Templomszentelés Jásdon

A mindössze 800 lelkes bakonyi falu – mely leginkább szentkútjáról és melléje épült kegykápolnájáról, valamint búcsújáróhelyéről ismert – ősi település, hiszen már a Krisztus előtti évszázadokban is lakott terület volt, s a mai plébániatemplom helyén már a XII. században egy bencés kolostor állt (amely később a török korban elpusztult). A Szent György tiszteletére benedikált ősi templomának a helyén épült a XVIII. században a falu birtokosai, a Zichyek jóvoltából első temploma, először fából, majd miután az tűzvész martaléka lett, kőből. A kőtemplom is többször leégett és többször átépítették.

A mára megszépült hajlék konszekrálását a főpásztor a szentmise keretében a Szűz Mária Szent Neve búcsújához kötődően végezte el. A szentáldozatot Czár Péterrel, a templom plébánosával koncelebrálva mutatta be. Szentbeszédében Mária nevének legismertebb jelentésárnyalatairól („keserűség”, „akit Isten szeret”) szólott, továbbá arról, hogy sok női név létezik, amelyek valamiképpen összefüggenek Máriával. A Szűzanyát sokféle jelzővel illették a keresztény történelem során, s ezek nemegyszer keresztnévvé önállósodtak. Példaként említette a mennybe fölvett Máriát (Maria Assumpta), melynek jelzője a spanyol átírásban Assuntaként önálló női név lett. Megemlítette továbbá a Carmen (Kármelhegyi), a Dolores (Fájdalmas), a Mercédesz (Fogolykiváltó), a Rózsa, Rozália (Rózsafüzér Királynéja), a Blanka (fehér – Havas Boldogasszony), a Fatima (a Fatimai Szűzanya) Mária-jelzőkből önállósodott keresztneveket.

A szentelési szertartás a Mindenszentek litániájával kezdődött, majd az érsek megkente krizmával az oltárasztalt, a felújított oltárt, a templom falait, és utána szenteltvízzel és tömjénnel meghintve azokat, Isten áldását, megszentelő kegyelmét kérte a hajlékra Szűz Mária Világ Királynéja védelme alatt. Végül, mintegy az ünnep megkoronázásaként, megbérmálta a szentség felvételére felkészült fiatalokat.

Toldi Éva/Magyar Kurír