Töretlen hűség Krisztushoz – Boldog Meszlényi Zoltánra emlékeztek Budapesten

Hazai – 2021. március 7., vasárnap | 17:02

Boldog Meszlényi Zoltán püspök emléknapján, március 4-én este Horváth Zoltán protonotárius kanonok, plébános vezetésével mutattak be koncelebrált szentmisét a vértanú tiszteletére a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban. A szertartás előtt ünnepi vesperással emlékeztek a mártírhalált halt püspökre.

Horváth Zoltán a vesperáson idézett Meszlényi Zoltánnak az 1945 júniusában az esztergomi Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplomban tartott papszentelésen elmondott beszédéből: „Visszaemlékszem arra az időre, amikor Rómában és Innsbruckban tanulhattam. Nevelőim számtalanszor figyelmeztettek atyai szavakkal, hogy az élet és különösen a papnak az élete katonáskodás a földön. A lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját emberi gyarlóságunkkal és azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint a szent titkok kiszolgáltatóinak; hogy a világ az ő démoni erejével mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja és nem is képes elviselni az erkölcsért és a jóért folytatott harcot, s ennek a harcnak végső kimenetelébe vetett győzedelmes hitet, mellyel az Egyház papjai előtte jelentkeznek.”

Az esperes, plébános arról beszélt ezután, hogy a II. világháború után Közép-Kelet-Európában valóban hatalomra jutottak az ateista, démoni erők, melyek Nyugat-Európában a liberalizmus köntösébe bújtak. Mindkét irányzat célja ugyanaz volt, ahogyan azt Szent II. János Pál pápa megfogalmazta: a kommunizmus és a kapitalizmus is az ember kizsákmányolásáról szól, és arról, hogy a személyt szolgaságban tartsa.

Meszlényi Zoltán az idézett beszédben arra is kitért, hogy Serédi Jusztinián hercegprímás 1944 végén, látva népünk tragikus sorsát, kiadta papjainak a parancsot, hogy küldetéséhez híven mindenki maradjon meg a gondjaira bízott hívek között. „És amikor figyelmeztetett, hogy a papoknak a legnagyobb megpróbáltatások idején is teljesíteniük kell kötelességüket, még a vértanúság árán is, a mártírium gondolata nem döbbentett meg, nem csodálkoztam, sőt, természetesnek tűntek fel az Üdvözítő szavai, eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni Istennek” – fogalmazott Meszlényi Zoltán 1945 júniusában.

Horváth Zoltán terézvárosi plébános az ünnepi szentmisén mondott beszédében emlékeztetett rá, hogy az ötvenes években sokan – akár véres vagy fehér vértanúság, üldöztetés által – megélték azt, amiről Meszlényi Zoltán az 1945-ös papszentelésen beszélt.

Tudjuk, hogy Brenner János és Meszlényi Zoltán mártírhalált haltak, de fogalmunk sincs, mit érezhetett az a rengeteg pap, akiknél éjszaka megjelent a lefüggönyözött fekete autó... és elvitték, megverték, megkínozták őket. A világ ma sem fogadja be Krisztus erkölcsi tanítását – folytatta a szónok –, sosem fogja megérteni az Egyház jóért folytatott küzdelmét, hogy lehet önzetlenül, szeretetből, mindenféle hátsó szándék nélkül jót tenni az emberekkel. A világ több pontján napjainkban is fizikailag üldözik a keresztényeket. Ám az üldöztetés szellemileg is zajlik, a médián keresztül, úgy, ahogyan azt csak a démon, a sátán tudja: vádolja, lejáratja az Egyházat, a kereszténységet, rossz színben tünteti fel, miközben úgy tesz, mint aki jót szeretne adni az embereknek. Ezzel együtt kell élnünk, de soha ne felejtsük el Jézus szavait: az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az Egyház, ha Krisztust, az Ő erkölcsét és igazságát hirdeti, éli, fennmarad a világ végéig. Ez adott erőt a börtönben Meszlényi Zoltánnak, és nagyon sok névtelen társának, így tudtak kitartani a hűségben mindvégig, a legsúlyosabb megpróbáltatások idején is. Ez adjon nekünk is erőt, minden megkeresztelt katolikusnak.

A szentmise evangéliuma Lukács könyvéből hangzott el: a gazdag ember és a szegény Lázár története (16,19–31). Homíliájában Horváth Zoltán megvilágította: a gazdag ember nem azért került a pokolra, mert nem tudott hinni, hanem mert nem tudott jót cselekedni a szegény Lázárral. Ő pedig nem azért emelkedett fel a mennyek országába, mert szegény volt, hanem mert egész életében szenvedett. Jézus azért jött el a világba, hogy megváltó halálával minden embert üdvözítsen. Mindnyájunkért meghalt a kereszten, a mennyek országának kapuja valamennyiünk számára nyitva van. Nagy azonban a felelősségünk: képesek vagyunk-e úgy élni, hogy vonzóvá tesszük az emberek előtt Krisztus és az Egyház tanítását, rávezetjük-e őket a személyes példánkkal az üdvözülés útjára?

A plébános röviden ismertette Meszlényi Zoltán életútját, kiemelve, hogy folyamatosan haladt előre az egyházi hierarchiában. Elbízhatta volna magát, hiszen olyan sok ember fordul ki magából, ha hatalomhoz jut. A hatalom és a pénz birtoklása, közelsége tönkre tudja tenni a személyt. Meszlényi Zoltánnal azonban nem ez történt: püspökként is közel tudott maradni az emberekhez. Létrehozott például egy gyermeksegélyező alapítványt, melyet aztán anyagilag is támogatott. Olyan gyerekeket gondoztak csecsemőkoruktól kezdve, akik egyébként az utcán tengődtek volna. A szegényeket is rendszeresen támogatta a püspök. Tisztában volt azzal, amivel az evangéliumi gazdag ember nem: a szegény azért áll ott a kapujában, hogy neki alkalma legyen jót tenni vele, és eljutni ezáltal a mennyek országába.

Boldog Meszlényi Zoltán bizalma és hűsége mindvégig rendíthetetlen volt Krisztushoz, üldözői és kínzói ezért nem tudták megtörni – hangsúlyozta homíliája végén Horváth Zoltán esperes, plébános.

Fotó: Budapest-Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria