Új kurzust indít a Sapientia: keresztény elvek a gazdaságban

Mi a célja egy ilyen képzésnek? Az országban számos közgazdászképzés található, miért van szükség még egyre?

Baritz Laura: Ilyen még nem volt, ez a képzés „piaci rést” töm be. Ez a gazdasági oktatás ugyanis összekapcsolódik egy etikával, értékrenddel, alapja pedig a Katolikus Egyház társadalmi tanítása. Nem szakközgazdászokat szeretnénk képezni, hanem szemléletformáló képzést nyújtunk. Az aktualitását a válság adta, hiszen minden emberben felmerült a kérdés: hogyan tovább? A válság ugyanis értékrendi válság. Mi ezzel az értékrenddel szeretnénk megoldást kínálni.

Orosz Lóránt: Rómában, az Angelicumon van ilyen képzés, itthon ez úttörő lépés. Az Angelicum a domonkosok egyeteme, ezért is működünk velük együtt a témában. Jó lenne, ha idővel minden jelentősebb városban lenne egy továbbképzés, ahol megismerkedhetnek az érdeklődők ezekkel az elvekkel. Több értelme van ilyen továbbképzést indítani, mint megalapítani a sokadik közgazdaságtudományi kart.

A katolikus papok elég képzettek e téren?

Orosz Lóránt: Azért is került  be ez a kurzus a Sapientia képzési programjába, mert a magyar szerzetességnek, a magyar egyháznak, tágabb értelemben a magyar társadalomnak kíván a szolgálatára lenni. Ahogy változik a világ, nő az egyház társadalmi tanítása iránti érdeklődés, hiszen folyik a kiút keresése, és egyértelműen látszanak a neoliberális, neokonzervatív, a piac abszolút hatalmát hirdető irányzatok hiányosságai, ahogy az állam teljhatalmát hirdető elméletek hiányosságai már korábban kibuktak. Akiket mi ezzel a képzéssel elsősorban megcélzunk, azok nem a lelkipásztorok, habár ők sincsenek belőle kizárva, hanem egyetemi hallgatók és vállalkozók, akik inkább a közgazdaságtan területéről jönnek. A felvételihez valamilyen fajta közgazdasági ismeretekkel rendelkezni kell. Érdekes helyzet, amikor egy hívő a gazdaság farkastörvényeivel próbálja összeegyeztetni az ő etikai normáit.

Baritz Laura: Tapasztalatom szerint a magyar papság nem kellőképpen ismeri az Egyház társadalmi tanítását. Hiányosságok vannak, habár vannak úttörő papok is. Ez a szakirány azonban intézményes központ is lehet, ahol összegyűlhetnek azok az egyházi és világi emberek, akik az Egyház társadalmi tanítását és a rá épülő közgazdaságtant fontosnak látják és hirdetik.

Orosz Lóránt: Felmerülhet a kérdés, hogy mi köze egy szerzetesi iskolának a közgazdaságtanhoz. Az Egyház már találkozott egy-két gazdasági modellel kétezer éves története folyamán. Mindig meg is tette a maga észrevételeit, egyetlen fő szempontot tartva szem előtt: a lelkek üdvösségét. Az pedig az egyházi közjó csapásiránya. Ez az a közjó, aminek a szem előtt tartásával a gazdaságban túl lehet lépni az egyéni önzéseken.

Gazdasági elméletek, filozófia, teológia, egyháztörténelem, jogi ismeretek, szociológia, etika – nem markol sokat a képzés?

Orosz Lóránt: Ez szakirányú továbbképzés, valamilyen diplomával már rendelkeznie kell a jelentkezőknek. Ráadásul interdiszciplináris jellege van, a közgazdaságtanra építve érintkeznek benne a társadalomtudományok és a teológiai-filozófiai kurzusok. Mivel nem tudtuk, kik fognak jelentkezni, nagyon nagy szórással kellett dolgoznunk az előadások összeállításakor, hogy a első év végére minden jelentkező azonos szintre juthasson el. Az első évfolyam után és a későbbiekben is természetesen átnézzük majd, hogy kell-e változtatnunk valamit a képzésen.

Baritz Laura: Csak látszólag sok, ha átnézzük a kurzusokat, látszik, hogy ez a sokaság fókuszál. Mindegyik arra fókuszál, hogy az Egyház társadalmi tanítására alapozott közgazdaságtant átadjuk. A gazdasági tudományok eddig eléggé empiristák és materialisták voltak, a marxisták pedig úgy gondolták, hogy a gazdaság az alap, és arra épül rá a gondolkodás. Ezt mi megfordítjuk: alapként van egy értékrendünk, amit meg kell támogatnunk teológiailag és filozófiailag, azoknak is elsősorban az antropológiai vonatkozásaival. A klasszikus közgazdaságtan emberképétől eltérő emberképünk van. Abban adott a homo oeconomicus, a haszonmaximalizáló, önérdekkövető ember, az egyház társadalmi tanításának embere viszont perszonalista, a kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, akinek az önérdekében a másik ember java is benne foglaltatik. A társadalomtudományi kurzusok is az emberre koncentrálnak. Mindebből a gazdasági előadások húznak majd hasznot, hiszen erre az alapra építve tud majd beszélni a gazdaságról egy keresztény vállalkozó, például a Fokoláre Mozgalom Közösségi Gazdaságának  egyik vezetője, Héjj Tibor vagy Tóth József vállalatvezető az Érme Klubból, és a corvinusos tanárok. Nekik szükségük van arra az alapozásra, amire ráépítik keresztény közgazdaságtanukat, vállalkozási elméleteiket.

Kik fognak még tanítani a kurzuson?

Baritz Laura: A makrogazdasági részt, fogalmakat, alapozást Tóth Gergely, a KÖVET elnöke tanítja. A keszthelyi Pannon Egyetemen tanít, és van egy elmélete, a bionómia, amit ő dolgozott ki, és ami egy ember- és környezetközpontú közgazdaságtan. Marjainé Szerényi Zsuzsa, a Corvinus Környezetgazdaságtan Tanszékének a vezetője lesz a társa a tanításban. A mikroblokkot Héjj Tibor és Tóth József, vállalatvezetők tanítják, valamint Szilas Roland, a Corvinus munkatársa, ő tanítja majd az emberi erőforrás menedzsmentet, vezetés-szervezést. Oktat még a Corvinus egyetemről Kocsis Tamás, Zsóka Ágnes, és Baranyi Árpád, ő a gazdaságetika felelőse lesz majd. Amúgy Kocsis és Baranyi tagjai az Altern-csoportnak, akik az Egyház társadalmi tanítása és gazdasági összefüggései meghonosításának úttörő munkáját végezték az országban, Kindler József professzor vezetésével. Statisztika- és demográfiaoktatás is lesz, ezt Szabó Kálmán, a Corvinus Egyetem statisztika emeritus professzora tanítja majd. A képzés elejére terveztünk egy tárgyat, ahová a szakmában neves előadókat szeretnénk meghívni. Például Kerekes Sándort, Kádár Bélát, Botos Katalint, Kiss Ulrichot, Nováki Erzsébetet.

És miért szól bele az Egyház ilyen kérdésekbe, amikor „az én országom nem evilágból való”?

Orosz Lóránt: Mert a cél a lelkek üdvössége. Ez része az evangélium hirdetésének. Ahogy Jézus Krisztus személyében együtt van jelen az isteni és az emberi, ugyanúgy ebben a világban is jelen van az isteni és az emberi. Az Egyháznak, az evangelizációnak az a célja, hogy ezt az emberit áthassa az isteni. Az ember fel tudjon emelkedni, és meg tudjon szabadulni a béklyóitól, nyitott legyen Isten és a másik ember felé. Az Egyház társadalmi tanításában ezek az evangélium értékéhez kötődnek, hová máshová is kötődnének? Ezek a mi értékeink, ez a mi hitünk, ez a mi kultúránk. Magyarország mégiscsak keresztény hagyományú ország, mégis úgy tűnik, mintha keresztény kultúránkon, mint egy kincsesládán ülnénk, anélkül, hogy kinyitnánk, és megnéznénk, hogy mi van benne. Az Egyház társadalmi tanítása is olyan kincs, amit elő kell venni. A holisztikus szemlélet a fontos: az embert egésznek tekintjük. Jézus mégiscsak azt mondta, hogy hirdessétek az evangéliumot a föld végső határáig. A föld végső határán belül van Magyarország és a közgazdaságtan is.

Baritz Laura: Nekem a Caritas in veritate jut eszembe, amiben ír a pápa a biotechnológiáról, és ennek kapcsán mondja el, hogy a biotechnika, meg egyáltalán a technika alkalmazása a szeretet és értékek iránymutatása nélkül halott dolog. A szaktudomány akkor lesz teljes, ha párosul a teológiával, mert az értékét az adja meg. Az Egyház nem nyúl jobban bele ilyen dolgokba, mint ameddig a kompetenciája ér, ami pedig a hit és az értékrend. Például hogy volt-e ősrobbanás vagy nem, ebbe az Egyház nem szól bele, ennek kutatását ráhagyja a szaktudományokra. A tudományok autonómiáját nem sérti meg.

Orosz Lóránt: Sőt, autonómiája van a nem klerikus, világi keresztényeknek is. A gazdaság pedig éppen olyan terület, ami kifejezetten a világiak számára van fenntartva, mint az evangelizáció területe. A klerikusok és a szerzetesek nem vehetnek részt számos olyan ügyletben, amiben a világiak igen. A Sapientia ezzel a kurzussal nem tesz mást, mint segít abban, hogy önálló, autonóm módon működni tudjanak ezen a területen.

Baritz Laura: Az utóbbi évtizedekben a közgazdaságtannak azon képviselői kaptak Nobel-díjat, akik az individumra alapoztak, most viszont, idén a közösségi gazdálkodás előnyeit kihangsúlyozó közgazdászoknak ítélték oda. Az Egyház társadalmi tanítása is a közösségről beszél. Krízis idején az emberiség sok képviselője függetlenül attól, hogy kinek milyen hite van, felfedezi az utat, a közös irányt, amerre menni kellene.

Válságban van a kapitalizmus?

Orosz Lóránt: Kérdés, hogy mi nincs válságban? Itthon ha az általánosan elfogadott alapértékekben torzulás van, azt az államháztartás is megérzi. Ha az ügyeskedőknek megy jól, nem a becsületes munkából élőknek, akkor felnő egy nemzedék, akiknek a vállalkozó bűnöző, holott a nyolcvanas évek végén a vállalkozó még hős volt.

Baritz Laura: Kérdés, hogy mit értünk kapitalizmus alatt. Nem a kapitalizmus, mint olyan van válságban, hanem annak az a formája, amit neoliberalizmusnak nevezünk. Visszamehetnénk Adam Smithig, de az ő kortársai voltak Antonio Genovesi és Cezare Beccaria, akik már akkor úgy beszéltek a gazdaságról, mint aminek a célja a közjó. Csak a világban a felvilágosodás és a protestáns etika nyomán a smith-i közgazdaságtan terjedt el. Az ő modelljében független kistermelők vannak a piacon, az önérdekkövető ember ad-vesz a piacon, és kialakul a piaci egyensúly, ami egyensúlyozza a keresletet és a kínálatot, és így szabályozza a termelést, és kialakulhat egy virágzó gazdaság. De ennek a modellnek Adam Smithnél is voltak korlátai, ő számolt az erkölcsökkel, és kistermelőkről beszélt, monopóliumok nélkül, és a külkereskedelemmel sem számolt. A piaci egyensúly létrehozóját pedig láthatatlan kéznek nevezte el. Profitról a keresztény modell is beszél, önérdekkövetésről úgyszintén, csak a keresztény antropológia szerint az önérdekkövetés egészen más. Adam Smith emberképe a racionális homo oeconomicus, aki a gazdasági életben csak a saját hasznát keresi. A keresztény emberkép perszonalista, és alapvetően nemcsak hasznot maximál, hanem a közjót is meg akarja valósítani, és a saját egyéni tökéletesedését akarja elérni az erények által. (Vö. „Legyetek szentek…”). A piac és a piacgazdaság modellje, mint olyan, nincs válságban. A kérdés az, hogy milyen ez a piacgazdaság. A neoliberális modell a piacnak és a profitmaximalizálásnak korlátlan hatalmat ad. Milton Friedman mondta, hogy a vállalkozók erkölcsi kötelessége a részvényesek részvényértékének növelése. Itt az erkölcsnek eszköz-szerepe van. Hol van itt a társadalmi igazságosság, a szegények joga, a méltányosság? Van egy csomó kérdés, amit a piac nem tud megoldani. Hayek nem is beszél szociális igazságosságról, szerinte kizárólag a piacra kell bízni az elosztás kérdését. A leszivárgási hatás (trickle-down effect) vagyis, hogy a profit és a vagyon hozama leszivárog a szegényebb rétegek felé, úgy látszik, nem működik. Sőt, az olló a gazdagok és szegények közt egyre nő. Kell egy közvetítő, ami elősegíti az igazságosság megvalósulását, akár a redisztribúció segítségével is, ez pedig az állam. A neoliberális elméletek szerint az államnak alig van szerepe, az Egyház szerint viszont van. Ez az állam azonban a szubszidiaritásra épül, a szolgálat és kisegítés jegyében, a hierarchiában alacsonyabban fekvő szervezetek szabadságának meghagyásával. Hayek amikor az államról beszél, annak szerepét kizárólag diktatórikusnak képzeli el. II. János Pál szerint – a Solicitudo rei socialis kezdetű enciklikájában írja ezt – három tényezője van a gazdaságnak: a piac, az állam és a civil társadalom. Ez a háromlábú kapitalizmus nincs válságban, csak megfelelő értékek alapján kellene működnie. Stefano Zamagni be meri hozni a kapitalizmus modelljébe a reciprocitás, vagyis kölcsönösség, a testvériség, az ingyenesség fogalmát. XVI. Benedek pedig egyenesen a szeretetről beszél a gazdaság makro- és mikrostruktúráinak kapcsán. A keresztény antropológia talaján álló emberek piaca egészen más, mint a kizárólag haszonmaximalizáló embereké. Alulról, az erkölcsöktől kell elkezdeni építkezni. Mindenkinek rossz, ha nem tud tisztességesen üzletelni. Sokan keresnek kiutat a válságból és ebből a mostani helyzetből, számos szervezet és közéleti, de magán ember is. Mozog a föld és a tudományos élet, remélem, mi is egyek tudunk lenni közülük, és meg tudjuk termékenyíteni a többi úttörő mozgolódást.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír