Szinódus: az imádságból fakad az új pünkösd

A cikkíró elmondja, hogy sok konkrét javaslatot is megfogalmaztak már a szinódus első hetében. Nagyon fontos ugyanakkor a szinódus lelkülete: megfontolt, világos beszéd jellemző. Nem könnyű feladatot állított eléjük a Szentatya: az új evangelizációt, elsősorban azokra a megkereszteltekre vonatkozóan, akik eltávolodtak az Egyháztól, nem gyakorolják kereszténységüket. Vagyis hogyan lehet újjáéleszteni a hitet a keresztény hagyományokkal rendelkező országokban, miközben nem mondunk arról sem, hogy azokon a helyeken hirdessük Krisztust, ahol még nem ismerik.

Az Egyház hivatása elsősorban nem arra szól, hogy hatékony struktúrákat dolgozzon ki, hanem hogy imádkozzon azért, hogy az emberek megismerjék Isten művét. Az imádság elengedhetetlen feltétele annak, hogy új pünkösd vegye kezdetét. Ez a közvetlen útja annak, hogy megértsük, hogyan akarja Isten vezetni az Egyházat. XVI. Benedek pápa a szinódus ünnepélyes megnyitásán hangsúlyozta: munkájuk csak akkor lesz sikeres, ha tekintetünket Jézusra függesztik. Az evangélium hirdetője a keresztre feszített Jézus jelét hordja magán, a szeretet és a béke jelét, felhívást a megtérésre és a kiengesztelődésre.

Carlo di Cicco  hangsúlyozza, hogy az eddig elhangzott hozzászólásokban nyoma sincs a győzelemre törekvésnek. Látják, milyen határok között mozog a pasztoráció, az Egyház – mint communio, Isten klerikusokból és laikusokból álló népe – kulturális és társadalmi tevékenysége. Nagyon sok hozzászólás szólt arról, hogy a keresztény közösségek életében valóban Jézus Krisztus foglalja el az első helyet; a keresztények legyenek meggyőződve az örömhír hirdetésének fontosságáról, legyenek erősek a tanúságtételben. Nem hiányzik a hozzászólásokból a bűnbánat sem az egyénileg és közösségileg elkövetett hibákért. A zsinati atyák a jelenről beszélnek: nem a múlt iránti nosztalgia, hanem az a vágy szól szavaikból, hogy az evangéliumi szó visszanyerje erejét az emberek között.

Előtérbe kerülnek azok a kifejezések, amelyek segítik a modern és hatékony új evangelizációt: a hit mint életsílus, amely közeledik másokhoz; megváltoztatni azt a mentalitást, amely szerint a hit egy militáns, erőszakos réteghez való tartozást jelent; újra elindulni a jeruzsálemi első keresztény közösség nyomán, amely kész volt minden áldozatra, önfeláldozásra is Krisztus ügyéért. Visszacsengenek VI. Pál a zsinathoz intézett kérdései: Egyház, mit mondasz önmagadról? Mit mondasz Krisztusról? – ma is aktuális kérdések, amikor az evangelizációról van szó.

Magyar Kurír

(tzs)