Találkozás Jézussal a szent helyeken

A Szent Pál útjain című könyv Pál apostol tevékenységét és útjait követve bepillantást enged a kereszténység első időszakának küzdelmeibe. A Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön című munka viszont a magyar uralkodók és zarándokok néhol küzdelmes szentföldi útjait veszi sorra. A Találkozás Jézussal a szent helyeken ezúttal lelki zarándoklatra invitálja az Olvasót. Egyfajta útikönyvnek is tekinthetjük e kiadványt. Aki már járt a Szentföldön, mintegy újra felelevenítheti, összefoglalhatja élményeit, aki pedig még nem, bizonyára kedvet kap az utazáshoz.

Gyürki atya először a táj földrajzi adottságaival ismerteti meg olvasóját, több helyen utalva arra, hogy a Szentföld 2000 évvel ezelőtti és mai képe jócskán különbözik egymástól. A tájegységek bemutatásánál mindenekelőtt hangsúlyozza: „Nincs a földnek még egy olyan országa, ahol ilyen kis területen ennyi változatosságot, különböző tájat lehetne találni (síkság, hegyvidék, virágzó mezők, sivatagos tájak). Ezt látjuk, mikor a Szentföld különböző vidékein járunk. Csodálkozva fedezzük föl, hogy már maga ez a föld és rajta az élet tele van teológiai mondanivalóval, Isten megtapasztalásával.”

A földrajzi tájak közül a sivatag a találkozás helye – írja a szerző. „A sivatag mérhetetlensége, benne az elhagyottság, a barátságtalanság” (MTörv 1,19) félelemmel tölti el az embert, s csak azért halad át a sivatagos területen, hogy zöldet találjon nyája számára. „A sivatag megvilágítja az ember szívét” – véli Gyürki László, hiszen aki a Negevben vagy a Sinai ösvényein jár, átélheti az ember igazi dimenzióit: „aki egyedül van, elveszett és tehetetlen, de újra Isten kezébe teheti le sorsát, akivel azután minden lehetséges számára, és ekkor a sivatag újraéled”. A sivatag mindig kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy hosszú területet kell bejárni a zarándoknak, mire rátalál egyetlen zöld területre, egy fára vagy egy bokorra, amely azt jelzi számára, hogy ott újra van víz, vagyis élet. „Ez »megtapasztalható« bizonyítéka Isten jelenlétének: annak az éltető erőnek érinthető jele, amit a Teremtő kiöntött a természetbe (Iz 41,19).” Aki járt már a Szentföld sivatagos területein, és látott már a szárazságban felbukkanó oázist, az előtt bizonyára még erőteljesebben körvonalazódik a mustármag-hasonlat jelentésköre.

A földrajzi tájak bemutatása és teológiai tartalommal való megtöltése után a Jézushoz kapcsolódó helyeket keresi fel a szerző. Ezt az ötödik evangéliumnak nevezi Gyürki atya, hiszen véleménye szerint, aki ellátogat a szent helyekre, még jobban megértheti az írott négyet, s ezáltal még közelebb kerülhet Jézushoz.  A zarándok első útja Názáretbe vezet. Názáret egy kis völgyben fekszik, észak felől a 490 méter magas Dzsebel-en-Nebi Szain határolja. A völgyet hosszában 20, széltében 10 perc alatt be lehet járni. A mai Názáretben arabok, főként muzulmánok élnek. A nazara szó őrt jelent. „A keresztények számára Szűz Mária az őr, az Ige letéteményese. Készsége és Istennek mondott igenje nekünk adta Fiát, a világ üdvözítőjét.” Az első században egyetlen kútja volt Názáretnek, amely ma a város északi oldalán található és Mária forrásának nevezik. Ennél a forrásnál található a görög ortodoxok Szent Gábriel temploma. A mai látogató természetesen már nem ezzel a kicsi Názárettel találkozik, hanem egy nagyobb és fejlődő várossal. Az itt élők azonban továbbra is őrzik a kétezer évvel ezelőtti események emlékét, és „alázatosságban, imádságban, elmélkedésben és munkában tesznek tanúságot Krisztus megtestesüléséről.” Itt található a hatalmas, kétszintes Angyali Üdvözlet-bazilika, amelynek központi része a barlang, vagyis Mária háza. A benne lévő fehér márványoltáron a következő felirat olvasható: Verbum caro hic factum est (Az Ige itt lett testté). A tábla az emberiség történetének legnagyobb eseményére emlékeztet, amelyről Szent Lukács evangéliumában olvasunk (Lk 1,26–38). Ebben a környezetben szinte ma is érezzük a Szűzanya és Gábor angyal jelenlétét. „Ide jött a főangyal Isten trónjáról, hogy az örökkévaló Isten köszöntését hozza a kegyelemmel teljes Szűz Máriának” – véli a szerző. „Szent óra ez az ég és a föld számára – a hívás órája és a kiválasztás órája: Mária, Isten téged választott ki, hogy Isten Fiának anyja légy. »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni« (Lk 1,35).”

