Szombaton délután a keresztény jelenlét kérdésével foglalkoztak az arab országokban. A szinódusi atyák „keresztény tavasz” elindítását szeretnék, amely segíti a szabadság és a béke fejlődését a térségben.
A szinódusi atyák azt szeretnék, hogy a „keresztény tavasz” járuljon hozzá az új evangelizációnak köszönhetően az igazi „arab tavasz” fejlődéséhez, amely a demokrácia, a szabadság, az igazságosság nevében működik, valamint az erőszak és a jogok eltiprásának minden formája ellen irányul. Ezt reméli a szinódus Irak, Egyiptom és Szíria esetében, ahol igazságtalan erőszaktámadások érik a keresztényeket. Ezek olyan cselekedetek, amelyek eltorzítják a mérsékelt iszlám arcát.
Ebből kiindulva szólítanak fel a szinódusi atyák a vallásközi párbeszédre, elsősorban a mindennapi életben való tanúságtétel által. Ugyanis elég egy nap a muzulmánná váláshoz, amelyből nehéz később kilépni, míg átlagosan három évig tart a hitoktatás a katolikussá váláshoz. A megkereszteltek azonban könnyen megfeledkeznek az Egyházról, mert hitük érzelmi alapú és felszínes.
A szinódusi atyák figyelme a fiatalok felé is fordul, beléjük fektetik az Egyház bizalmát: ők az evangelizáció új hirdetői elsősorban kortársaik között. Központi szerep jut ebben a családok támogatásának is, hiszen ez az igazi család egyház. Akinek vannak gyermekei, az reménnyel tekint előre – hangsúlyozzák a püspökök. Európa a csökkenőben levő születési arányokkal úgy tűnik, hogy elkapta a jövőtől való félelem vírusát.
A szinódus továbbá elismerését fejezi ki az egyházi alapközösségeknek és a hitoktatóknak, akik meghatározó szerepet töltenek be az új evangelizációban, mindenekelőtt ott, ahol hiányoznak a papok. Számukra a szinódus jobb munkakörülményeket kér, állandó szolgálatot az Egyházban és munkájuk nagyobb elismerését. A szinódus figyelemmel fordul a szemináriumok felé is: fontos, hogy függetlenebbek legyen gazdasági szempontból. Az elvált párokra is nagyobb figyelmet kell fordítani, akik gyakran meg nem értett helyzetben és kizárva érzik magukat. Emlékeztetni kell őket, hogy az Egyház mindig szívén viseli sorsukat.
Végül a szinódus a hit és a szeretet közötti kapcsolatra mutat rá. A püspökök kiemelik: ezeknek az értékeknek együtt kell haladniuk, mert csak így nem válik a hit elvont fogalommá, a szeretet pedig puszta filantrópiává.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír