Türelmesen várni Isten meglepetésére – A megszentelt élet ünnepe a munkácsi egyházmegyében

A találkozó szentmisével kezdődött. A jelenlevők egy-egy égő gyertyát tartottak kezükben, melyeket Majnek Antal munkácsi megyéspüspök áldott meg és hintett meg szentelt vízzel; ezután vonultak be a kápolnába.

A szentbeszédet és a szentmise utáni konferenciabeszédet Szocska A. Ábel nyíregyházi görögkatolikus megyéspüspök tartotta, aki maga is kárpátaljai származású: a Nagyszőlős melletti Batáron nőtt fel.

Isten valamennyiünk számára meglepetést tartogat a hivatásában. Hagyjuk, hogy meglepjen minket, és bízzunk benne, hogy valóban megteszi – buzdított a szónok. – Van, hogy Isten nem azonnal mondja meg, mit vár tőlünk, csak útközben ismerjük fel azt. Ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni életünkben ezt a meglepetést, és el tudjuk fogadni, türelmesnek kell lennünk. (...) meg kell tanulnunk, hogy időnként várnunk kell. Krisztus lehetőségeket, ígéreteket, emberi kapcsolatokat ad nekünk; ezekben sok türelemre van szükségünk. Ám ha türelmesek vagyunk, kétszer annyit kapunk Jézustól, mint amit mi magunk meg tudnánk tenni. Jézus Krisztus nemcsak arra tanít, hogy elfogadjunk tőle valamit, és hűségesek legyünk hozzá, hanem arra is, hogy le tudjunk mondani dolgokról, el tudjuk engedni azokat. Nem könnyű, amikor valaki szerzetbe lépve vagy a papságot választva vállalja a cölibátust. Jézus arra tanít, hogy semmihez se ragaszkodjunk. Ha kell, tudjunk lemondani az életünkről is, és átadni azt neki. Ez a legnehezebb.

Átadni az életünket Krisztusnak a kolostorban, a papságban vagy a családban – ez nagy munka, melyen mindennap dolgoznunk kell, hogy mindennap el tudjuk engedni mindazt, ami elválaszt minket Jézus Krisztustól.

Segítsen minket az Úr, hogy felismerjük életünkben azt a meglepetést, amit Jézus Krisztus készített számunkra; hogy türelmesek legyünk, és mindent elengedjünk, amit el kell engednünk! – hangzott el Szocska A. Ábel szentbeszédében.

A szentmise a Veni Sancte eléneklésével folytatódott, mellyel a jelenlevők a Szentlélek erejét és segítségét kérték hivatásukra, életükre, hűséges helytállásukra és fogadalmaik megújításához. Majd elhangzott a fogadalomújítás, melyben az Istennek szentelt életet élők megerősítették szándékukat, hogy továbbra is mindenestül, egész életükkel Isten szolgálatára lesznek, akinek egyszer visszavonhatatlanul átadták magukat.

A nyíregyházi főpásztor a szentmise után elhangzott konferenciabeszédében kiemelte: „ahogy a szentáldozásban Krisztus teste az én testemmel eggyé válik, úgy kell nekem is egyre inkább Krisztussá változnom. Az a fontos, mennyire tudok Krisztussá változni. Ez a szerzetesség lényege is. Ez az egyetlen, ami igazán fontos a szerzetesi életben.”

Nem szabad teret adni annak, hogy a sátán közeledhessen hozzánk – figyelmeztetett tanításában Szocska A. Ábel. – Ne nézzünk meg mindent, ami a szemünk elé kerül a városban, a mobiltelefonon; ne vegyünk a kezünkbe a boltban mindent, amit meglátunk, mert sosem tudjuk, min keresztül fertőz meg minket a gonosz. A sátán egészen közel jöhet hozzánk, de nem árthat nekünk addig, amíg mi nem akarunk vele kapcsolatba lépni, amíg keresztény módon éljük az életünket. De ha csak a kisujjunkat nyújtjuk neki, máris megragad minket, és ránk telepszik. Ezért se járjunk jósnőhöz, ne olvassunk horoszkópot, mert ezeken keresztül is utat nyitunk annak, hogy a gonosz belépjen az életünkbe.

A találkozó végén Majnek Antal püspök megköszönte a vendég főpásztornak, hogy elfogadta a meghívást, és köszönetet mondott jó hangulatú, sokszor dialógusba váltó előadásáért. Külön kiemelte Szocska A. Ábel püspök e gondolatát:

„Nemcsak nekünk van szükségünk a csendre, hanem az Atyaistennek is szüksége van a mi csendünkre, hogy szólhasson hozzánk.”

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír