Történelemformáló személyiség – Szent II. János Pálra emlékeztek a Parlamentben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A rendezvény védnökei Marek Jędraszewski krakkói érsek, Kövér László országgyűlési elnök és Marek Kuchciński, a lengyel parlament marsallja (alsóházi elnöke) voltak.

A Pápa a vasfüggönyön túlról című, Krakkóban kezdődő emlékező rendezvénysorozat harmadik napját Budapestre, a Parlament felsőházi termébe szervezte meg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN). A konferencia előadásai Szent II. János Pál pápaságának a szovjet blokk országaira és egyházaira gyakorolt hatásáról szóltak.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes bevezetőjében hangsúlyozta: Európa – sőt mind az öt kontinens – számár lelki- szellemi földrengéssel ért fel, amikor negyven évvel ezelőtt a római Szent Péter téren az erkélyen megjelent a pápa, és azt mondta: „Ne féljetek, tárjátok ki a kapukat, nyissátok ki a szíveteket Krisztus előtt!” Nagy Szent II. János Pál pápa „az igazi emberi jogok harcosa” volt, szemben a liberalizmussal, amely szerint az embernek jogában áll a természeti és a társadalmi törvények ellenében cselekedni. A szentatya evangéliumi radikalitással beszélt a „haladásnak álcázott halál kultúrájáról”, védte az életet a fogantatástól a természetes halálig. Ez „nem tetszett a ’68-as nemzedéknek”, amely próbálta elhallgatni, jelentőségét kisebbíteni, kigúnyolni őt, sőt megpróbálták kioltani a pápa életét.

Különösen az nem tetszett, hogy a pápa kiállt az Isten által eltervezett-akart házasság mellett. Kiállt az emberi jogok mellett az öbölháború idején is. E háború ellen ötvenkilencszer emelte fel a szavát a béke pápája – mondta Semjén Zsolt. – 2005 tavaszán láthattuk betegségtől meggyötört arcát, ami akkor az egész szenvedő emberiség arca volt – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes, aki hangsúlyozta: a nagy pápa tanítása „bővízű forrás napjainkban is a deviancia sivatagában vándorló keresztény népeknek”.

Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke John Lukacs történészt idézte, aki esszét írt a pápáról amerikai látogatása után. Szavai szerint: amikor „a német és a szovjet vezetés felosztotta Lengyelországot, Karol Wojtyła is ott volt a leendő rabszolgák milliói közt”, pápaként pedig ő lett „a világ egyetlen megmaradt igazi uralkodója”.

Jarosław Szarek, az IPN elnöke méltatta a lengyel és a magyar nép történelmi léptékű együttműködését, kapcsolatát a nehéz időkben is. „Tudjuk, a szabadság felbecsülhetetlen érték, meg kell küzdeni érte, és ehhez mindenkor támogató alap a nemzeti emlékezet” – hangsúlyozta az elnök.

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke II. János Pál pápa egyházkormányzásáról beszélt. „»Ne féljetek! Nyissátok ki, nem, tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!« 1978 októberében ezekkel a bátorító szavakkal kezdte meg szolgálatát II. János Pál pápa. Több szempontból is prófétai üzenetnek lehet felfogni ezeket a szavakat, mert benne foglaltatik pápai szolgálatának minden lényeges sajátossága” – kezdte előadását Veres András. Kifejtette: II. János Pál pápa egyházkormányzása leginkább pasztorális jellegű, másrészt már krakkói püspöki szolgálata idején kitűnt éles és harcos szembenállása a kommunista eszmével. Nowa Hutában, a szocialista mintavárosban rendíthetetlen küzdelmet vívott egy templom felépítéséért. A kommunista államhatalom a legádázabb ideológiai ellenfelét látta a krakkói érsekben.

„Kétségtelenül állítható, hogy II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén az Egyház tekintélye és ereje lényegesen megerősödött a volt kommunista országokban, de talán nem túlzás állítani azt sem, hogy szerte a világban. Ezért nem csodálkozunk, hogy a sok szempontból meggyengült kommunista hatalom legfőbb vezetői mindent megtettek II. János Pál pápa személyes és hivatali tekintélyének aláásására, akár életének kioltása árán is – folytatta az MKPK elnöke. – Sokan vélik úgy, s talán nem is alaptalanul, hogy ha közvetetten is, de a pápának döntő szerepe volt a kommunizmus megbuktatásában. Igaz, 1995-ben erre a véleményre ő azt mondta, hogy a rendszer maga okozta bukását, mivel alapvető antropológiai tévedésre épült, tévesen ítélte meg magát az embert.”

„Szent II. János Pál pápa igazi apostol volt, aki Jézus missziós parancsát igyekezett pápaként is megvalósítani. Voltak, akik nem is értették egy-egy utazásának szándékát, ilyen volt a kubai látogatása is, de az eredmények minden esetben a pápát igazolták. Határtalan szeretet élt benne Isten, az Egyház és az emberek iránt. Ez adta neki azt a belső dinamizmust, amely egész pápaságát jellemezte. Valamiképpen úgy, ahogy Ferenc pápa mondta a napokban egyik reggeli prédikációjában: »Az igazi keresztény szerelmes az Úrba.« Ez a szerelem rá nagyon jellemző volt.”

Veres András arról is beszélt, hogy a pápának „a szó szoros értelmében megtérést eredményező találkozásai is voltak. A legtöbben talán a merénylőjével, Mechmet Ali Agcával történt találkozásra emlékezhetnek. Jézushoz hasonlóan II. János Pál pápa is megmutatta Isten emberi arcát, az emberek iránti végtelen irgalmas szeretetét. Az Isteni Irgalmasság mélyebb megértésére egy külön ünnepet rendelt. A krakkói Irgalmasság-bazilika megépítésével pedig egy igazi szentélyt adott a világnak, ahol mindenki megmerítkezhet Isten irgalmasságában.”

A Lumen gentium zsinati dokumentum egyházképe átsugárzott gondolkodásán és egyházkormányzásán – szögezte le a püspök. – Bátran védte a katolikus hitet, és teljesen azonosult az Egyház tanításával és hagyományával, de nyitott volt mindig az új teológiai irányzatokkal való dialógusra is. Meggyőződése szerint az új evangelizációnak elsősorban arra kell törekednie, hogy visszaállítsa Krisztust az élet, a kultúra és a történelem középpontjába. Pápasága alatt, 1983. november végén, az egyházi év kezdetén hatályba lépett az új Egyházi Törvénykönyv. Hasonlóan nagy horderejű dokumentum a Katolikus Egyház Katekizmusa, amely magyarul 1995-ben jelent meg.

Az MKPK elnöke előadásában arra is rámutatott, hogy az 1981-ben kiadott Laborem exercens kezdetű enciklikájával a pápa meghirdette a kapitalizmus és a „létező szocializmus” keresztény erkölcsi alapról lehetséges meghaladását. „Talán nem túlzás állítani, hogy a lengyel Szolidaritás létrejötte is ennek a pápai körlevélnek köszönhető.”

Tanításában nagy hangsúlyt helyezett a házasság és a család témájának. „A családegyház fogalmának újra előtérbe állításával egy új szemléletmódot adott a családnak, de az Egyháznak is. A test teológiája írásával pedig olyan tanítással lepte meg a világot, amely hívőnek és hitetlennek egyaránt új megközelítésekre ad lehetőséget önmaga és emberi méltóságának megértésében.”

Az ökumenizmus és a más vallásokkal való párbeszéd egészen rendkívüli módon jellemezte a pápa kormányzását. „A szó legszorosabb értelmében a béke legnagyobb apostola volt ő korunkban” – hangsúlyozta Veres András, aki személyes emlékeit is megosztotta a hallgatósággal. „Gyakran elgondolkodtam arról, vajon az istenszeretetén túl honnan merítette naponta azt a hatalmas energiát, amellyel közeledett az egyszerű elesett emberekhez s ugyanakkor a világ politikai és gazdasági vezetőihez. Erre nem találok más magyarázatot, mint azt, hogy II. János Pál pápa sajátosan az imádság embere volt. Erről hallani is lehetett, de néhány alkalommal, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy a magánkápolnájában ünnepelhessem a Szentatyával a szentmisét, a liturgia előtti percekben személyesen is megtapasztalhattam. A kápolna mély csendjében néha egy-egy számunkra érthetetlen szó hangzott el sóhajtásszerűen, amelyek ajkáról törtek elő. Ekkor értettem meg, hogy mekkora felelősség és teher nyomja egy pápa vállát. II. János Pál pápa egész életét Isten szolgálatára adta, amelyben a Szűzanyát tekintette példaképének, s amit jelmondatába is belefogalmazott: »Totus tuus; Egészen a tiéd.«”

Előadása végén az MKPK elnöke elcsukló hangon elevenítette fel II. János Pál pápa temetésének eseményét: „Ott, a Szent Péter téren szerintem mindnyájan megértettük, az történt, amiért élete utolsó óráiban esedezett: »Engedjetek visszatérni az atyai házba!« Ezt két szimbolikus esemény is megerősítette: A koporsójára helyezett evangéliumos könyv lapjait egész mise alatt forgatta az erős szél ide-oda; a mise végén pedig, az áldozás utáni imádság alatt egy erős fuvallat a könyvet teljesen becsukta. A szentmise végén a pápa holttestét bevitték a Szent Péter-bazilikába, de az ajtóban a koporsóvivők még visszafordultak, s a fejénél kicsi megemelték, mintha a pápa visszanézne a tömegre. S a téren spontán módon mindenki integetni kezdett, mint ahogy ezt életében sokszor átélte a Szentatya.”

Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára a magyar Katolikus Egyház helyzetét vázolta az 1945–1989 közötti időszakban. „Már kevéssel a háború befejezése előtt, 1944. december 2-án Szegeden megszületett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelynek többek között tagja volt a Magyar Kommunista Párt (MKP) is” – kezdte a történelmi adatokkal az előadó. A későbbiekben arra is kitért, hogy „1946 októberében megalakul a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), 1948. szeptembertől, Kádár János belügyminisztersége idején: Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH). Ez a Péter Gábor vezette szervezet lesz az, amely az egyháziakkal szemben is kíméletlen eszközökkel lép fel: Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1945–1973), sok főpap, pap, szerzetes és világi megkínzásában aktív szerepet vállalt.”

Az egyházüldözés az 1950-es évek első felében érte el csúcspontját – folytatta az előadó. – Már a háború után elkezdődött. 1946-ban is volt koncepciós per, amelyben Kiss Szaléz (1904–1946) ferences atyát ítélték el és végezték ki, aztán ugyanebben az évben egy katolikus egyesületi fiatal felbujtó tevékenységére fogták, hogy egy lövöldözésben az Oktogonnál meghalt két szovjet tiszt; ez ami jó okot adott katolikus egyesületek betiltására, amit a többi egyházi és vallási szervezet betiltása követett. 1948. június 16-án szavazta meg az Országgyűlés azt a törvényt, amely az egyházi iskolákat államosította. Pár hétre rá Pócspetriben tüntettek a falu lakói az iskolák államosítása ellen, aminek következtében egy rendőr életét vesztette – az ezt követő koncepciós perben a falu plébánosát, Asztalos János atyát is elítélték, felbujtás vádjával.

Bár Rákosi 1947-ben vallás- és vallásoktatási szabadságot ígért, még ugyanabban az évben megszüntették a kötelező hitoktatást, és a következő évben államosították az 6505 egyházi iskolát. 1948 őszén Rákosi Mátyás kijelentette, hogy a „klerikális reakcióval” év végéig végezni kell. December 26-án letartoztatták Mindszenty József bíborost, és néhány hónappal később koholt vádak alapján életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. 1949-től Rákosi kezében volt minden hatalom. Hamarosan már mintegy száz internáló és munkatábor működött, a fogvatartottak száma 45 ezer volt.

1950 nyarán mintegy 2500 szerzetest hurcoltak el és internáltak, augusztusban megszüntették a budapesti Hittudományi Kart. Augusztus 1-jén alakult meg a kommunisták kezdeményezésére a papi békemozgalom, amelynek valódi célja a papságon belüli megoszlás volt, és amely a rendszerváltásig működött. Augusztus 30-án Grősz József kalocsa-bácsi érsek, Mindszenty távollétében a püspöki kar elnöke, kényszerült aláírni azt a „megegyezést”, amelynek következtében az Elnöki Tanács szeptember 7-én feloszlatta a szerzetesrendeket az egyik ferences rendtartomány, a piaristák, a bencések és a szegény iskolanővérek kivételével. 1951. május 18-án a megállapodást aláíró Grősz Józsefet is letartóztatták, és koncepciós perben 15 év börtönre ítélték. A Grősz letartóztatását követő nap létrehozták az Állami Egyházügyi Hivatalt, amely minden püspökségre delegált egy világi személyt is, akit aztán a népnyelv világi volta miatt „bajuszos püspök” névvel illetett.

