Szociológiai felmérés készült bencés monostorok jövőjéről

Befejeződött a bencés apátságokat mélyrehatóan vizsgáló kutatás, melyet a Párizsban működő teológus és szociológus Michael Hochschild végzett. „Rugalmas hagyomány” címmel foglalja össze a felmérés eredményeit. A nyolc apátság az ausztriai Kremsmünster, Gut Aich, Melk, St. Lambrecht, a németországi Beuron, St. Ottilien és Plankstetten, valamint Pannonhalma volt.

A vizsgálat során a szociológus több hetet töltött minden intézményben, közösségben a szerzetesekkel, alkalmazottakkal, és mindazokkal, akik kapcsolatban állnak az apátsággal. Az volt a célja, hogy mind belülről, mind kívülről megismerje a viszonyokat.

A kutató érdeklődését az a kérdés vezette, miképpen történnek meg átmenetek, hogyan élik meg a változásokat a közösségek. „Évszázados történelmükben úgy kellett változniuk az apátságoknak, hogy nem kellett magukat újra és újra kitalálni” – véli Hochschild. Ezekben a folyamatokban a rendi közösségek bizonyították, hogy meg tudnak felelni a változás kihívásainak. Ugyanakkor gátakba ütközik a modernizáció. A közösségek a megújulási legnagyobb akadályának a hivatások csökkenő számát, a létszámfogyatkozást tekintik, holott sem a nagyságtól, sem az anyagi biztonságtól nem függ a vitalitás. ellenkezőleg, a számoktól való függés gátolja az előrelépést –így Hochschild. 

Éppen az utánpótlás hiánya vezethet ahhoz, hogy a szerzetesek új közösségi kapcsolatokat építsenek ki az alkalmazottakkal, az apátsághoz tartozó baráti körrel. A vizsgálatban Hochschild arra a következtetésre jut, kulcsszerepet kell adni az alkalmazottak és a barátok körének. Bennük él az hit, hogy az apátság valami egészen különleges, valami egészen más, mint a körülöttük lévő világ, és ez a meggyőződés nagyon motiváltakká teszi őket. Itt megtalálhatják, amire minden embernek szüksége van: az értelmes, az embert hordozni tudó tevékenységet, a közösséget, az elfogadottságot és az ünnepet adó rítusokat.

Válságról beszélünk, mégis megvan a remény, hogy az apátságok újabb virágkort élhetnek meg, a világunk elindult a „vallásbarátabbá” válás útján. Ez azonban nem megy magától. Az apátság feladata, hogy határozott kontraszt helyzetet alakítson ki: legyen olyan oázissá, ahol a keresők nem csalódnak, ha szükségleteikkel, vágyaikkal hozzájuk fordulnak. Ezt is óvatosan kell azonban kezelni. az is elhibázott lenne, ha egy közösség úgy értelmezné a reformot, hogy mindig valami újat, mindig valami többet kell nyújtania. A szerzetesi közösségnek arra kell bátorítani az apátság baráti körét, hogy váljanak a rendi spiritualitás multiplikátoraivá.

Kathpress/Kremsmünster Stift/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!