Születésnapját ünnepelte a szalézi rend

Don Bosco akkor 44 éves volt, az első szaléziak pedig csak 17-en voltak, fiatal papok és papnövendékek.

Don Bosco egy szerzetesrend megalapítását tervezte, és igen nagy gondot fordított arra, hogy kik legyenek az új tagok. Ugyanis felnőtt munkatársai sorban elhagyták, ami nagy fájdalmat okozott neki. Azonban nem felejtette el, hogy a követendő utat a Szűzanya megmutatta neki már gyermekkori álmában: a pásztorok a nyájból kerüljenek ki.

Michele Rua 1855 márciusában tette le első fogadalmát, pár hónappal később követte Don Alasonatti. 1856-ban Giovanni B. Francesia következett, közülük azonban senki sem gondolt arra, hogy egy kongregáció tagja legyen. Csak arra gondoltak, hogy szorosan kötődjenek Don Boscóhoz és segítsenek neki.

1859-ig senki sem jogosította fel Don Boscót, hogy egy szerzetesi kongregáció vezetőjének mondja magát. Szép számú papnövendék volt körülötte, akik tőle kapták meg a reverendát, de ez is csak azért volt lehetséges, mert a torinói érsek látta, hogy az oratórium munkájában előnyös, hogy Don Boscónak vannak jó segítőtársai.

Don Bosco szép csendben kezdte el a rendi szabályzat megírását 1855-ben. Szem előtt tartotta a saját tapasztalatát, azokat a „szabályzatokat”, amelyeket ő írt az oratórium számára; kikérte mások tanácsát, tanulmányozta a régi szerzetesrendek szabályait, és tüzetesen megvizsgálta a legújabb kongregációk irányvonalait. 1857-ben elkészült a szalézi tevékenység első írásos megfogalmazása, amelyet Szabályoknak vagy Szabályzatoknak neveztek. Ezekben a Szabályzatokban nem volt semmi kolostori. Egy szerzetesi társaságról van szó, papokról és laikusokról, akik fogadalommal kötelezik el magukat, és a szegény ifjúság megmentésén fáradoznak. Az állam szemében polgárok maradtak.

1859. december 9-én Don Bosco úgy látta, elérkezett az idő, és nyíltan beszélni kell egy szerzeteskongregációról. A szobájába összegyűlt tizenkilenc „szalézi” előtt felvázolta a részleteket, és adott nekik egy hét gondolkodási időt.

A „belépési konferencián”, amelyet december 18-án tartottak, csak ketten hiányoztak a tizenkilencből, akik még az előző megbeszélésen ott voltak. Az összegyűltek társaságot vagy kongregációt óhajtottak alapítani. Egyhangúlag kérték Don Boscót, a kezdeményezőt és szorgalmazót, legyen a főelöljáró, így alakult meg a rend.

A megalakulása után a Szalézi Társaság igen gyorsan növekedésnek indult, 1863-ban 39, az alapító halálakor, 1888-ban pedig már 768 tagja volt.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír