Új fényben ragyog a Párbeszéd Háza

Forrai Tamás, a Magyar Jezsuita Rendtartomány tartományfőnöke köszöntőjében kiemelte: az eredetileg kongregációs házként a kisközösségek, világiak számára állított épület most újból a jezsuita küldetést tudja teljesíteni, vagyis párbeszédet kezdeményez a hit és a kultúra, a hit és a társadalom, a hit és a nem hit között.

Forrai beszélt az elmúlt száz év örömeiről és hányattatásairól: a ház mindaddig virágzott, amíg az elmúlt rendszerben nem államosították és többféle egyetemi funkcióval be nem töltötték. A jezsuitáktól elszakított évtizedekben a kápolnát vízszintesen kettéválasztották, így bőven volt feladatuk a kivitelezőknek. A Párbeszéd Háza olyan lelkiségi, kulturális központ szeretne lenni Budapest belvárosában - jelentette ki a tartományfőnök - amire ma nincs igazán példa. Ugyanakkor hangsúlyozta: úgy adják át az épületet, hogy abban már élet van, meg van töltve tartalommal. Olyan emberek, közösségek vették már eddig is birtokukba, akik tudják, mi a feladatuk az egyházban. A köszöntő után Vértesaljai László, a szomszédos Jézus Szíve-templom vezető lelkésze áldotta meg a központot.

A házavató keretében nyílt meg a Trón és oltár című kiállítás, amely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tulajdonában levő jezsuita díszletképekből és látványtervekből nyújt ízelítőt az eredeti látványhoz közel álló selyemmolinós formában. Ács Piroska, az intézmény igazgatója szerint a 17. század végi-18. század eleji anyag, amely európai szinten is egyedülállóan gazdag, igazán méltó környezetben látható. A díszletképeket tartalmazó Soproni Jezsuita Díszletkönyv teljes sorozata ezzel egyidejűleg a Budapesti Történeti Múzeumban tekinthető meg.

Az ünnepélyes házavató utolsó felvonásaként stílusosan egy 18. századi jezsuita iskoladráma bemutatójára került sor. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjai adták elő kissé modernizált szöveggel A rendetlen szeretet példája című alkotást, amely a téves szülői szeretet rossz hatására világít rá.

Agonás Szonja/Magyar Kurír