Az ’56-os forradalom utáni időszak egyik jellemző egyházi életútja a Kádár-rendszer klerikus áldozatai közül a 2018 tavaszán Szombathelyen boldoggá avatott Brenner Jánosé. Egyik legfőbb bűne az volt, hogy fiatalokkal foglalkozott, akiknek a plébánia a második otthonuk lett. 1957. december 14-én, szombaton misézett utoljára. Éjfél körül egy haldokló ellátásnak ürügyén csalták ki a plébániáról, és az éjszakában 32 késszúrással ölték meg.

1963 után Magyarország lett a „legvidámabb barakk”, ahol viszonylagos jólétben élhettek az emberek, ha nem bírálták a politikát. A színfalak mögött megbúvó valóságot azonban jól jellemzi, hogy az utolsó pap, Lénárd Ödön (1911–2003) piarista csak 1977-ben szabadulhatott ki a börtönből, VI. Pál pápa (1963–1978) személyes közbenjárására. Az 1964. szeptember 15-én létrejött megállapodás lehetővé tette többek között, hogy az állam beleszólásával ugyan, de újra püspököket nevezhessenek ki hazánkban. De már ugyanazon év decemberében jöttek az újabb letartóztatások, és újabb koncepciós perek indultak egyházi személyek ellen.

A rendszerváltozás után Magyarország hamarosan újra felvette az 1945 óta szünetelő diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel, újra működhettek a szerzetesrendek, és elindulhattak az egyházi iskolák. „Szent II. János Pál pápa 1991-es magyarországi útja pedig megmozgatta az egész országot, és egy új korszak kezdetét jelezte” – zárta előadását Tóth Tamás.

Soós Viktor Attila történész, a NEB tagja többek közt állambiztonsági levéltári kutatások alapján ismertette a magyar állampárt reakcióját II. János Pál pápává választására, illetve ennek előzményeiről is beszélt. „A magyar állambiztonsági szervek az ötvenes években kapták azt a feladatot a szovjet érdekszférába tartozó állambiztonsági szervek közül, hogy felügyeljék és kövessék nyomon a Vatikánt, szerezzenek információkat a nemzetközi egyházi szervezetekről, elsősorban a Vatikánról, épüljenek be különböző intézményeibe… Az általunk vizsgált időszakban a Párt, az Állami Egyházügyi Hivatal, az állambiztonság és a Külügyminisztérium együttműködése, kapcsolata határozta meg a magyar pártállam Vatikán felé tett lépéseit – kezdete előadását a történész. – A Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására a kormány 1945. április 4-én kiutasította Angelo Rotta apostoli nunciust, aki távozni kényszerült hazánkból, ezért sor került a Magyarország és a Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok felfüggesztésére. A Külügyminisztérium működése, feladatköre adta a lehetőséget, hogy az 1945-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatokat a római követségen keresztül sajátságos formában fenntartsák, egy speciális információáramlás alakult ki a pártállam és intézményei, így az ÁEH, a Külügyminisztérium, valamint a Vatikán között.”

Az előadó leszögezte: II. János Pál pápa óriási hatással volt a világ történelmére, a kommunista diktatúra lebontására, a kelet-közép- és közép-kelet-európai térség életére is. Ugyanakkor hiába volt óriási jelentősége, szerepe, egy olyan egyházi közeg vette körül a Vatikánban, akik a korábbi évek, évtizedek „keleti politikáját” irányították. Ez meghatározta a Vatikán irányultságát. „A magyar pártállami szervek reakcióiból, jelentéseiből, feljegyzéseiből mindenesetre összefoglalóan azt a tényt szűrhetjük le, hogy a megválasztott pápa lehetséges hatását felmérve az addig erős, magabiztos elvtársak megijedtek, félni kezdtek” – mondta el Soós Viktor Attila.

