A szolgálatra és helytállásra emlékezve

Márton Áron 1932. október 1-jétől egyetemi lelkész és hitszónok volt Kolozsváron, 1934. március 13-től az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség országos igazgatója. 1933-ban létrehozta és György Lajossal szerkesztette az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1936. március 15-én kapott ideiglenes megbízatást a kolozsvári Szent Mihály-plébánia vezetésére. Az egyházközség képviselőtestülete 1938. augusztus 14-én választotta meg plébánosnak. Vorbuchner püspök váratlan halála után a Vatikán őt nevezte ki Erdély püspökévé, szentelése Kolozsváron 1939. február 11-én volt. Az eseményre négynapos ünnepi rendezvénysorozattal emlékezik a kolozsvári Szent Mihály-plébánia.

Az ünnepséget február 9-én Kovács Sándor főesperes ünnepi szentmise keretében, Te Deummal nyitotta meg. Az ünnepi szentmisén részt vett a környék papsága és sokan a hívek közül is, mutatva a nagy püspök iránti tisztelet aktualitását. Közreműködött a Szent Cecília kórus.

Homíliájában a főesperes-plébános Márton Áron élettörténetének fontosabb állomásait felevenítve elmondta: a papi élet minden szakaszát bejárta, s ennek az útnak a sokszínűségét mutatja, hogy káplánként, hittanárként plébánosként, püspöki titkárként, hitszónokként is működött. Tudta, látta, hogy nagy időkhöz nagy emberekre van szükség, s ezt a püspökké szentelése utáni viharos történelmi időkben átélte. Szolgálata során – püspöki jelmondatához hűen – nem vonakodott se a munkától, se a szenvedéstől. Ma is élmény a vele való találkozás azok számára, akik „fiai voltak”, de élményről beszélnek azok is, akiket ő bérmált vagy akikkel csak találkozott. Márton Áron emberi nagysága nem fogadná el a magasztalást, ezt hirdeti helytállása, kiállása az ember, az emberi méltóság mellett. Ma pedig az iránta való tisztelet arra is ösztönöz, hogy újra és újra a tettekkel bizonyítsunk, emberré, emberivé váljunk, és tegyünk annak érdekében, hogy méltók legyünk szellemi örökségéhez – fogalmazott Kovács Sándor.

Február 10-én délelőtt kiállítás nyílt Márton Áron tiszteletére a Szent Mihály-templom keresztelőkápolnájában. A tárlat anyagát Hegedüs Enikő művészettörténész állította össze, melyet a főesperes-plébános bevezetője után ismertetett. „A kolozsvári püspökszentelés nagy eseményére, Márton Áron püspök személyére kívánjuk ráirányítani a figyelmet ezzel a kiállítással is” – ismertette Hegedüs Enikő.

A falak mentén felállított pannókon fotóanyag, az üvegtárlókban emléktárgyak és kéziratok, könyvek, folyóiratok láthatóak. Ezek közt említendő az írásait is magába foglaló néhány folyóiratszám az Erdélyi Iskola, A Hírnök, az Erdélyi Tudósító című lapokból, a plébánossá való megválasztása után, Vorbuhner püspök és Gajdátsy Béla irodaigazgató által aláírt – 1938. augusztus 21-én kelt – plébánosi kinevezése, amelyet a plébániai levéltárban őriznek. A püspökké szentelés programja is látható, amely már előző nap, február 11-én elkezdődött. Kiállították a február 12-én reggel 9 órakor kezdődő szertartás meghívó leveleit is. Külön étlapot is nyomtattak a díszebéd meghívottjainak. Az egyiken Jakab Antal, mint segédlelkész neve szerepel. A püspökké szentelés szertartásról és köszöntésekről, az új püspök iránt megnyilvánuló szeretet kifejezéseiről szintén láthatunk nyomtatványokat – mondta el a művészettörténész.

A Szentelik a püspököt kiadvány részletes képet ad az ünnepségről. Püspöki pileolusa jelenlétét idézi. A harmadik tárlóban XI. Piusz pápa apostoli levelének másolatát láthatjuk, amellyel Márton Áront gyulafehérvári püspökké nevezi ki. Az eredeti, ólompecsétes bullát a gyulafehérvári Érseki Levéltárban őrzik. Címerét a neves erdélyi heraldikus, Keöpeczi Sebestyén József tervezte 1939 február-márciusában. Püspöki címere tartalmazza Erdély, a vármegyék és Erdély uralkodóinak címereinek egyesített motívumait.

Február 10-én délután a nőszövetség dísztermében Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora, Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője tartott előadást Szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása címmel. A Ferenc pápától vett címmel azt kívánta sugallni az előadó, hogy Márton Áron a mindennapos helytállásban, a sokszor fárasztó apróságok következetes megtételében vált szentté. Nem kiemelkedő, hősies dolgokat kell tehát keresnie annak, aki őt követni akarja, hanem azt kell megtalálni, hogy itt és most mi a teendő.

Márton Áron kolozsvári korszakáról szólva Kovács Gergely olyan részleteket emelt ki, amelyekben egy-egy ma is aktuális tanítás rejlik. Az a kor sem volt vidámabb és könnyebb, mint a mai: nehéz háború után, kisebbségi, teljesen új helyzetben, gazdasági válság kellős közepén élt. Márton Áron mégsem siránkozott és panaszkodott, hanem azt kereste, mit lehet a sok lehetetlenség között megtenni, s azt mindig bátran és következetesen meg is tette; nem keresett kibúvót, kényelmet, nem mások tetszésére törekedett – fogalmazott a boldoggá avatási ügy posztulátora. Arra biztatta a hallgatóságot, hogy tettekben kövessék Márton Áront.

Az érdeklődők a helyszínen kedvezményesen vásárolhatták meg az ünnepségre újranyomtatott Szentelik a püspököt című egykori kiadványt, valamint a Verbum Kiadó és a Szent István Társulat által közösen kiadott Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről című tanulmánygyűjteményt. Este a Szent Mihály-templomban a Mustármag Énekegyüttes Népemért vállalom című, Márton Áron tiszteletére írt zeneművét mutatta be.

A kolozsvári Márton Áron-ünnepségsorozat harmadik napján Marton József egyháztörténet-professzor előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Bogdán Zsolt UNITER-díjas érdemes művész tolmácsolásában Márton Áron tiszteletére írt verseket, továbbá a Potyó István karnagy által összeállított zenei műsort hallhatták meg.

A bevezetőben Kovács Sándor főesperes-plébános mutatta be az előadást tartó professzort, kitérve egyházi pályája jelentősebb állomásaira. Ezt követően Marton József A 75 éve püspökké szentelt Márton Áron címen tartott átfogó előadást, amelyben a csíkszentdomokosi útkereséstől a frontélményeken át a teológiáig vezető utat vázolta  – a fiatal Márton Áron papi ténykedését, a püspöki élet nehézségeit, a börtönéveket, s az azt követő, megszorításokban bővelkedő éveket. Rámutatott Márton Áron következetességére, munkabírására, helytállására, tisztánlátására, amely  nemcsak egyházi, de az erdélyi magyarság életkérdéseiben is megnyilvánult, s amellyel a kommunista hatóságok gyűlöletét, ugyanakkor mint méltó ellenfél a tiszteletét is kiváltotta. Előadása zárásaként a magyar szellemi élet nagyjaitól Márton Áronra vonatkozó jellemzéseket idézett.

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség/Magyar Kurír