Újabb adatok a schäftlarni kánonjogi kézirathoz

A kéziratra először José Miguel Viejo-Ximénez figyelt fel 2010-ben, mint a Decretum Gratiani (1140) szövegét is tartalmazó szövegtanúra. Ekkor kérte meg Szuromi Szabolcsot a kézirat korának, illetve keletkezési és használati helyének meghatározására. A kódexben található Decretum szövegváltozatának sajátosságairól a spanyol professzor 2017-ben tett közzé egy rövid tanulmányt Brünnben. A kézirat pontos meghatározása azonban mind ez idáig váratott magára.

A Szuromi Szabolcs professzor által június 2-án végzett müncheni vizsgálat jelentős eredmény a kódex eredetének és történetének rekonstrukciójában.

Ismert, hogy az eredetileg a benedeki regulát követő szerzetesek számára 762-ben alapított schäftlarni apátságot 1140-ben Ottó freisingi püspök újraalapította és a premontrei rendre bízta. A schäftlarni premontrei prépostság virágzását jól mutatta az ott folyó székesegyházi képzés magas színvonala. A konkrét kézirat ennek az oktatási tevékenységnek kiemelkedő tanúja, amely magán hordozza a használati hely és cél minden sajátosságát.

A Decretum Gratiani szövegtanú számos más, a székesegyházi képzésben fontos – biblikus, teológiai és liturgikus szövegrészletekből álló – kiegészítést is tartalmaz, amelyeket a kánonjogi gyűjteménnyel egybekötöttek.

A keletkezési hely bizonyosan Németalföld, és a glossa nélküli kötetet már az 1160-as évek legelejétől Schäftlarnban használták. A különböző korokból származó számos utólagos didaktikus bejegyzés, kereszthivatkozás ugyan megnehezíti a szövegtanú olvasását, azonban egyúttal jól jelzi a kézirat 16. század utolsó évtizedéig tartó folyamatos oktatási használatát. A kolostor szekularizációja 1803-ban történt, ekkor került a kódex a mostani Bajor Nemzeti Könyvtár elődjébe.

Forrás és fotó: PPKE Rektori Hivatal

Magyar Kurír