1979. június 2. és 10. között, a szentatya első lengyelországi útja kapcsán a magyar pártállami szervek a pápa hazájában tett látogatását figyelemmel kísérő, elemző csoportot hoztak létre. 1979. október 25. és 28. között pedig Varsóban gyűltek össze és tanácskoztak az egyházügyi hivatalok. Jelen voltak a bolgár, a csehszlovák, a kubai, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK-beli, a román, a szovjet és a vietnámi Egyházügyi Hivatalok vezetői és pártküldöttek. A napirenden a Vatikán politikája szerepelt. A magyar ÁEH iratai között a tanácskozás magyar, lengyel és szovjet felszólalóinak beszéde és a tanácskozás emlékeztetője maradt fent. Magyar részről Miklós Imre, az ÁEH elnöke; Straub István, az ÁEH elnökhelyettese és Mona Gyula, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője vett részt. Miklós Imre konkrétan megfogalmazta, hogy miként lehet II. János Pál tevékenységének, szerepének jelentőségét csökkenteni. A magyar pártállami szervek, az ÁEH, a KÜM, az állambiztonság igyekezett minden információt összegyűjteni, minden csatornát felhasználni, hogy II. János Pál pápaságáról, szerepéről, felfogásáról adatokat szerezzen. A magyar állambiztonság hírszerző tisztjei és római munkatársai aktívak voltak az örök városban.

„Tény, hogy II. János Pál pápasága alatt az Egyház fiatalodott, nemzetközivé vált, fejlődésnek indult. De a pápa legkiemelkedőbb szerepe a vasfüggöny lebontásában, a kommunista diktatúra felszámolásában volt” – összegzett Soós Viktor Attila.

A konferencia folytatásában az előadások Szent II. János Pál pápa teológiájának, tanításának egy-egy vonatkozását elemezték.

Andrzej Dobrzyński (II. János Pál Pápaságát Kutató és Dokumentáló Központ, Róma) arról beszélt, hogy a II. vatikáni zsinat kulcsfontosságú a Szent II. János Pál és a kommunista országok közötti viszony megértésében. Igor Hałagida, a Gdański Egyetem professzora Szent II. János Pál pápa és a keleti egyházak viszonyát mutatta be, különösképpen a görögkatolikusokkal való kapcsolatát. A szentatya a két tüdővel (Kelet és Nyugat) lélegző Egyházról szeretett beszélni, gesztusai felszabadították a sok mártírt követelő időszak görögkatolikus egyházát a legális működésre, Ukrajnában huszonhét vértanút avatott boldoggá a körükben. Egy görögkatolikus értelmiségi, aki a kényszermunkatáborok poklát is megjárta, így nyilatkozott a pápáról: „úgy értett minket, mint senki más”.

Henryk Skorowski (Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem, Varsó) a szabadság és az emberi jogok kapcsolatát értelmezte Szent II. János Pál tanításában. A pápa szerint a szabadság a választás, a bölcs döntés szabadsága a jó mellett, ellentétben azzal a szabadságfogalommal, amely a mindenféle függési formától való mentességet hangsúlyozza. Új elem többek közt, hogy teológiájában az emberi jog alapja az ember teremtett méltósága, és a vallásszabadság minden további szabadságjog alapja, feltétele. Összegezve: az ember már a létében szabad, így szabadság az emberi mivoltból fakadó jog.

Andrzej Zwoliński (II. János Pál Pápai Egyetem, Krakkó) előadásában bemutatta Szent II. János Pál enciklikáinak politikai és közgazdasági, filozófiai hátterét mint a szocializmus cáfolatát.

A konferencia további előadásai a nagy pápa és a politika vonatkozásait taglalták. Łukasz Kamiński (Wrocławi Egyetem) a pápa és a szolidaritás viszonyáról szólt; Władysław Bułhak (IPN) előadásának témája A szovjet blokk országai hírszerző szolgálatainak együttműködése a katolikus egyházzal szemben II. János Pál pápasága alatt volt. Michał Skwara (IPN Katowicei Osztálya) előadásában, A bolgár nyom címmel a kommunista államok titkosszolgálatairól és a pápa elleni merényletről beszélt. Paweł Skibiński (Varsói Egyetem, II. János Pál Kutatóközpont) pedig a pápa hatását mérlegelte a berlini fal lerombolásával és a Szovjetunió összeomlásával kapcsolatban.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír