Tegyük tündérkertté szülőföldünket! – Csaba testvér üzenete

Transylvania! Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nemcsak nevünkben, hanem létünk ezer szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz. Valljuk, hogy az erdők népei vagyunk, és ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor, hatalmas erdők, s annak megannyi kincsei! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket, fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, jelen vannak ezer formában a mindennapi életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei mind mi, de sajnos mi nagyon sokszor mostoha testvérekként bánunk velük! Erdélyben rengeteg gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas, ősi erdőinket! Egy repülővel, ha hosszan szálunk figyelmesen a Kárpátok felett, szörnyülködve láthatjuk a rengeteg pusztítást, mindenütt feltépett föld, vádlóan az ég felé meredező csutakok! Székelyföld múltja szorosan kötődött az erdőhöz, a fákhoz, és meg vagyunk győződve, hogy jövőnk is össze van kapcsolva a hegyeink csendes, békés lakóival, az ők pusztulásuk a mi pusztulásunkat is jelenti!

Népünk fák iránti tiszteletét nagyon szépen jelzi, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus fogantatásának titkát, az Égnek a Földel való egyé válását őseink Gyümölcsoltó Boldogasszony néven ünnepelték, és ehhez az ünnephez kötődött a facsemeték kiültetése, oltása, szemezésének szép szokása is! A csíksomlyói ferences testvérekkel azt tervezzük, hogy e szép ünnepet, és a hozzá kötődő népi szokásokat tudatosan fel kellene elevenítenünk, sőt a fák, az erdők iránti tisztelettel tovább is gondolnánk, és az Ezer Székely Leány Napja ünnepéhez hasonlóan, az erdészek, kertészek, ácsok, asztalosok, a fával foglalkozó emberek ünnepévé tennénk, ha ebben a szakemberek és a politikusaink támogatását elnyerjük! Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-re esik, de mi március utolsó hétvégéjén szeretnénk templomainkba meghívni mindazokat, akik a fák szaporításával, gondozásával, annak értékesítésével, feldolgozásával foglalkoznak. Szeretnénk Isten áldását kérni rájuk és kezük munkájára, a fákra, cserjékre, az erdőinkre! Ezen a napon szeretnénk, ha templomunkba facsemetéket, gyümölcsfaoltványokat hoznának a kertészek, az erdészek, és ha a templom előtti téren vagy a város főterén, egy szép vásárral egybekötött kiállítás lenne, ahol nem csak facsemetéket lehetne vásárolni, de mindazt, amit nagyszerű mesterembereink, ácsaink, asztalosaink, szobrászaink fából készítenek! Természetesen azt szeretnénk, ha ezt a szép ünnepet nemcsak Csíksomlyón, hanem Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medence minden templomában, térségében hasonlóképpen megrendeznék, és ha minden család, közösség egy-egy facsemetét, vagy kisebb ligetnyi fát elültetne! Fontos, hogy ez az ünnep tudatosítsa bennünk, hogy létünkben, fennmaradásunkban mennyire rá vagyunk utalva az erdőkre, a gyümölcsöt termő fáinkra, bokrainkra. Jelszavunk: aki fát ültet, az bízik a holnapban, hisz a megmaradásban! Ültessünk fákat, erdőket, tegyük tündérkertté szülőföldünket!

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

2014. február 13., csütörtök

magnificat.ro/Magyar Kurír