Hozzátette: az ökumené nem olyan lehetőség, amit az egyház kedve szerint elfogadhat vagy elutasíthat, hanem inkább „szent kötelesség”. Mint mondta, az anglikánok befogadása összhangban van a zsinat Unitatis Redintegratio című dokumentumával, amely megkülönbözteti az áttéréseket, illetve az ökumenizmust mint a más felekezetekkel az egység érdekében folytatott párbeszédet.
Eközben Anglia és Wales katolikus püspöki kara felállított egy bizottságot, hogy így segítse kétszáz, a katolikus egyházba való belépés mellett döntő anglikán egyházközség integrációját. Az anglikánok Rómához csatlakozása kapcsán fontos kérdés a plébániák és templomok tulajdonjoga – mondta John Broadhurst, Fulham anglikán püspöke, a Forward in Faith szervezet elnöke. Hozzátette: tömeges áttérésekre számít, szervezetének – amely az anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágához, az ún. felső egyházhoz (High Church) tartozik – már most ezer pap tagja van, és rajtuk kívül is sokan egyetértenek velük.
A katolikus püspökök bizottsága a templomok megosztott használatának lehetőségén gondolkodik, illetve azon, hogy esetleg egyes templomokat száz évre bérbe adnak – írja a CNA katolikus hírportál.
Az anglikán egyházban jelen lévő irányzatok közül a katolicizmushoz közel álló, említett „felső egyház” tagjait „anglo-katolikusok”-nak is nevezik. Ugyanakkor a „felső egyház” nem minden tagja „anglo-katolikus”. Az „anglo-katolikusok”-at hívják még „katolikus anglikán”-nak és „anglikán katolikus”-nak is. A protestantizmushoz és az „evangéliumi” szabadkeresztényekhez közelebb álló anglikán irányzat neve „alsó egyház” (Low Church), míg a harmadik irányzat a „Broad Church”, „széles” vagy „tágas” egyház, amelyet ma „liberális”-ként értelmeznek. A három irányzat közti különbség a liturgiához és az egyházi hierarchiához való viszonyulásban fedezhető fel, valamint abban, hogy mennyire értelmezik szabadon a teológiai, doktrinális kérdéseket.
Magyar Kurír