Úrnapja, Urunk Testének és Vérének főünnepe

A XII. században elterjedt Berengar tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt.

Minthogy úrnapja idejére már teljes virágdíszbe öltözik a tavaszi, kora nyári természet, az úrnapi körmenettel összekapcsolódott a virágszőnyegek, virágsátrak, virágokkal díszített oltárok képe. A szokásoknak megfelelően az oltárok fölé lombsátrat emelnek, és virágszirmokat szórnak a földre, virágszőnyeggel (egyes helyeken széna és illatos füvek „szőttesével”), díszítésre szolgáló zöld ágakkal kijelölve az Oltáriszentség útját. Az Úr titokzatos testét talpas szentségtartóban hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is.

A négy világtáj felé adott áldás mára szimbolikus jellegűvé vált; régebben gyakorlati rendeltetése is volt: az embernek, földnek, a zsendülő természetnek megáldása. Magyarországon általános szokás volt, hogy az Oltáriszentséggel körüljárták a falut, a földeket, hogy az Úr megoltalmazza a tavaszi vetést, távol tartsa a természeti csapásokat, s hogy bőséges termés járjon a nyomában. Ezekből az ún. theophorikus (azaz Oltáriszentséggel történő, eucharisztikus) áldáskérő körmenetekből is indítást kapott az úrnapi processzió.

Az első adatok magyarországi megünnepléséről 1292-ből és 1299-ből valók.

Magyar Kurír

A képek forrása az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye honlpja.  Fotó: Burger Zsolt.