Názáretben folytatva utunkat, lélekben elsétálhatunk az Angyali Üdvözlet bazilikájától száz méterre található Szent József-templomhoz, amely alatt szintén egy barlang található, Szent József egykori háza. Ezen a helyen cseperedett fel Jézus.

E fontos települést elhagyva a szerző Ain Karembe kalauzol bennünket, amely három domb között, egy üde oázisban terül el. Ain Karem ma már Jeruzsálem része, egykor azonban különálló település volt. Nevének jelentése: nemes forrás vagy szőlőhegy forrása. Mária „itt találkozott idős rokonával, Erzsébettel, aki a Szentlélek indítására így köszönti: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.« Ezután Mária egy szép énekben fejezi ki háláját Isten iránt, amelynek kezdő sora így hangzik: »Magasztalja lelkem az Urat...« Szent Lukács evangéliumából megtudjuk, hogy később Zakariás házában megszületett az angyal által előre jelzett gyermek, Keresztelő János.”

A Szentföldet felkereső zarándokok útjának egy nagyon fontos állomása a Születés bazilikája Betlehemben. Minden bizonnyal a feledhetetlen élmények közé tartozik ezen a helyen részt venni a szentmisén. „Nem fontos, hogy ez a nap milyen közel esik karácsonyhoz, mert Betlehemben, akár a barlangnál vagy a Pásztorok mezején, a Gloria in excelsis kápolnában minden nap karácsony van.” Betlehem és az itt bemutatott szentmise a megtestesülés misztériumára emlékeztet, „az egyetlen eseményre, amely tovább folytatódik az időben. A szentmise Betlehemben vagy bárhol a világon, jelenvalóvá teszi azt a pillanatot, amelyben a megtestesülés és a megváltás megvalósult, és majd Krisztus második eljövetelekor teljesedik be véglegesen” – írja a szerző.

Aki Gyürki atyával tart, eljuthat a Jordán folyóhoz, „ahol keresztelő János hirdette a bűnbánat keresztségét, ahol Jézus is beállt a bűnbánók sorába, és kérte a megmerítést Jánostól.” A negyvennapos böjt hegyére felkapaszkodva láthatja „Jézus böjtjének és megkísértésének helyét”, amit a hagyomány Jerikó vidékére helyez. A Genezáreti-tó Jézus tava. Nagyon sokszor találkozunk vele az evangéliumok lapjain, nevezik Galileai-tengernek, Tibériás tavának és Kinneretnek is. „Jézus idejében a tavat mintegy tíz város vette körül, amelyek közül néhány nagyon népes volt. Az evangéliumi helyek ma mind romokban hevernek, kivéve Tibériást. Jézus nagyon sokat tartózkodott a Genezáreti-tó vidékén. Itt kezdte el hirdetni evangéliumát. A tó partján járva látta meg halászás közben Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost, s hívta meg őket apostolának. Feltámadása után is a tó partján találkozott apostolaival.”

Ebben a bejegyzésben csak néhány nevezetességet emeltünk ki. Akik végigjárják a zarándokutat a szerzővel, azok hallhatnak többek között Kánáról, a Sinai-hegyről, Kafarnaumról, Galileáról, Tabgáról, Betániáról, valamint megcsodálhatják a Mennybemenetel kápolnáját és a Miatyánk-templomot is, ahol 75 nyelven olvasható az Úr imája, kivéve magyarul, hiszen „a magyar nyelvű táblát hiába keresi a zarándok a folyosón, ez a kolostor kápolnájában található. Ide viszont zarándokokat nem engednek be a nővérek, hogy imádságukat és csendjüket ne zavarják.”

A kereszténység legfontosabb helyszíneit 2000-ben Boldog II. János Pál pápa is felkereste. Gyürki László könyvéből ezeknek a napoknak az eseményeit is megismerheti az olvasó.

(Gyürki László: Találkozás Jézussal a szent helyeken Martinus Kiadó 2013.)

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír