami a gyakorlati oktatást külső cégeknél képzeli el. Ezzel egyidejűleg az iskolai tanműhelyek finanszírozása messze elmarad a külső cégeknél szakmai gyakorlatot végzőkhöz képest.

Éppen az elmúlt hetek oktatáspolitikai bejelentései is hozzásegítették a kerekasztal résztvevőit, hogy még inkább együtt gondolkodjanak. Ennek eredményeként közösen meg tudták fogalmazni, hogy mi az a többlet, amit a szerzetesi szakképzés hozzáadhat ehhez a területhez, és amitől előremutatóbb, innovatívabb, mint más iskolák.

Ezek a következők:
• Egységes normarendszer, ami szilárd alapot ad a neveléshez.
• Sok elhivatott kolléga iskoláinkban.
• A duális rendszerben a tanulók idejük nagyobb részét külső cégeknél töltik, ezért a mentorálást az iskola falai közül ki kell vinni a cégekhez is; hogy a mentorálást végző pedagógus kollégák, személyes kísérőként követhessék a külső gyakorlati helyen is a rájuk bízott tanulókat. Ez a rendszer akkor működhet érdemben, ha egy mentorhoz csak néhány mentorált tartozik.

Sok szakiskolába érkező tanulónak van szüksége arra, hogy valódi támogatókat kapjon maga mellé. Bizalomra épülő, őszinte kapcsolatokat, amelyek sokuk életében hiánypótlóak.

Az is kiderült számunkra, hogy valódi tudás és tapasztalat halmozódott fel e rendi intézményekben, amit érdemes összevetni, kipróbálni. Így senkinek nem kell feltalálnia a „langyos vizet”.

A pedagógiai elemek mellett a szerzetesi szakképző kerekasztalnál résztvevők számára meghatározó terület e párbeszédben a működés fenntarthatósága és továbbfejlesztése. Mert ugyan sokat beszélnek a duális szakképzésről mostanában, de valódi, életképes és működő modellt még senki sem kínált. E területen talán a szaléziak jutottak olyan megoldásra, amely sokban segítheti a többi iskolát is. Jelenleg ezeket vizsgálják és próbálják beépíteni, adaptálni a többiek a saját gyakorlatukba.

Az együttműködés hátterét és a technikai működést pedig egy másik, korábban megkezdett szerzetesi és civil együttműködés eredménye szolgálja, ez pedig a Servitor Pro Multis Kft., ami alapvetően a rendi és egyházi intézmények gazdálkodásának támogatására jött létre, de fő feladata, hogy eredményeiből ezeket a közös célokat és lehetőségeket is segítse.

Piarista oldalról a gödi iskola vezetése a tartományfőnökséggel közösen vesz részt e párbeszédben. Bár kis intézménynek számítanak, kipróbált és bevált tapasztalataikat igyekeznek megmutatni a többieknek, hogyan működik a kísérés, mentorálás, a képességzavarokkal érkezők fejlesztése.

A piarista működés alapjai, modellje a gödi szakiskolában

Működésük alapja az, hogy a hozzájuk forduló és rájuk szoruló fiúk kísérését az iskolai évek alatt a legtöbb hozzáadott energiával bontakoztassák ki. A szakmai képzés és az emberré nevelés egyszerre történik és közösségben: „szak-EMBER-képzés”. Támogató rendszereikkel az elakadások megsegítését és a képességek fejlesztését végzik. A gyakorlaton a mester-diák kapcsolatot tartják értékadónak. Néhány alapérték köré szervezik az életet, ami egyaránt vonatkozik az intézményi közösség felnőttjeire és diákjaira.

A változáshoz, a duális képzéshez való alkalmazkodás az intézmény előtt álló kihívás.

A lehetőséget a cégalapításban látják, amely részben a piarista intézmények munkáiból „vállalna fel” vagy a környékről érkező, főképp építőipari munkákat. A diákok így a termelői környezetben végeznék iskolai gyakorlatukat. Fontos feladat áll az intézmény előtt, melynek lényege: megtalálni az utat, hogy hogyan tudja a piarista értékeket a termelési szférában dolgozó tanulóihoz is eljuttatni.

A szerzetesi kerekasztalnál ülők közül már vannak, akik termelő cégekkel rendelkeznek, az ő tapasztalataikat figyelve szükségesnek látják kialakítani a saját piarista szemléletű cégüket, és megtalálni az együttműködés módját iskola és kft között úgy, hogy a nevelés egységét ne érje kár.

Fotó: Piarista Rendtartomány

Magyar Kurír