Szinódusi sajtótájékoztató október 14-én

Federico Lombardi szentszéki szóvivő megállapította, hogy a megérdemeltnél nagyobb visszhangot váltott ki a néhány bíboros által a pápának írt levél.  (A levelet hivatalosan nem tették közzé, ám a sajtóban kiszivárgott. Állítólag tizenhárom bíboros írta alá, és fenntartásokat fogalmaz meg a szinódusi megbeszélések menetével kapcsolatban.) A szóvivő azt mondta a sajtóértekezleten részt vevő újságíróknak, hogy lépjenek túl a kérdésen, és foglalkozzanak a szinódus tényleges megbeszéléseivel. Vincent Nichols angol bíboros hasonlóképpen mindenkit biztosított arról, hogy az említett levél nem váltott ki különösebb érdeklődést.

Federico Lombardi válaszolt több újságírói kérdésre azzal kapcsolatban, hogy Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során váratlanul bocsánatot kért a Vatikánban és Rómában kirobbant botrányokért. A Szentszék Sajtótermének igazgatója pontosította azonban, hogy a Rómára történő utalásnak nincs köze a polgármesterhez (aki ezekben a napokban lemondott), az ugyanis politikai, nem pedig egyházi kérdés. „A pápa tudatában van annak, hogy az általános kihallgatásra érkező zarándokok között van sok egyszerű ember, akiket zavarba ejtenek és fájdalommal érintenek azok a hírek, amelyeket a sajtóban olvasnak. Ebben az értelemben történt a pápa bocsánatkérése, tehát amennyiben az egyházat és egyházi embereket terheli felelősség. Vagyis amikor nem építő és nem pozitív, hanem egyenesen negatív példákról van szó.”

Rúben Salazar Gómez bíboros, Bogotá érseke hozzászólásában arra kérte a szinódust, hogy előre tekintsen, adjon választ a felmerült kétségekre, és táplálja a reményt. Azt is hangsúlyozta, hogy mindannyian „óriási erőfeszítést” tesznek azért, hogy meghallgassák a családok és főként azok hangját, akik helyzete szorongató, és akiknek ténylegesen szükségük van a segítségre. Az egyház erre vonatkozó tanítása legyen állandó forrása bármely válasznak.

Philippe Ouédraogo, az afrikai Burkina Faso bíborosa véleménye szerint a kiscsoportos megbeszéléseken főként a nyugati nézőpont az uralkodó, míg az elváltak és újraházasodottak, valamint a poligámia eseteiben a kulturális hátteret is mindig szem előtt kell tartani. Emlékeztetett arra is, hogy a földrész országai valójában még első evangelizálásuk fázisában vannak és a szinóduson most lehetőség nyílik arra, hogy a püspökök jobban megértsék, „mi Isten terve a férfi, a nő, a házasság és a család számára”.

A délelőtti ülésen a Szentatya nem volt jelen, míg a délutáni, kilencedik közgyűlésen ő is részt vett. A pápa a szinódusi atyákat köszöntve elmondta, hogy a szerda délelőtti általános kihallgatáson értesült arról, hogy nagyon sok hívő imáival kíséri a megbeszéléseket. A délutáni ülésen az atyák a szinódusi munkadokumentum harmadik részével foglalkoztak, nevezetesen azzal, hogy mi az egyház küldetése a mai világban. Ezen belül számos kérdés volt napirenden: az elváltak és újraházasodottak eucharisztiához járulása, bizonyos rendkívüli esetekben, a házasságra való alaposabb felkészítés, az esküvői szertartással kapcsolatos észrevételek, az elváltakkal való törődés, a gyermektelen házasságok kérdése. Ennek kapcsán érintették a béranyaságot is. Szóba került a migráció és az emiatt csonka családok problémája, továbbá a terrorizmus csapása miatt szenvedő családok helyzete, főként Szíriában és Irakban. A szinóduson sürgető felhívás hangzott el, hogy érjen véget a fájdalom és szenvedés e térségben.

Végül megemlékeztek Szent XXIII. János pápáról, különösképpen arról a beszédéről, amellyel 1962. október 11-én megnyitotta a II. vatikáni zsinatot, hangsúlyozva: „Krisztus Jegyese az irgalmasság orvosságát jobban szereti, mint a fegyverragadás szigorát.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír