Amit Andrés Calleja és Jacky Doyen szalézi szerzetesek az „ő” menekült gyermekeikről mesélnek, talán erőszakosnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, mi mindent éltek át, nem csodálkozhatunk rajta.
A két szalézi az isztambuli Don Bosco Iskolában él és dolgozik, ahova évek óta sok menekült gyermek és fiatal jár. A legtöbben Szíriából és Irakból jöttek, de vannak Afganisztánból, Marokkóból, Iránból és Pakisztánból származók is. A szalézi iskolában nem kérdezik tőlük, milyen vallásúak, a politikai meggyőződésükről sem érdeklődnek, és senkit nem utasítanak el.
A menekültek nagy része Törökországban a határ menti régiókban várakozik, de jónéhány család Isztambulban keres menedéket. A szaléziak szembesülve a kihívással, néhány éve átépítettek egy szomszédos plébániát és karitászközpontot annak érdekében, hogy több száz menekült gyermek számára iskolát nyissanak, és a menekültekkel foglalkozzanak.
A menekült családok általában nagyon szegények. A legtöbben egyszobás lakásban laknak, a szülőknek egész nap dolgozniuk kell, ezért a szalézi iskola nélkül a gyerekek annak a veszélynek lennének kitéve, hogy naphosszat az utcán csatangoljanak.
A gyerekek szülei tudják, hogy ez egy katolikus iskola, és hogy minden tanítási napot Miatyánkkal kezdenek, de ez senki számára nem jelent problémát. A legtöbb gyermek korábban alig vagy egyáltalán nem járt iskolába, ez különösen érvényes az utóbbi időben a háborús területekről érkező menekültek gyermekeire.
„Néha még a 17–18 éves fiatalok sem tudnak írni. Annyi traumát éltek át, hogy egyáltalán nem képesek összpontosítani. Előbb meg kell tanulniuk, hogyan kell tanulni” – mondja Andrés Calleja.
A gyerekek hétfőtől szombatig olyan alaptantárgyakat tanulnak, mint az olvasás, írás, matematika és földrajz. A legfontosabb azonban az angol – a teljes oktatás angolul folyik, mivel a legtöbb család angol nyelvterülethez tartozó országokba szeretne költözni.
Amellett, hogy a gyermekeknek oktatást és szabadidős tevékenységeket kínálnak fel, a szaléziak próbálnak segíteni a traumák leküzdésében, valamint a mindennapi kihívások, például a bürokratikus problémák megoldásában is.
Az osztrák Jugend Eine Welt segélyszervezet évek óta segíti az isztambuli Don Bosco Iskolát, és az utóbbi időben megnövelték e támogatást.
A legfontosabb – mondják az isztambuli szaléziak –, hogy sose veszítsék el a humorérzéküket, és hogy mindig kövessék Jézust.
Forrás és fotó: Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria