Testvérek az áldozathozatalban – Tan Dun Buddha-passiójának magyarországi bemutatója

Kultúra – 2024. május 4., szombat | 17:30

Ha létezik kortárs komolyzenei darab, amely nemcsak művészi és szigorú szakmai szempontból állhatja ki az idő próbáját, hanem akár még Carl Orff Carmina Buranájához hasonló széles körű és osztatlan népszerűségre is szert tehet, akkor az Tan Dun Buddha Passionje.

A kínai komponista európai oratóriummintákat követő, mandarin és szanszkrit nyelvű műve Kelet és Nyugat kultúrájának, spiritualitásának, dallamvilágának társításából született. Az eredmény az ősi eredetű tradicionális hangvétel, a dallamos, filmzeneszerű, orientalista neoromantika, a formabontó, új utakat kereső impresszionizmus és az „organikus zene” nem egyszerű ötvözete, inkább egymásra rétegzése. Egyetlen „nehézsége” a gigantikus volta; a megszólaltatásához szükséges apparátus magáért beszél: óriási szimfonikus zenekar jelentős ütős szekcióval, nagy létszámú vegyes kar, négy klasszikus értelemben vett operaénekes szólista (szoprán, mezzo, tenor, basszbariton); az autentikusság erősítése jegyében pedig hozzájuk szegődik még egy „őslakos” énekesnő, egy (mongol) torokénekes morin khuurral, és a pi-pá játékát artisztikus tánccal kísérő előadó-művésznő.   

Tan Dun, akit Ang Lee Tigris és sárkány című filmjének zenéjéért Oscar-díjjal tüntettek ki, korunk egyik legismertebb komponistája; szimfóniák, szimfonikus költemények, versenyművek alkotója, és nem utolsósorban jelentős operaköltő is. A kínai nagy fal építését kezdeményező és az agyaghadseregéről elhíresült Csin Si Huang-tiről szóló Az első császárt 2006-ban Plácido Domingo főszereplésével, a szerző vezényletével, Zhang Yimou rendezésében a New York-i Metropolitan Opera mutatta be.

A német, amerikai és ausztrál zenekarok felkérésére 2018-ra elkészült, Drezdában debütáló, 2019-ben Sanghajban, az Orchestre national de Lyonnal „élőben” felvett és a DECCA gondozásában CD-n megjelentetett Buddha-passió magyarországi premierjére április 14-én, a Bartók Tavasz keretében a Művészetek Palotájában került sor. Tan Dun nem először lépett fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. 2017-ben a Concerto Budapest hívta meg, ahogyan most is. Hét évvel ezelőtt a Nu Shu – The Secret Songs of Women című műve mellett egyik példaképétől, Bartóktól A csodálatos mandarint vezényelte.   

Nem ritkák az ünnepi alkalmak, a nagy hangversenyek, sőt a zenetörténeti jelentőségű események sem a Müpában, a Buddha-passió szcenírozott koncertje azonban ezek sorából is kimagaslik. A szerző rangján, a darab vállalásának roppant léptékén túl itt valóban égtájak, vallások, hitek, nyelvek, kultúrák és népek találkoznak. A mű „ősforrása” a Tunhuang/Dunhuang melletti Mokao/Mogao-barlangok, más néven az Ezer Buddha-barlangtemplomok sora, amelyeket a 20. század elején Stein Aurél brit színekben folytatott kutatásai, közlései és fényképei nyomán ismerhetett meg a Nyugat. A szülőhazájában gyermekként a mérhetetlen pusztítást eredményező kulturális forradalom idején eszmélő, ma már világpolgár Tan Dun e kínai világörökségi helyszínen, a Selyemút mente egykori fontos kultuszhelyén, a Krisztus utáni 4. és 14. század között kialakított, falfestményekkel, szobrokkal díszített mintegy ötszáz üreget, sziklába vájt grottát magában foglaló barlangrendszert bejárva szerzett inspirációkat. A genius locit kifejező röpködő apszarákon túl különösen a 158-as számú barlang tizenöt méter hosszú nyugvó Buddhája, a megvilágosodást, a nirvána boldogságát tükröző falképek hatottak rá. A százperces darab koncepciója szerint a pihenő Buddhát körülvevő tanítványok példázatos történetei elevenednek meg a szerző által a partitúrában operának titulált Buddha-passió hat rövid „felvonásában”, amelyek A bódhifa, A kilencszínű szarvas, az Ezer kar és ezer szem, a Zen kert, a Szív Szútra és a Nirvána címet viselik. 

A kis hercegnek megvilágosodása (a bódhifa alatti negyvenkilenc napon át tartó meditációja, Buddhává válása) előzményeként egy lehullt, halott madár láttán rá kell döbbennie: a lét értékét mutató mérleg serpenyőit hússal, földi mértékkel nem lehet kiegyensúlyozni. Csak önmagát, teljes valóját teheti mércévé, mert minden létező egyformán fontos és pontosan ugyanannyit ér.

A csodálatos, ritka vadat, a kilencszínű szarvast hiába próbálják óvni nővérei, annak ellenére menti ki a fuldokló férfit az erdei tóból, hogy jól tudja: az Ember hamarosan árulója és gyilkosa lesz.

A császár három lánya közül a legszebb, Miaoshan karjait és szemeit ajánlja fel cserébe azért, hogy egy anya és haldokló kisgyermeke életben maradhasson; mondván, ha el is veszíti azt, amit a „szüleitől kapott”, Buddha szíve továbbra is benne, az övé marad.

A Songshan-hegyi zen kertben buddhista szerzetesek meditálnak, a kilences szám mantráját zengik. Daman Hongren mester Hui Neng zen pátriárkával, a „Favágóval” keveredik filozófiai vitába hitük alapkérdéseivel kapcsolatban. Polemizálásuk tárgya egyebek mellett a test és a bódhifa összefüggése, az elme, a poros tükör megtisztítása…  

Szív Szútra a régóta tartó, hosszú útjába belefáradt, fagyhidegben haldokló Nina és az énekes vándorszerzetes, Kongxian meghitt egymásra találásának tragikus kimenetelű története.

A nirvánába való belépésre készülő Buddhának a megrendült tanítványok utolsó kérdéseiket teszik fel: „Te Isten vagy?”, mire így válaszol: „Nem.” – „Isten Fia vagy?” „Nem.” – Isten küldött? „Nem.” – „Kérünk, világosítsd meg: mi vagy?” – „Én vagyok… A felébredt…” Néma csend az átmenet, majd a finálé mind erősödő „himnusz”, dübörgő kavargás, a beérkezettek ujjongása.

Tan Dun megindítóan „hatásvadász”, a négy őselemet is megidéző, eklektikus passiójának minden tételében felbukkanó ódák az „együttérzés dicséretei”; harmóniáról, szeretetről, békéről, figyelemről, a szenvedés és az áldozathozatal értelméről szólnak. Az evangéliumokat olvasva rájövünk arra, hogy az emberiség valamennyi maradandó, örök sorsunkat érintő zseniális alkotása valójában ugyanarról szól. Ahogy a húsvét misztériuma nyomán Michelangelo Pietàja, Dosztojevszkij Krisztus-képe, Parsifal fegyvertelen küzdelme a Megváltóért, Georges Bernanos „kegyelemtana”…, úgy a glóbusz túloldaláról üzenő Buddha-passió is világossá teszi: a részvét, az együttérzésből fakadó áldozat menti meg a világot. Ezt is, azt is. Mindannyiunkat.

Fotó: Posztós János (Müpa)

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 28-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria

Elliot Madore és Huiling ZhuJiangfan Yong és BatubagenA Buddha-passió először Budapesten: Elliot Madore, Sen Guo, Huiling Zhu, Tan Dun, Káel Csaba, Henry Ngan, Han Yan, Jiangfan Yong, Batubagen, a Concerto Budapest és a Magyar Rádió ÉnekkaraA zeneszerző-karmester: Tan Dun